-

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: megható. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: megható. Összes bejegyzés megjelenítése

3 és fél hónaposan született meg ez a tündéri kisfiú! Nézd meg, hogy reagál amikor édesanyja először veszi karjaiba!




Tudjuk, hogy átlagos esetben 40 hétre, azaz 9 hónapra van szüksége egy magzatnak ahhoz, hogy megfelelően kifejlődjön az anyaméhben.

Éppen ezért is, azok a kicsik, akik ennél sokkal hamarabb megszületnek, még nem eléggé fejlettek, és minél előbb jön a világra egy kisbaba, annál nagyobb aggodalom, hogy milyenek a túlélési esélyei.

Szerencsére ezen a területen már nagyon sokat fejlődött az orvostudomány, de a Ward Miles nevű kisfiú esete így is különleges: mindössze három és fél hónaposan jött a világra!

Összehasonlításképpen 700 g-ot nyomott, és 107 napig kellett kórházban, inkubátorban lennie, mielőtt a szülei hazavihették őt.

Végül az egészségügyi személyzet áldozatos munkájának és szülei szeretetének köszönhetően megerősödött! A kisfiú édesapja fényképész, és megörökítette fia első évét. Nézd meg velünk ezt a gyönyörű videót, ahogy a törékeny kisbabából egy egészséges, boldog kisgyermek lesz:

Nagyapja letette aludni a bébit. Mikor a szülei meglátták, HOVÁ, elakadt a szavuk is!




Sokan végig sem gondolják, hogy a mindennapokban mekkora előny lehet, ha valaki ügyes kézzel rendelkezik, és saját maga, házilag elő tud állítani olyan használati tárgyakat, amelyek nemcsak jól mutatnak a lakásban, de praktikus célt is szolgálhatnak.

Az alábbi nagypapa nemcsak igen kreatív, de nagyon ügyes is: egy olyan ajándékkal lepte meg újszülött unokáját, amely egészen biztosan emlékezetes lesz a számára.

Nem is véletlen, hogy az internet népe pár nap alatt felkapta ezt a csodálatos kis gyermekágy ötletet, és mindenki csak dicséri a nagypapát, már több tízezren gratuláltak neki az alkotásához! Íme a nagy mű:




Tegnap meg akartam hívni egy tál levesre ezt a hajléktalan férfit, de az étteremből kidobtak minket… Ami viszont ezután történt, arra nincsenek szavak




Tegnap meg akartam hívni egy tál levesre ezt a hajléktalan férfit, de az étteremből kidobtak minket…Ezután zokogva éltem át életem legszebb történetét!

Tegnap karácsonyi nagy bevásárláson voltam. Általában utálok bevásárolni, ma sem volt ez másképp. Amikor végeztem, a bevásárlókocsit tolom az autómhoz és egy hajléktalan jön felém. Megkérdezte adnék-e neki tüzet. Azt nem tudtam adni, de ha éhes azon segíthetek. Mondta, hát ő tegnap este óta nem evet, most 17:10 van. Megkértem várjon, bepakolok az autómba, és meghívom a bevásárló központba enni. Ellenkezdte mondani, hogy őt onnan ki fogják küldeni. Mondtam értse meg, hogy amíg ott vagyok őt nem érheti bántódás.

Mintha kicsit megnyugodott volna, pakoltam a táskákba, ő segített és közben beszélgettünk. Elmesélte: maszek ács volt, mivel a megrendelők nem fizették ki, tönkrement. Mindent elveszített; a családját, otthonát, munkáját. Mióta utcára került iszik is, mert a hideget amúgy sem lehetne pálinka nélkül kibírni, meg a szép múltját, családját így tudja elfelejteni.

Miután bepakoltunk, mondom neki mehetünk. Erre azt mondta, ő mégsem jön be, mert fél, hogy kiküldik. Megint győzködtem, míg nagy nehezen a korgó gyomra miatt igent mondott. Belépünk a bevásárló központba, megyünk a gyorsétterem felé, akkor veszem észre, hogy egy biztonsági őr követ bennünket. Nem foglalkoztam különösebben vele, hisz mi enni szeretnénk. Nézegetjük, mit szeretne kérni, mondtam bármit kérhet a lényeg, hogy forró levest is válasszon.

Ott tanakodunk, mire oda lép a biztonsági őr és megkérdezte, minden rendben van-e… Mondom, hogy milyen figyelmes és gondolom minden vendégnek ugyan ezt a kérdést felteszi. Erre tudatta velem, hogy nem minden látogatónak teszi fel ezt a kérdést, csak olyanoknak, akik nem illenek be az áruház megszokott közönségéhez. Tudattam vele, velünk minden rendben van, legyen szíves hagyjon, rendelni és enni minket. No, erre elvánszorgott, de csak pár lépésre tőlünk. Rendeltünk és vártuk, hogy megkapjuk az ételt, erre becsomagolva oda akarják adni. Én nagyot néztem és meg kérdeztem, hallotta tőlem azt a kérést, hogy elvitelre?

