– Jól döntöttél – mosolygott Emily, miközben Joe hasát simogatta. – Anyukád jobb életet él majd az otthonban… és mi átalakíthatjuk a régi hobbi-szobáját egy szép babaszobává.
Joe bólintott. Bárcsak anya is meglátta volna, milyen kedves szíve van Emilynek. De az öregség és a betegség megtette a hatását, és neki kellett meghoznia a legjobb döntést anya érdekében.
Ahogy Joe leparkolt anyja háza előtt, idegeneket látott, akik bútorokat hordtak be a házba. Két kislány játszott a gyepen.
– Mi a csuda folyik itt? – feszült meg Joe, miközben kiszállt a kocsiból és a verandához sietett. – Hé! Kik maguk… és mit keresnek a házamban?
– Te biztos Joe vagy! – válaszolta egy férfi. – Tudtam, hogy előbb-utóbb megjelensz. De ez már nem a te házad! Anyád eladta nekünk. Itt vannak a papírok… és ott vannak a cuccaid.
Joe szája tátva maradt. Emily dühösen kikapta a férfi kezéből a papírokat, és olvasni kezdte őket. Joe látta, ahogy menyasszonya arca elvörösödik – az iratok valódiak voltak. Anya tényleg eladta a házat.
Joe összeomlott. Arra számított, hogy Emily majd megvigasztalja ebben a nehéz pillanatban. De a nő csak megragadta a kezét, és elindult.
– Te szerencsétlen! – ordította Emily. – Anyád úgy becsapott, hogy észre sem vetted… és neked fogalmad sem volt semmiről? Most mindennek vége!
– Emily… ne mondj ilyet. Nem értem, miért tette ezt anya. De még mindig ott vagyunk egymásnak. Mi ketten…
– Már nincs olyan, hogy „mi”, te lúzer! Felejts el engem – Emily lehúzta a gyűrűjét, és a földre hajította.
Emily szavai úgy csaptak le Joe-ra, mint egy kalapácsütés. Utána szaladt, könyörgött neki.
– Várj… mi lesz a babával?
Emily felnevetett.
– Te ennyire buta vagy? Nincs semmiféle baba. Most meg húzz innen az utamból!
– Mi… mit mondasz? Emily… Emily? Állj meg… – kiabált utána Joe. De Emily kisétált a kapun, és ezzel az életéből is.
Joe összezavarodva, megtörve rogyott le a verandára. Ekkor vette észre, hogy egy boríték kandikál ki az egyik kartondoboz alól. Előhúzta – anyja kézírása volt rajta.
„Kedves Joe,
Sajnálom, hogy így kellett történnie. Bárcsak ne kellett volna ilyen drasztikus lépést tennem. De nem hagytál más választást. Minden akkor kezdődött, amikor először bemutattad nekem Emilyt…”
Néhány héttel korábban…
Nora a karosszékében pihent, kedvesen mosolygott, miközben próbálta feldolgozni a hirtelen bejelentést: Joe komoly kapcsolatban van Emilyvel, aki ott ült mellette a kanapén.
– …Joe olyan vicces… és sármos – nevetgélt Emily. – Nem tudtam nemet mondani, amikor először randira hívott a vidámparkba.
– Még csak három hete vagyunk együtt… de olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Ezért is kértem meg Emilyt, hogy költözzön hozzám – mondta Joe, miközben boldogan pillantott anyjára.
Joe szavai meglepték Norát, aki köhögni kezdett, és csak percek múlva nyugodott meg annyira, hogy visszadőljön a székébe az oxigénmaszkkal az arcán.
– Sajnálom, ha ez most sokként ért, anya – simogatta meg Joe a vállát. – Tudom, hogy hirtelen jött… de hidd el, Emily az igazi számomra. Lelkitársak vagyunk!
Nora Emilyhez fordult, és megpaskolta a kezét.
– Emily, drágám, ha nem bánod, készítenél nekem egy teát? A meleg jót tesz a torkomnak. A konyha arra van…
Emily bólintott, és ahogy kiment a szobából, Nora egyenesen Joe szemébe nézett.
– Ugye, milyen csodálatos? – suttogta Joe.
– Nagyon kedves lánynak tűnik. De nem gondolod, hogy túl gyorsan haladtok, Joey?
– Anya, értem az aggodalmadat. Nem akartam túl sokat mondani, nehogy aggódj a betegséged miatt. De tudnod kell… hétvégén meg akarom kérni Emily kezét.
Nora arca elsápadt.
– Már ezen a hétvégén? De… ez túl korai…
– Anya, nyugodj meg. Te tanítottál meg arra, hogy harcolni kell a szerelemért. Te és apa is ezt tettétek, amikor elszöktetek, nem igaz?
– De Joey, az a helyzet és ez itt két teljesen külön dolog – mondta Nora halkan.
