A fagyok beállta előtt gondoskodni kell a muskátlik téli szállásáról. Ahány fajta muskátli, annyi féle módon történik a teleltetésük. Nekem három fajta muskátlim van (volt), melyeket a következő módon teleltettem.
Tiroli muskátli
Futó muskátli öreg töveit soha nem teleltettem. Bár van aki fagymentes világos helyre viszi a ládákat.Ez esetben nem szabad megfeledkezni a mérsékelt téli öntözésről. Tavasszal erősen vissza kell vágni, hogy a téli vízhajtásoktól megszabadítsuk a növényt, majd egy alapos tápoldatozás és öntözés után nincs más hátra, csak lesni, hogy megindul-e a fejlődésük.
Fenti teleltetés nekem azért nem szimpatikus, mert nagyon helyigényes, ráadásul a dugványként teleltetett muskátlik tavasszal gyors fejlődésnek indulnak, nem járok rosszabbul, mintha az idős töveket teleltettem volna.
Én a futó muskátlikból augusztus- szeptemberben hajtásdugványt készítek, melyeket télen műanyag pohárban nevelek fűtetlen szobában. legjobb a 10-15 fok körüli hőmérséklet neki. Földjük ne száradjon ki. Gombabetegségek ellen bordóilé 0,5%-os oldatával érdemes időnként megpermetezni őket, hiszen általában sűrűn állnak a teleltetőhelyen, és így könnyen megtelepedhetnek a gombák.
Tavaszra a szép, erős, gyökeres palántákat virágládába kell ültetni. Ha egyik-másik satnyább azt is bátran el lehet ültetni, hisz a napfény és a friss levegő hatására gyorsan behozzák a lemaradást.
Borostyánlevelű, vagy félfutó muskátli
Nekem ezek a muskátlik tetszenek a legjobban, de sajnos őket csak ládában tudom megbízhatóan átteleltetni, ráadásul a dugványok is nehezebben gyökeresednek, télen kényesebbek mint a futómuskátli.
Ha mégis elszánom magam egy ládányi muskátli teleltetésére, akkor szükséges, hogy a teleltetőhelyen legyen elegendő fény. Semmi esetre ne süllyedjen a hőmérséklet fagypont alá.
Mielőtt a teleltetőbe viszem a muskátlit alaposan visszavágom, de csak annyira, hogy maradjon lombozata télre.
Tél folyamán földje ne legyen túl nedves, de ügyeljünk arra, hogy soha ne száradjon ki. Tápoldatozni nem kell. Tavasszal metszés, tápoldatozás tekintetében az ITT leírtak szerint járok el.
Álló muskátli (parasztmuskátli) – PELARGONIUM ZONALE
A hagyományos álló muskátlinak ma már nagyon sok színváltozata létezik. Mivel ezeket a változatos színeket szeretném következő nyáron is látni, ráadásul pincénk is van, ahol a teleltetést könnyen megoldom, így a tél közeledtével nem válok meg tőlük.
Mielőtt a fagyok beköszöntenének a muskátli tövek öntözését abbahagyom, hogy földjük már ne legyen nedves. Nem várom meg míg porrá szárad, hanem időben kiveszem őket a földből. Gyökereikről kissé lerázom a földet (persze marad rajta bőven, de ez nem baj). nem metszem meg egyiket sem, csak a betegnek látszó részeket távolítom el. Ez után a töveket egyesével újságpapírba csomagolom. Megjelölöm, hogy melyik milyen színű. (Jó tanács: ne filctollal írjuk az újságpapírra a virágszínt, mert tavaszra „felszívódik” az írás).
Pincében deszkákra sorban lefektetem őket és tavaszig hagyom, hogy a sötétben pihenjenek. Nem szabad meglocsolni őket, mert megpenészednek. A fagyok elmúltával az ITT leírtak szerint lehet őket újra életre kelteni….