Természetesen nem hallotta, de nem szeretnék, ha a hajléktalan ott enne, nem jó fényt vet a gyorsétteremre… Na, erre én jól felhúztam magam. A hátam mögött sor állt, hangosan megkérdeztem az emberektől, hogy zavarja őket, ha egy hajléktalan aki tegnap este óta nem evett és a hidegben éjjel, nappal kint az utcán kell élnie, egy forró levest elfogyaszt. Mindenki meg volt döbbenve, és elkezdték a felháborodottságukat kifejezni. Milyen embertelen bánásmód stb. Az emberek mellénk álltak, és kénytelenek voltak megengedni, hogy ott az étteremben elfogyasszuk a rendelt ételt. Kicsomagolták és ahogyan azt megszoktuk megkaptuk, leültünk.

A hajléktalan (Péter), nekilátott a levest enni, az emberek néztek bennünket, ahogyan evett az a megtört arc, én csak néztem és könnyeztem, a mellettem lévő asztalnál a hölgy a két gyermekével ugyan azt tette, mint én. Aki körülöttünk volt, csendben és látszólag meghatódva figyelték Pétert. Miután megette a levest hozzá látott rántott húshoz és a krumplipüréhez, mert a krumplipüré a kedvenc körete. Alig kezdte a másodikat enni, egy kedves úr oda jött hozzánk, és egy szatyrot adott át Péternek, boldog karácsonyt kívánt. Gyümölcs volt benne. Egy másik asztaltól felállt egy másik úr, és Péternek 5000 Ft-ot nyújtott át boldog karácsonyt kívánva. Péter csendben tovább evett és közben sírt.

Annyira sírt, hogy szalvétát kellett neki adnom. Erre felállt a másik asztaltól az 5 év körüli kisfiú, oda jött Péterhez, megrázta pici kezeivel Péter lábát, és azt mondta neki, ne sírj bácsi. Erre felállt az édesanyja, ő is oda jött, zsebkendőt adott Péternek és 1000 Ft-ot…. Péter rám nézett és azt mondta, három év alatt annyi emberséget nem tapasztalt, mint most egy óra alatt. Megette az ételt, és kezdtük felhúzni kabátunkat, amikor az étteremből kijött egy kedves hölgy, és azt mondta Péternek, minden nap 16 és 18 óra között menjen be és kap egy tányér meleg levest. Erre én ledöbbentem.

Ahol még egy órája, kiszolgálni sem akartak, csak elvitelre, most ingyen levest kap minden nap. Péter nagyon hálás volt, és én is. Mindenkinek, aki ma délután segített és emberszámba vette Pétert nagyon köszönöm.

Hallgasd végig ezt a csodás verset. Gondolj a szép emlékekre, és azokra akik most hiányoznak. Szabó Gyula csodálatos, bársonyosan zengő hangján hallgatva páratlan élmény!




Erdélyi József verse a régi, falusi reggelek idilljét hozza vissza. Amikor sárgarigó fütyült a fán. Azt fütyülte, hogy élni jó, hogy élni jó; hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét.


'Kéklett az ég, sütött a nap;

mentem sötét fenyők alatt.

Kezemet fogta jó apám;

sárgarigó fütyölt a fán.

Sárgarigó, huncut rigó,

azt fütyölte, hogy élni jó;

hogy élni jó, hogy élni szép,

ha fogják az ember kezét.'

Tíz éven keresztül láncon tartották a beteg kutyust. Nézd csak, mit tesz, amikor végre elengedik:




Szörnyű azt látni, hogy még mindig rengeteg ember van, akinek jó érzés az, ha egy állatot kínozhat.

Egy csoport állatszerető ember nem olyan rég felfedezett egy kutyát, akit gazdája már hosszú évek óta láncon tartott.

Elmentek hozzá és megkérték, hogy bánjon emberségesebben a kutyával de őt ez nem érdekelte – írta a LittleThings.com.

A kutya gazdája 10 éven keresztül láncon tartotta őt, soha nem kapott egy meleg takarót és gyakran nem volt elég enni vagy innivalója sem.

A szomszédok egy idő után ismét értesítették az állatmentő szervezetet, többet is egyszerre. Sajnos nem kaptak segítséget.

Már azon gondolkodtak, hogy ők fognak bemenni a szomszéd kertjébe és kiszabadítják onnan a szegény állatot. De azonnal tudták, hogy ez magánlaksértés lenne és féltek a következményektől.

Szerencsére egy idő után az ‘Animal Advocatos‘ nevű állatmentő szervezet jött ki és azonnal el is vitték a kutyát, mikor meglátták milyen szörnyű körülmények között él.

Bevitték őt a menhelyre, ahol végre megfürdették őt. Sok ennivalót kapott, friss vizet és nagyon sokat foglalkoztak vele, Juditnak nevezték el.

Szerencsére nemsokára jelentkezett egy kedves család is aki örökbe fogadta őt.

A nő egészséges hármasikreket vár. Ám szülés közben az orvos lesápad, amikor meglátja, miért kezd kékülni az anya…



Amber és Levi boldog házasságban élt, és már volt két kislányuk. Az volt az elképzelésük, hogy már nem akarnak több gyereket, mert így kerek a család..

Azonban amikor Amber ismét állapotos lett, mégis nagyon megörültek! Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor az ultrahang egy helyett három gyermeket mutatott. Tízezer természetes terhességből csak egyetlenegy ilyen eset van.

A gyermekek egészségesen fejlődtek, azonban végül úgy alakult, hogy császármetszéssel, a kiírt idő előtt kellett őket világra hoznia az anyának. Ekkor sajnos a dolgok ijesztő fordulatot vettek.