– Anya, szeretem Emilyt. Nem tudok nélküle élni. Kérlek, bízz bennem… nagyszerű feleség és csodálatos meny lesz belőle.
Joe elhamarkodott döntése, hogy ilyen gyorsan elköteleződjön Emily mellett, mélyen nyugtalanította Norát. De hiába próbálta lebeszélni a fiát, az hajthatatlan maradt. Végül Nora engedett.
Emily másnap be is költözött, és Nora megdöbbenve tapasztalta, milyen sok közös vonásuk van. Első napjukat együtt töltötték, kötögettek, beszélgettek.
Később hármasban megnéztek egy dokumentumfilmet a tévében, és Nora kellemes érzésekkel hajtotta álomra a fejét. Ám az éjszaka közepén hirtelen felriadt: elfelejtette bevenni a gyógyszereit.
Lábujjhegyen kisétált a konyhába, és lenyelte a tablettáit. Amint visszaindult volna a hálószobájába, halk suttogás ütötte meg a fülét a vendégfürdőszoba felől. Emily hangja volt az.
– Az az öreg boszorka az oxigéngépével… – hallotta Nora. – Olyan akadály a tervemben… de Joe teljesen odavan értem. Nemsokára sikerül megszabadulnom tőle.
Nora megdermedt. A fia tökéletesnek hitt menyasszonya épp róla beszélt gyűlölettel teli szavakkal. De hogyan akarta megszabadítani magát tőle?
– Egy kis kedvesség, néhány jól irányzott szó, és Joe máris beleegyezik, hogy idősek otthonába dugja az anyját. Aztán őt is kirakom a házból… és az egész az enyém lesz! – mondta Emily.
Nora megindult Joe szobája felé, hogy figyelmeztesse fiát: Emily csak a pénzre hajt. De megtorpant. Tudta, hogy Joe nem hinne neki.
Gyötrődve, álmatlanul töltötte az éjszakát, azon töprengve, hogyan menthetné meg a fiát Emily karmai közül.
Teltek a napok, és Nora kétségbeesetten remélte, hogy Emily hibázik, és leleplezi magát. De ez a pillanat csak nem jött el. Egy nap aztán Joe beszélgetést kezdeményezett.
– Anya, beszélnünk kell… Emilyről – mondta.
– Ó, drágám, sajnálom, hogy nem működött köztetek… – kezdte Nora megkönnyebbülve.
Joe összevonta a szemöldökét. – Mi? Dehogyis nem működik! Még sosem voltam ilyen boldog, anya.
– Én csak azt hittem… – hebegte Nora.
– Igazából, anya… – Joe lenyelte a szavait. – Emily saját vállalkozást indított a munkaerő-kölcsönző mellett. De új gépekre van szüksége, amit most nem tud megengedni magának. Én szeretnék segíteni neki… de csak egyféleképp tudok pénzt szerezni.
Nora gyomra összeszorult. – Mégis hogyan, Joe?
– Tudod, anya… az állapotod nem javul. Szerintem ideje lenne, hogy olyan helyen élj, ahol szakszerű gondoskodást kapsz… Úgy gondolom, egy idősek otthona lenne a legjobb megoldás.
– Kényelmes lesz ott, anya – tette hozzá Joe, miközben megszorította a kezét. – És ha eladnád a házat, abból Emily üzletébe fektethetnénk. Megígérem, amint hasznot hoz, visszavásároljuk ezt a házat.
Nora úgy érezte, mintha villám csapott volna belé. Könnyek szöktek a szemébe. – Nem akarom elhagyni az otthonomat… – suttogta.
– Anya, csak érted teszem. Kérlek… – könyörgött Joe.
Nora szíve összetört. Már tudta, hogy Emily a háttérből irányítja a fiát. De nem mutatta ki – csak bólintott.
– Gondolkodom rajta, Joey. Csak adj egy kis időt – mondta halkan.
Valójában Nora esze ágában sem volt beköltözni az idősek otthonába. Tudta, most nyert egy kis időt, hogy leleplezze Emilyt.
Másnap, miközben épp kötögetett, meghallotta, hogy nyílik az ajtó. Kinézett az ablakon, és látta, ahogy Emily kioson. Furcsa volt, mert Emily nem szólt, hogy elmegy.
Bár Nora már nemigen vezetett, most kivételt tett, és követni kezdte Emilyt. A nyomában volt egészen egy belvárosi kávézóig.
Nora leparkolt az utca túloldalán, és figyelte, ahogy Emily odalép egy ismeretlen férfihoz. Néhány perc múlva meglátta őket az ablaknál ülni, majd… Emily szenvedélyesen megcsókolta a férfit.
Nora elhűlve kapta elő a telefonját, és hívta Joet.
– Joey, sajnálom, hogy zavarlak munka közben… de ez nagyon fontos. Meg tudnál velem találkozni a harmadik utca sarkán lévő kávézó előtt?
