„Nem voltam benne biztos, hogy a jelenlétem milyen hatással lesz rá. Maradni akar vagy menni? Végül úgy éreztem, inkább menne.”
A kineziológusként dolgozó Sas Ági, azt mondja, több olyan látomásszerű álma volt, amely jelezte a hamarosan bekövetkező tragédiát.
– Nagyon sok üzenetet kaptam tőle. Egy hónappal ezelőtt volt egy álmom, amikor láttam őt. Egészségesen állt egy kórház folyosóján, kórházi ruhában. Mondtam neki, hogy papóka te egészséges vagy?
Aztán lenéztem, és láttam, hogy az ágyon fekszik a teste, akkor tudtam, elment. Kineziológus vagyok, spirituálisan érzékeny ember, talán ezért volt ez az álmom is. Most nagyon nehéz nekünk – mondta megtörve Sas József lánya, Ágnes a Borsnak, és arról is beszélt, hogyan ment el az édesapja.
– Hajnalban ment el szívelégtelenségben, nem bírta a szíve ezt a sok mindent. Ehhez adódott hozzá a covid és a tüdőgyulladása – mondta sírástól elcsukló hangon a művész lánya, aki rendkívül szoros lelki kapcsolatban volt édesapjával.
– Bent voltam nála, amikor meghalt, kaptunk engedélyt, hogy ott legyek. Ott álltam mellette, fogtam a kezét, békés volt az arca, szépen borotvált. Elbúcsúztam tőle, zsidó és keresztény imát is mondtam érte.
Tudtam, éreztem, hogy meg kell látogatnom, mert ezt akarja. Bár voltak kétségeim is azzal kapcsolatban, hogy mit szeretne. Nem voltam benne biztos, hogy a jelenlétem milyen hatással lesz rá.
Maradni akar vagy menni? Végül úgy éreztem, inkább menne. Telis-tele volt teremtő energiákkal, de a test, amiben élt, már fáradt volt ehhez.
Mennie kellett. Tegnap nagyon sokat beszélgettem vele, ontotta magából a dalokat… Úgy éreztem, segítek neki a jelenlétemmel, nagyon nehezen akart elszakadni, mi különösen közel álltunk egymáshoz.