Bár a gyerekek biztonságosan megszülettek, a nő azonban elkezdett kékülni. Az apa iszonyatosan megijedt, amikor ezt látta, és láthatóan az orvosok is lesápadtan, keményen dolgoztak, hogy visszahozzák őt az életbe, vérátömlesztést is kapott.

Az anya kétszer is meghalt a szülés alatt, végül azonban csodával határos módon sikerült őt megmenteni, és hat órával azután, hogy a nőnek leállt a szíve, a férje már bemehetett hozzá.

Nagy volt az örömük, mert három egészséges gyermekük született, és végül az anya is túlélte a beavatkozást!

Annál nagyobb volt az orvosok meglepetése, amikor az is kiderült, hogy a kicsik, akik egyébként a Norah, Rylan és Remi neveket kapták, egypetéjű hármasikrek! Ilyen csak 250 millióból egyetlenegy esetben történik!

Bár nagy anyagi vonzata van három kicsi felnevelésének, főleg hogy már amúgy is volt a párnak két gyermeke, azonban a rokonaik támogatják őket, ráadásul a GoFundMe adománygyűjtő oldalon is érdemi összeg gyűlik össze időről időre, mert a jó szándékú emberek szintén segítenek. Íme egy videó a tündéri kicsikről:

Az orvosok 100%-ig biztosak benne, hogy a születendő magzat végzetes károsodással jön majd világra. Amikor azonban kiemelik az újszülött apró kis fejecskéjét, olyasmit látnak rajta, amire nincs orvosi magyarázat




Miután Brooklyn és Nick Schnarr, a kétgyermekes pár rendkívüli izgalommal és örömmel fogadta, amikor kiderült, hogy az asszony ismét terhes! Sajnos nem telt bele azonban sok idő, hogy lehervadjon arcukról mosoly: az orvosok nagyon hamar megállapították, hogy a kicsi a vízfejűség egy igen ritka formájában szenved.

A pár kétségek között örlődött, a kisbaba pedig egyre betegebb és betegebb lett, és eljött az az idő, amikor az orvosok már nem mérték tovább az agyvíz szintjét, mert már olyan szomorúan magas szintet ért el.

Az orvosok elmondták a párnak, hogy a kicsi életesélyei igen rosszak, valószínűleg halva születik majd, meghal a szülést követően, vagy pedig egy súlyos rendellenességgel kell majd élnie, és igen nehéz élete lesz.

Éppen ezért az orvosok egy olyan megoldást dolgoztak ki, amellyel a császármetszéssel végrehajtott szülést követően egy negyedórán belül, nyugodtan, és szenvedés nélkül biztosíthatják a kicsi számára, hogy a mennyországba távozhasson, amennyiben ez szükséges lesz.

Amikor azonban a császármetszés során kiemelték a kisfiút az édesanyja testéből, a legnagyobb meglepetésünkre, szinte normális méretű volt a koponyája!!

A kicsi szervezete valahogyan megoldotta az agyvíz elvezetésének problémáját, és így az elmúlt hetekben normálisan fejlődött tovább!!! (A későbbi vizsgálatok is igazolták, hogy bár egy kicsit nagyobb a kicsi koponyája a normálisnál, de már nem kórosan, és ez a további fejlődéssel valószínűleg korrigálódni is fog)

A család teljesen biztos abban, hogy mivel a barátaik, ismerőseik, és az egész rokonság imádkozott a kicsiért, és értük is, egyfajta Isteni beavatkozás, csoda történt, és így lehetséges, hogy ebben a reménytelen helyzetben, megfordult a kicsi egészségi állapota!

A változásra egyébként nincsen orvosi magyarázat: a komoly tapasztalattal rendelkező ápolók és orvosok is széttárták a karjukat, hogy hogyan történhetett a kicsi gyógyulása!

A gyermek apja közösségi oldalán megjelentetett posztjában leírja, hogy mennyire hálásak mindazoknak, akik imádkoztak értük, és köszöni Istennek ezt a csodát!



Sok boldogságot kívánunk ennek a gyönyörű családnak!


Ugye milyen csodálatos ilyesmiről olvasni?

Az újszülött nem akarja elengedni anyját születése után – több mint 10 millióan látták már a felvételt



Fantasztikus érzés az, mikor gyermekünket először pillantjuk meg születése után. Végre láthatjuk azt a pici emberkét, akinek megérkezésére kilenc hónapon keresztül vártunk.

A Facebook-on Cor de Rosa megosztott velünk egy ilyen érzelmes pillanatot. Brenda Coêlho épp világra hozta kisbabáját császármetszéssel és végre láthatja gyermekét.

A pici baba azonnal átöleli őt, mintha ösztönösen érezné, hogy igen, ő az édesanyja, senki más. Mikor az egyik nővérke el akarja őt venni anyjától, mintha még jelezné is, hogy ott akar maradni vele.

Lent láthatod ezt a fantasztikus filmet. 

A kóbor macska nem evett, csak mindig elszaladt a zacskóval. Egy nap az őt etető hölgy követni kezdte. Alig akarta elhinni mit csinál a macska



Az anya gyermeke iránti szeretete mindennél erősebb. Egy anya gyakran nélkülözi, hogy gyermekei megkaphassák, amire szükségük van.

Nem számít, hogy az anya ember, kutya, macska vagy más állat: az anyai szeretet ugyanaz.