Nóra remegő kézzel emelte fel a telefonját, és elkezdte videóra venni Emilyt és a férfit az ablakon keresztül. Azonban a csók már elmúlt, most csak egymás kezét fogták.
Tíz perccel később Joe sietve közeledett.
– Anya? Mi történt? – kérdezte aggódva.
– Nézz csak oda, Joey – mutatott Nóra a kávézó ablakára. – Emily megcsal téged.
Joe odafordult, és a látvány teljesen kiborította. Összeszorította az öklét, majd viharzott be a kávézóba, Nóra a nyomában.
– Mégis mi a fene folyik itt?? – csapott rá az asztalra, amitől Emily és a férfi is összerezzent. – Mióta találkozol ezzel a fickóval a hátam mögött?
– Micsoda?? Azt hiszed, megcsallak? Joe, hogy gondolhatsz ilyet? – ugrott fel Emily sértődötten.
– Láttalak titeket csókolózni – szólt közbe Nóra.
– Istenem… ő az unokatestvérem! Csak egy puszi volt a szájra. New Yorkban nőttem fel, ott így üdvözöljük a családtagokat.
– Az unokatestvéred? És mégis miért nem hallottam róla soha? – Joe gyanakodva összehúzta a szemét.
– Mert… nagyon keményen dolgoztam, hogy eljussak oda, ahol most vagyok. Nem akartam, hogy megismerd a családi hátteremet, Joe. De ha még mindig nem hiszel nekem, bebizonyítom, mennyire szeretlek.
Emily megtörölte a könnyeit, majd elővett a táskájából egy pozitív terhességi tesztet.
– Meg akartalak lepni vele. Apa leszel, Joe!
Joe arca ellágyult, majd magához ölelte Emilyt, miközben Nóra döbbenten állt. – Ébredj fel, Joe! Hazudik neked. Ez a nő egy aranyásó!
– Elég legyen, anya! – Joe hangja hűvösen hasított a levegőbe. – Miért akarsz mindenáron gonoszt csinálni belőle? Emily mindig kedves volt hozzád!
– Nem hazudok… láttam őket csókolózni. Senki nem csókolja így az unokatestvérét!
– Drágám, nyugodj meg – fogta meg Joe kezét Emily. – Ez nem az ő hibája… emlékszel, mit meséltem? Már zavarodott egy ideje.
– Zavarodott?! Ezt ne merd még egyszer mondani! Még milyen hazugságokat suttogott neked ez a kígyó? – Nóra tajtékozott.
– Anya, erről inkább otthon beszéljünk – morogta Joe, miközben kiment a kávézóból.
– …ezért is erőltettem annyira, hogy költözz be egy idősek otthonába – magyarázta Joe később. – Jobb ellátásra van szükséged, anya. Zavartan viselkedsz, és már mutatod a szenilitás jeleit. Szeretlek… és csak jót akarok neked.
Nóra szíve darabokra tört. Bármit mondott vagy tett volna Emily leleplezésére, csak szenilitásnak hitték volna. Hogy lehetett Joe ilyen vak és hiszékeny?
Nóra sarokba szorult – de nem adta fel. Nem akarta ezt megtenni, de nem maradt más választása. Beleegyezett, hogy elmegy az otthonba és eladja a házát. De legbelül már tervezte, hogyan fogja kijátszani Emilyt.
Jelen időben…
– …csak a legjobbat akartam neked, fiam. Remélem, most már tudod, hogy igazat mondtam végig – zárult a levél, amit Nóra hagyott.
Joe könnyei ráhullottak a papírra. – Micsoda idióta voltam! – zokogott.
Felpattant a tornácról, és az idősek otthonához rohant.
– Az édesanyámat, Brady asszonyt szeretném meglátogatni – mondta kapkodva a recepciósnak.
– Hála Istennek, hogy megjött! – kiáltott fel a nő. – Már fél órája próbáljuk elérni. Az anyukájánál légzési elégtelenség lépett fel, kórházba kellett szállítani.
Joe nem várta meg a többi szót. Kirontott az épületből, és a kórházba hajtott. Végtelennek tűnő percek után az orvos kilépett a sürgősségiből.
– Hogy van az anyám, doktor úr? Mikor láthatom?
– Sajnálom, Joe… de az édesanyád… nem élte túl.
– Mi?! De hiszen stabil volt… Istenem… hogy történhetett ez? – Joe térdre rogyott.
– Valóban stabil volt, de az állapota nemrég romlani kezdett. A legutóbbi vizsgálatánál javasoltam egy agresszívebb kezelést… de többé nem jött vissza.
Joe összeroskadt egy széken, könnyei patakokban folytak. Ekkor telefonja megrezdült a zsebében, kizökkentve a gyászból. Több nem fogadott hívása is volt az otthonból – és egy SMS a bankjától.
Mint kiderült, édesanyja 500 000 dollárt utalt az ő számlájára – minden bizonnyal a szeretett háza eladásából származó összeget.