-

Nem bírtuk ki könnyek nélkül: elhunyt kisfia utolsó kívánságait teljesíti Orsolya




Marci arra vágyott, hogy egyszer egy óriáskerékről nézhessen le a világra. A hatévesen elhunyt tündéri kisfiú utolsó kívánságát édesanyja váltotta valóra.

Az elsők között ült fel családjával a tatabányai óriáskerékre Kovács Orsolya, aki egy fotót is készített az alkalomról. A képkockán jól látható ő maga, azaz az édesanya, az apa, a kétéves Lujza és egy fotó, amelyen Marci látható.

A kisfiú ugyanis már csak így lehetett ott velük: ez lesz az első karácsonyuk nélküle.

Kovács Márton háromévesen éppen csak óvodáskorú lett, amikor kiderült, hogy nagyon beteg, rákos. A kisfiúra őssejtbeültetés, gyógykezelések és steril szoba várt, amelyeket három évnyi küzdelem, élni akarás és a legapróbb dolgokban is felfedezett öröm követett. A kis Marci bakancslistát készített édesanyjával: egy felsorolást, amiben olyan tételek szerepeltek, amelyeket nem szabad kihagyni az életből.

– Marci sok mindent szeretett volna kipróbálni, amire akkor nem volt lehetősége, hiszen a kezelések miatt el voltunk zárva a külvilágtól. Aztán tavaly júliusban kiderült, hogy a terápia ellenére kiújult nála a betegség, az orvosok pedig kimondták: nem tudják meggyógyítani. 

Akkor kezdtük el írni a bakancslistát, közösen. Budaörsön állt akkoriban óriáskerék, amire nagyon szeretett volna felülni. Felírtuk hát a listánkra. Tudtam, hogy ha ő elmegy, én akkor is megvalósítom az álmait

 – mondta Orsolya a kemma.hu-nak, hozzátéve, a három év alatt, amíg el voltak zárva a külvilágtól, megtanultak örülni a legapróbb dolgoknak is.

– Ezt a derűt, pozitivitást hiányolom az emberekből. Én nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy Tatabányán is lesz óriáskerék. Annak ellenére akartam felülni rá, hogy egyébként tériszonyos vagyok és félek a magasban. Előtte viszont hideget-meleget kaptam érte az interneten. Szomorú, hogy az emberek semmiben nem látnak már jót, mindenben csak a hibát keresik. Fogalmuk sincs róla, mennyivel gazdagabban élhetnének, ha nyitottak lennének a világra és az élményekre. Az élet szép, ha más szemüvegen át nézzük – fogalmazott az édesanya.

– Amikor Marci még velünk volt, szerettük nézni az ablakok fényét, kitalálni, vajon milyen család él odabent, ahonnan kiszűrődik. Találgattuk, vajon hogyan élnek, hogyan várják a karácsonyt. Ezt láttam, erre emlékezhettem az óriáskerékről, fentről, és nagyon szép volt – nyilatkozta Orsolya.

Mi annak idején az onkológián töltöttük az ünnepet is. És szenteste, amikor bekiabált a steril szobába nekünk a nővérke, hogy 324 védekező sejt van, akkor az én kisfiam felugrott az ágyban, és bár lógott belőle a sok infúzió, nem volt haja, sem szemöldöke, szempillája, de felderült a hírtől. „Igen, anya, megcsináltuk, ez a legjobb karácsony!” Ezt mondta Marci

 – emlékezett vissza az akkori karácsonyukra Orsolya.

Különleges kisgyermek volt Marci, sok jót hagyott maga után. Szüleinek a kisfiú születése után azt mondták az orvosok, hogy nem lehet több gyermekük. Betegsége alatt Marci azonban azt mondta édesanyjának és édesapjának, hogy neki márpedig születni fog egy kishúga.

– Amikor Lujza lett, mi még nem is tudtunk róla, de Marci egy napon megpuszilta a hasamat és így szólt: ideje volt, hogy adtál nekem egy kistesót! Csak utána csináltam tesztet és tudtam meg azt, amire az orvosok csak annyit mondhattak, hogy az élet utat tört magának – idézte fel az édesanya.

Marcinak tehát tényleg született egy kistestvére, akiről pontosan tudta, hogy lány lesz.

Mintha azt szerette volna, ha maradna nekünk valaki utána. Aki segít túlélni a hiányát. Lujzával egy igazi szeretetbombát kaptunk, akinek hiszem, hogy Marci súg. De hiányzik így is, hogy mindig velünk maradt. Jött velünk az óriáskerékre, és elvittük repülni is, mert arra is vágyott

 – árulja el Orsolya, aki minden közös tervet megvalósít arról a listáról.

– Egyszer be kell ülnöm egy Lamborghinibe, és vezetnem kell tankot is. De van egy még nagyobb álmunk, amit valóra kell váltanom. Marci nagyon szeretett volna eljutni Párizsba, az Eiffel-toronyhoz. Azt mondta: anya, oda hófehér ruhát kell felvenned, és én feleségül veszlek! – meséli elcsukló hangon, szavaiban mégis derűvel az édesanya.

Orsolya állítja: erejét Marciból meríti. Tőle tanult meg ugyanis máshogy élni, nyitottnak lenni az élet legapróbb örömeire is. Volt is Marcinak egy kedvenc mondata, amelyet szlogenként hangoztatott:

„Csak a szeretet számít, és nincs más opció.” 

– Hat évig éltünk érte, és a végére már fel voltunk készülve rá, hogy elmegy. De arra nem, hogy milyen lesz nélküle. Májusban halt meg, négy nappal a hatodik születésnapja után. Az utolsó napokban azt mondogatta: Anya, ne sírjál, mert mi kemények vagyunk. Mindig emlékezz rám, de ne sírjál! Mert veled leszek! És tényleg mindig velünk van. Ott volt az óriáskeréken is.

Népszerűek

Címkék

aktuális (1874) elgondolkodtató (122) érdekességek (1164) fejtörő (72) megható (273) megrázó (67) recept (426) viccek (134)

Translate