A kóbor macska Dongsukot sokáig ugyanaz a nagylelkű nő etette. Egyike volt a sok macska közül, akikről a kedves hölgy gondoskodott.

De hirtelen Dongsuk nem volt hajlandó enni.

Egy idő után a nő észrevette, hogy Dongsuk furcsán viselkedik. A neki kikészített élelmet nem volt hajlandó megenni, a tápos zacskót akarta elvinni.

Ezért a nő elkezdte az ételt minden nap egy zacskóba tenni, amit minden nap odaadhat Dongsuknak. Amint megkapta a szatyrot, Dongsuk óvatosan a szájába vette és elszaladt.

A nő azon kezdett töprengeni, mit csinál Dongsuk a kapott étellel, és úgy döntött, követi őt.

Ekkor jött rá, hogy Dongsuk nem magának viszi az ételt.

Néhány héttel korábban Dongsuk öt kiscicának adott életet, de a hölgy, akinek az udvárara fialt elmondta, hogy csak egy maradt életben.

Az életben maradt cica úgy nézett ki, mint az anyja, ugyanolyan narancssárga és fehér bundával.

Dongsuk óvatosan kinyitotta a zacskót, és hagyta, hogy a kicsi egyen, amíg jóllakott. Akkor Dongsuk evett.

A nőt annyira meghatotta Dongsuk anyai szeretete, hogy úgy érezte, tennie kell valamit, hogy segítsen rajtuk.

“A fiam 1994-ben halt meg, de a szíve csak 2017-ben szűnt meg dobogni”




“A fiam 1994-ben halt meg, de a szíve csak 2017-ben szűnt meg dobogni” – Így kezdődik Reg Green amerikai férfi elképesztő története a fiáról, akinek tragikus halála 28 évvel ezelőtt, mindössze 7 éves korában megrázta a világot.

1994. szeptember 29-én, éjjel, a hétéves Nicholas Greent fejbe lőtték, miközben Dél-olaszországi nyaralásuk közepén, a családja autójának hátsó ülésén, a nővére mellett békésen szundikált. A fiú halálos sebet kapott, és ezt a szülei talán sosem fogják tudni feldolgozni. Azzal viszont tisztában voltak, hogy a gyászuk nem hozza vissza szeretett gyermeküket, ezért, hogy jót cselekedjenek, és esélyt adjanak más gyerekeknek az életre, eladományozták Nicholas szerveit.

Reg és Maggie gesztusa elindított egy bizonyos szervadományozási mozgalmat, melyet azóta is „Nicholas-effektusként” emlegetnek. Az apa írt is egy könyvet, ugyanezzel a címmel, melyben részletesen mesél a családi veszteségről, és annak következményeiről. A kötet később alapjául szolgált egy hollywoodi játékfilmnek is, melyet Nicholas ajándéka (Nicholas’ Gift) címmel, Jamie Lee Curtis és Alan Bates főszereplésével mutattak be.

“Először akkor éreztem a veszélyt, amikor egy fekete autó közeledett felénk, és néhány pillanatig mögöttünk állt. Nem sokkal később az autó megelőzött minket. Megnyugodtam, azt hittem, hogy végül is semmi rossz nem történt” – idézte fel a történetet Reg, akiben még évek múltán is élénken él az emlék arról az éjszakáról, amikor a fiát egyszerűen csak lelőtték az olaszországi utcán.

De az autó vezetője ahelyett, hogy elhajtott volna, melléjük húzódott. Greenék kiáltásokat hallottak, és rájöttek, hogy ez nekik szól. “Úgy gondoltam, ha megállunk, ki leszünk szolgáltatva nekik. Ezért a gázra tapostam. Ők is ezt tették, és elkezdtünk versenyezni az éjszakában. Egy golyó betörte az autó hátsó ablakát. Maggie azonnal hátranézett, és a két gyerekünk úgy nézett ki, mintha aludna” – folytatta a rémtörténetet Reg, a BBC News-nak.

Nicholas-t valójában fejbe lőtték, miközben a nővére, Elannor mellette aludt, és nem tudta, mi történik. Amikor látták, hogy a fiuk nem mozdul, a szülők a kórházba siettek. “Akkor jöttünk rá, hogy valami szörnyűség történt. A sokk, hogy így láttam őt, életem legszomorúbb pillanata volt. Néztem, ahogy lelőtték, és az egész világom megváltozott” – tette hozzá Green.

“Tolvajok lelőttek egy hétéves kisfiút. Egy amerikai család nyaralása rémálommá változott” – írta a Times közvetlenül az eset után. Nicholas néhány nappal később a kórházban halt meg, miután kómában feküdt. Mielőtt azonban a mennybe távozott volna, a szülei úgy döntöttek, megváltoztatják hét olaszországi család sorsát, és fiuk szerveit hét transzplantációra szoruló személynek adományozzák.

Akkor még semmit sem tudtak azokról, akik Nicholas szerveit kapták. „Olyan volt, mintha jótékonykodtunk volna, de nem tudtuk, hogy kinek segítünk” – fogalmazott az apa. Pár hónappal később viszont meghívást kaptak, hogy térjenek vissza Olaszországba, és ismerkedjenek meg a szervek tulajdonosaival, akik közül négyen Szicíliából származtak.

A kisfiú szívét egy akkor 15 éves gyermek, Andrea Mongiardo kapta meg. A szerv 23 évig éltette tovább a tulajdonosát. A fiatal Andrea 38 éves korában, rákban halt meg. Az eset pedig annyira elszomorította Greenéket, mintha saját családtagot vesztettek volna el. Nicholas szülei ugyanis fenntartották a kapcsolatot a családokkal, akiknek a gyerekeit sikerült megmenteniük, így egy kicsit a magukénak is érezték azokat.

Ezzel ellentétben, a legboldogabb történet Maria Pia Pedaláé, aki a fiú máját kapta. A sikeres műtét után a lány teljes életet élhetett: férjhez ment, anya lett, a gyerekét pedig Nicholasnak nevezte el.

Green szerint, a bűnözők ritkán ölnek meg gyermekeket, mert akkor a rendőrség rájuk száll. Nicholas gyilkosai sem menekültek meg, a hatóságok vádat emeltek ellenük. Az még ma sem világos, hogy tolvajok voltak-e vagy gyilkosok, akik tévedésből Greenék autójára támadtak, de azt tudni, hogy egyikük Olaszország legjobb ügyvédjét fogadta fel, mely erős maffiakapcsolatra utal.

Az olaszokat mélyen megérintette Nicholas esete. Szégyellték magukat, amiért az ő országukban ilyen megtörténhetett. Ezért, hogy jóvá tegyenek valamit ebből a szörnyűségből, szervadományozó kampányt indítottak el, melyben felhívták a figyelmet a gesztus szükségességére. Így született meg a Nicholas-effektus, és sikert aratott. Egy olyan ország, mely addig az utolsó helyen állt a szervadományozás szempontjából, a lista élére került. Ráadásul, összesen 120 teret és utcát, parkot és kertet, iskolát és emlékművet neveztek el a fiúról, az emlékének tiszteletére.

Visszatérve a nagy találkozásra azzal a hét emberrel, akinek Nicholas megmentette az életét, Reg Green a következőket nyilatkozta: „Amikor kinyíltak az ajtók, és beléptek, a hatás elsöprő volt. Volt, aki mosolygott, volt, akinek könnyes volt a szeme, míg mások félénkek voltak, de mindannyian éltek és jól voltak, pedig a halál szélén álltak… Sokkal szegényebb lett volna az életünk, ha nem mentjük meg őket a fiunk segítségével.”

Reg és Maggie nem hagyta, hogy lányuk, Eleanor egykén nőjön fel. Nicholas halála óta ikreik születtek, a most 26 éves Laura és Marti, de Nicholas elvesztése mély nyomot hagyott az életükben.

“Ez egy olyan szomorúság, ami korábban soha nem létezett. Soha nem vagyok teljesen boldog. Még a legboldogabb pillanatomban is azt hiszem, minden sokkal jobb lett volna, ha Nicholas is itt van.

Nicholas nagyon jó fiú volt, aki mindig mindenben a jót kereste, és ha a közelében voltál, mindig a legjobb önmagad akartál lenni. Tudom, hogy hétévesen valószínűleg nem értette volna meg a döntésünket, de ha most felnőtt lenne, biztos vagyok benne, hogy ezt akarta volna, hogy ezt tegyük, kétségtelenül azt választotta volna, hogy másokon segítsen” – fogalmazott az apa.

A kisfiú szülei azóta is folytatják a küldetésüket, hogy hangsúlyozzák a szervadományozás fontosságát, és még egy szervezetet is létrehoztak erre a célra.

Annyira meghatotta a jászvásári orvosokat a kórháznál gazdijára váró kutya, végül beengedték hozzá – videó




Majdnem egy napig várt aggódó tekintettel a romániai kórház bejáratánál a bent kezelt gazdijára. Találkozásukat videón örökítették meg.

A feltétel nélküli szeretet újabb példáját mutatta be egy kutya, aki órákon át várt gazdijára egy kórháznál, a romániai Jászvásár városában. A Pappy nevű nőstény gazdáját a sürgősségi osztályra szállították be, és amikor bevitték, vele volt kutyája is.Az ebet a kórház szabályai szerint nem lehetett beengedni, de az eb egy tapodtat sem volt hajlandó elmozdulni a bejárat elől. Aggódó tekintettel állt, majd ült az ajtó előtt, néha lábával kaparva meg a fémajtót, máskor szomorú ugatással jelezve, hogy ott vár.

A kutyus híre persze hamar elterjedt a kórházban, ahol a látogatókat, betegeket és a kórház dolgozóit meghatott az eb hűsége. „Ilyet eddig még csak a tévében láttunk” – mondta el egy nő az esetről beszámoló Iasi TV riporterének.

Végül az orvosok sem tudtak ellenállni, és a szabályok ellenére beengedték a kutyust az épületbe, hogy találkozhasson gazdijával. A pillanatot, ahogy farkát boldogan csóválva bújik oda a hordágyon fekvő férfihoz, videón örökítették meg.

A beszámolók szerint pár órával később gazdijával együtt távozhatott haza. Azt nem közölték, hogy a férfit miért kellett kórházba szállítani.

A 6 éves kislány rákban elhunyt. Pár nap múlva anyukája egy girbe-gurba kis betűkkel megcímzett cetlit talál az edények között:



A 6 éves kislány rákban elhunyt. Pár nap múlva anyukája egy girbe-gurba kis betűkkel megcímzett cetlit talál az edények között:

Elena Desserich életvidám, aranyos, mosolygós kislány volt, aki imádott rajzolni, és már korán megtanult pár betűt is. Minden napja boldogan telt imádott szülei és húga társaságában! Azonban sajnos mindez tragikus fordulatot vett: egy rosszulléte után a szülei elvitték orvoshoz, aki megállapította, hogy a kislánynak gyógyíthatatlan rákbetegsége van, és már csak pár hónapja van hátra.

A szülei úgy döntöttek, hogy nem mondják el neki a diagnózist, hogy ne keserítsek meg élete utolsó hónapjait. Nem sokkal később a kislány egyre rosszabbul lett, alig tudott nyelni és beszélni. Már leginkább csak írásban tudta kifejezni magát a szülei felé, akik azonban mit sem sejtettek arról, hogy a kislány annak ellenére, hogy nem mondták el neki, mindenről pontosan tud, és mindent pontosan ért.

Kis, post-itekre írt jegyzetekben kommunikált a családjával, amelyeket a lakás számos pontján helyezett el. A legtöbb azonban csak azután került elő, hogy az év augusztusában a kislány elhunyt.

A szülei a kislányuk jegyzeteinek javát ezután találták csak meg, és halála után még hetekig, hónapokig mindennapos volt, hogy elrejtett üzenetekre bukkantak a házban. Búcsúüzenetek voltak… Keserédes volt a számukra, mert egyrészt üzenet volt elhunyt lányuktól, másrészt pedig emlékeztette őket a tragikus veszteségükre.



A legtöbb feljegyzésben az szerepelt, hogy a kislány mennyire szereti a szüleit és a kicsi húgát, némelyikhez pedig rajzolt is valami kedveset.

A történetből egy könyv is született, amely hamar igen népszerűvé vált szerte a világon. A szülők a teljes bevételt a rák gyógyítására ajánlottak fel.

A könyv címe “Notes Left Behind”. Ez a videó pedig a történet rövid, képes bemutatása: 

Nyugodjon békében ez a gyönyörű, és különleges kislány!


Szívszorító! Rákos gyerek halt meg a Mikulás karjaiban...



Nagyon szomorú élményben volt része egy 60 éves férfinek, aki Mikulásként önkénteskedik, beteg gyerekeket látogatva a kórházakban. 

Eric Schmitt-Matzen története bejárta a világhálót. A férfi a Mikulás kiköpött mása, az ő karjaiban halt meg egy 5 éves kisfiú.

"Csörgött a telefonom... A vonal másik végén egy nővér volt, akit ismerek, abban a kórházban dolgozik, ahol többször jártam már. Elmondta, hogy van egy 5 éves kisfiú, aki nagyon beteg és a legnagyobb kívánsága az, hogy találkozzon a Mikulással. Azt mondtam a nővérnek, hogy megyek, csak felveszem a jelmezem, de ő csak annyit felelt, hogy - Ne... Csak vedd fel a szemüveged és a nadrágtartód, gyere azonnal, nincs több időnk... - A kisfiú nagyon gyenge volt, úgy nézett ki, mint aki örökre elaludt... De amikor meglátott, elmosolyodott. Leültem az ágya szélére és ezt mondtam neki: Hallottam lemaradsz a karácsonyról? Kizárt dolog, hogy kihagyd a karácsonyt... Tudod mit? Te vagy az első számú, kedvenc manóm. - Megkérdezte, hogy tényleg? 

Ekkor átadtam neki az ajándékát, egy PAW Patrol tv sorozatos játékot, amit nagy erőfeszítésekkel bontott ki, miközben próbált mosolyogni és átölelni. 

"Azt mondják megfogok halni... Hova megyek ha oda érek?" kérdezte... Erre csak ennyit feleltem: Amikor odaérsz, mondd meg nekik, hogy Te vagy a Mikulás első számú manója és azonnal be fognak engedni, bárhol is legyél. 

A karjaimban, az ölelésemben hunyt el. A szülei kintről nézték, aztán berohantak... "Nem istenem, még nem..." 

Átadtam az édesanyjának a fiát és azonnal elmentem. Olyannyira hatással volt rám, hogy azóta is azon gondolkozom, tudok-e még valaha újra Mikulás lenni..."



Gyönyörű kutya lett abból a csontsovány ebből, akiről még az állatorvosok is lemondtak



Erre a csontsovány kutyára Spanyolország utcáin találtak rá. Az éhező kutyusnak minden csontja kilátszódott és olyan gyenge volt, hogy szinte már járni sem tudott. Amikor a férfi rátalált, azonnal a legközelebbi állatorvosi központba vitte. Az állatorvosok csodálkoztak, hogy a kutyus még életben lehet és nem hitték, hogy ebből az állapotból képes lesz felépülni. Az aggályaik ellenére mindent megtettek a beteg kutyáért. Az első éjszakát túlélve mindenki reménykedett benne, hogy egyszer még egy egészséges négylábú lesz belőle.

A kutyus étvágya napról napra javult, és még egy speciális hámot is készítettek neki. Ennek segítségével könnyebben tudott járni a kutyus, és így az izomzata is gyorsabban tudott regenerálódni. Pár hónap múlva olyan gyönyörű és boldog kutya vált belőle, hogy a képsorokon minden érző lény meghatódik. Nagyon jó érzés ilyen boldognak és önfeledtnek látni őt.




Ez a kislány egy tumorral az arcán született – így néz ki 26 évvel később, az esküvője napján




Mikor Cody Hall megszületett, az orvosok látták, hogy az arca egyik felén egy nagy tumor éktelenkedett. A daganat jóindulatú volt, a hölgy 26 évvel és 18 műtéttel később gyönyörű arccal állt oltár elé az esküvője napján.

A 26 éves Cody Hall Angliában Northamptonshireben született, egy hemanginóma volt az arcán. Ez egy jóindulatú sejtburjánzás, mely főleg kisgyerekeknél jelenik meg és elég könnyű eltávolítani. De Cody esetében más volt a helyzet – az arca egyik felét teljesen lefedte a tumor és így az ajkak, az orra és a szeme is egészen más formát vett fel.

– Angliában az egyik szomszédasszonyom azt kérte, hogy húzzunk a gyerek fejére egy zacskót ha kimegyünk vele, mondta Tony Hall az Orlando Senitinel-nek.

A Yahoo Lifestyle szerint a szülők megbeszélést folytattak az orvosokkal, hogyan kezelhetnék a kinövekedést. A válasz az volt, hogy Cody hat éves koráig semmit nem tudnak tenni.  Cody szülei azonban ezt nem fogadták el és az Egyesült Államokban keresték a megoldást, ahol találtak is egy sebészt.

1993-ban Cody még csak egy éves volt, az egész család Hall-ból New York-ba utazott, hogy a kislányt megoperálják. 14 évvel később Cody 18 műtéten volt túl, kapott egy arcfelvarrást is, megműtötték a szemét és bőrátültetést is végeztek rajta.

A SWNS -nek Cody elmondta, milyen nehéz volt átélnie azt, hogy idegenek azt gondolták róla, hogy ő más.

– Mikor másodikos voltam, sokan megbámultak az utcán és kérdéseket tettek fel nekem, állandóan azt éreztem, hogy engem bámulnak.

Azt is mondta, hogy emiatt gyakran szomorú volt, de ez az érzés az évek során lassan elmúlt. Cody tavaly ment férjhez Lewis-hoz.




A legszebb karácsonyi dal a Királytól, Zámbó Jimmytől





Sokáig gondolkoztunk azon, milyen méltó módon kívánhatnánk minden szépet, jót, végeérhetetlen örömet az olvasóinknak, akik velünk tartottak az egész (sajnos kihívásokban talán túlzottan is bővelkedő) év során. Mivel mi sajnos messze nem tudunk olyan szépen énekelni…

Ezért úgy döntöttünk, hogy a legendás Király, Zámbó Jimmy gyönyörű karácsonyi dalával tolmácsoljuk jó kívánságainkat, és ilyen módon próbálunk méltó, kellemes pillanatokat szerezni mindazoknak, akik egész évben kitartottak mellettünk!

A Szent Karácsony Éjjel című dal egyenesen a szívünkig ér, szépsége felemeli a lelkünket, hogy az ünnep méltó és emelkedett hangulatban teljesen! Legyen olyan szép a karácsonyotok, amilyen gyönyörű ez a fantasztikus, örökzöld sláger!

Aki 1990 előtt született, annak ezt kötelező végigolvasni – NAGYON IGAZ ezt csak ők fogják érteni!




Akik 1990 előtt születtek, olyanok, mint a hollywoodi filmek hősei. Igazi csoda, hogy élünk! Úgy nőttünk fel, hogy nem volt gyerekülésünk a kocsiban, bárki könnyű szerrel kinyithatta a gyógyszeres és vegyszeres fiolákat, ráadásul sisak és könyökvédő nélkül bicikliztünk… Csapvizet ittunk, nem pedig palackból ásványvizet…


Mi így nőttünk fel:


Mi még kimentünk játszani. Nem a géphez! Mivel nem volt mobil, a szüleink nem tudtak állandóan aggódó üzeneteket küldeni, de tudták, hogy élünk! Bár a porban és a derékig érő fűben játszottunk, nem kapott el az allergia, bár fogalmunk sem volt róla, hogy a pollenek és a parlagfű ilyen hatással kéne legyen ránk! Ha megsérültünk, mi voltunk a hibásak, és nem lett belőle kártérítési per.

Az ételeink naponta tartalmazták a halálos dózis többszörösét mindabból amik ma már a “tiltólistán” vannak a fitnessz guruknál. Nem is beszélve az iskolai menzáról… De csodával határos módon túléltük… Bár nem volt a kakaóban A, B, C, D és E vitamin, Bedeko volt a neve, és nagyon szerettük. Szobi szörpöt ittunk, tömény cukorból, semmi édesítőszer! Az érett gyümölcsöt a fáról magunk szedtük, és roppant ritkán fordult elő, hogy megmostuk volna, mielőtt megettük..

Csak átmentünk, becsöngettünk, és elhívtuk őklet játszani, focizni, pingpongozni, vagy csak az utcán bohóckodni… Csak lementünk, nem kellett, hogy szüleink kocsival vigyenek és hozzanak… Mégis itt vagyunk.

Sokszor faágakkal, botokkal kardoztunk, labdát dobtunk egymáshoz, de túléltük. A karcolások begyógyultak, egymás szemét pedig nem ütöttük ki.

Csak az állhatott be egy játékba, aki jó volt benne. Így aki képtelen volt egy egyeneset rúgni a labdába, azt nem vettük be a focicsapatba, és vagy csak nézhette, hogy játszunk, vagy más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.

A SZERELMET nem a tévében néztük, csak megéltük. Szívünk majd kiugrott a helyéből az első csók után, és éreztük, hogy ez valami gyönyörű dolog, nem kellett senkinek előre elmagyaráznia!

Ha a tanár a sarokba állított, vagy adott egy körmöst, nem hívtunk rá rendőrt, nem lőttük le, de még a szüleinknek se mondtuk el. Megtanultuk az alapvetző emberi értékeket, értettük és éreztük, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG.

Bizony, hősök voltunk, amit a mai fiatalok már nehezen érthetnek csak meg – ha egyáltalán akarják!

Magyar lányon ámul egész Amerika, elsírta magát a tehetségkutató zsűrijének értékelése után – Itt a videó a produkcióról



Érdemes a zsűritag Simon Cowell arcát nézni akkor, amikot a szombathelyi születésű Vajda Vivien azt mondja az America’s Got Talent válogatójának színpadán, hogy ő most ugrókötelezni fog. Még rá is kérdeznek a többiek, hogy azt gondolja, hogy az ugrókötelezéssel nyerni fog? Biztos benne? Vajda biztos, és akkor elkezdi a műsorszámát.

És érdemes megnézni a zsűri tagjait akkor, amikor befejezte az akrobatikus ugrókötelezést: Mel B el van ájulva, Heidi Klum azt sem tudja, hogyan lehetne ez jobb, Cowellt pedig arra emlékezteti az egész, hogy miért is szereti az ilyen tehetségkutatókat a korábbi énekes verziókhoz képest. Vajdánál aztán el is törik a mécses, és elmondja, hogy fiatalabb korában bullying áldozata volt, a csapattársai és az edzője is ellene fordultak, és azt mondták, hogy ő a csapat bohóca. De most megmutatta nekik.

A zsűri egyébként továbbjuttatta.

Cowell szavait hallva Vajda elsírta magát, majd ezt követően elmesélte, fiatalkorában sokat csúfolták és bohócnak tartották. Howie Mandel ezt követően arra emlékeztette Vajdát, hogy produkciójával az egész világnak megmutatta, milyen fantasztikus.

Nem volt elég pénzük születésnapi ajándékot venni 2 éves kislányuknak, de amit az édesapa készített neki, arra egyszerűen nincsenek szavak



Minden gyerek életében egy fontos esemény a születésnap. Ha még nem is tudják felfogni azt, hogy ez a nap valóban miről is szól, de az ajándékok és a játékok sora a legcsodálatosabbá varázsolja számukra ezt a jeles napot.

Az alábbiakban egy család történetét mutatjuk be röviden, akik annyira szegények, hogy a mindennapi megélhetés is kérdéses olykor számukra.

Van egy gyönyörű, egészséges kislányuk, aki most töltötte be a 2. életévét. A szülők bárhogyan is szerettek volna, nem sikerült egyetlen forintot sem félre rakniuk, hogy bármit is vegyenek a kislánynak.

Az apuka azonban nem akarta azt, hogy semmit ne kapjon, aminek örülhetne, vagy amivel játszhatna, ezért támadt egy remek ötlete. Elment a sarki kisboltba, ahová nap mint nap jártak kenyeret venni és elkérte a boltos hölgytől az összes karton dobozt.

Ezt készítette:




Két lány fuldokolni kezdett a Balatonon Ez a Down-szindrómás fiú OLYAT tett ekkor, amitől elállt az emberek szava…! Még most is levagyunk döbbenve a történtektől!!



Két lány fuldokolni kezdett a Balatonon Ez a Down-szindrómás fiú OLYAT tett ekkor, amitől elállt az emberek szava…! Még most is levagyunk döbbenve a történtektől! Valerio Katoya az interneten pár nap alatt hős lett. Ez a fiú a betegsége ellenére két lányt mentett meg a biztos haláltól! Valerio Down-szindrómával született.

A szülők ennek ellenére mégis megtartották a fiút. Amikor Katoya betöltötte a 3. életévét, szülei beíratták úszásoktatásra. Valerio sikeres lett ezen területen – ezáltal izmai erősödtek, akaratereje és állóképessége is fejlődött. Ennek köszönhető, hogy a fiú részt vehetett az Olimpiai játékokon! Valerio úszótudása kapóra jött a Balaton parton is, ahol a fiú a családjával együtt nyaralt.

Azon a napon erős szél fújt, aminek következtében a hullámok veszélyessé váltak. A Balaton sodrása magával ragadott egy 10 és egy 14 éves korú lány testvérpárt. A lányok fulladoztak és egyre távolabb kerültek a parttól. Segítségért kiáltottak, Valerio és az édesapja nem tétlenkedett, apja az idősebb, a fia a fiatalabb lányt ragadta meg. A két férfi sikeresen kihúzta a lányokat a partra.

Ezt a hőstettet nem csak a lányok szülei és az internetes felhasználok díjazták, de az olasz sport miniszter is megjutalmazta őt. Megkapta a bátorságért érdemjelet, a bátor cselekedetért és az atletikusságáért.




Népszerűek

Címkék

aktuális (2506) elgondolkodtató (161) érdekességek (1254) fejtörő (74) megható (283) megrázó (69) recept (466) viccek (300)

Translate