-

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elgondolkodtató. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elgondolkodtató. Összes bejegyzés megjelenítése

Az idős úr elővett egy zacskó aprót a pénztárnál. Hogy ott mit kapott ezért, azt sosem felejtem el




Egy nő osztotta meg azt a képet és a hozzá tartozó történetet, ami egy idős bácsival történt a minap a bevásárlóközpontban. A bácsi éppen előtte állt a sorban, majd amikor eljött a fizetés ideje, akkor a zsebeiből maroknyi aprókötegeket vett elő.

Erre a pénztáros reakciója nem az volt, hogy hümmögött, arcokat vágott, vagy ilyesmi, hanem teljes természetességgel a pultra szórta az aprópénzt, és elkezdte kiválogatni.

„A bácsi remegő kézzel és elhaló hangon annyit mondott, hogy nagyon sajnálja, majd rám és a kasszásra nézett. A kasszás csak annyit felelt, hogy: semmi gond kedves, majd csináljuk együtt.”

Mindenki türelmesen várt, amíg a bácsi még egy párszor elnézést kért.

„Amikor a férfi távozott, és én kerültem sorra, a kasszásra néztem, és én is megköszöntem neki, hogy ilyen türelmes volt. Ezt felelte: felesleges megköszönni. A probléma a világunkkal, hogy elfelejtettük, hogy szeressük egymást.”

A mozgássérült, hajléktalan bácsi ajándékot adott egy kislánynak az anyuka válaszul ocsmányul megalázta!



Az alábbi bejegyzésre a Pesten Hallottam Facebook csoportban bukkantunk. 

„Egy barátommal éppen bulizni tartottunk a 4-es villamoson. Velünk szemben egy chipset majszoló mozgássérült láthatóan és érezhetően anyagi gondokkal küszködő idős bácsi ült. A Corvin negyednél egy anyuka és síró kislánya szállt fel. Az anyukán látszik, hogy már idegileg kikészült állapotban van zokogó gyereke miatt (kb. 4 éves) a hajléktalan bácsi előtt foglaltak helyet. A kislány, anyja ölében ülve a bácsi chipse felé mutatott.

A bácsi ezt látva habozás nélkül a kislány felé nyújtotta nassolnivalóját, de az édesanyja arra utalva, hogy nem szabad elrántotta a kislány kezét.

Ezután a bácsi ránézett, és ez a párbeszéd hangzott el az anyuka valamint a hajléktalan úr között.

Bácsi: Nem szabad?

Anyuka: NEM! (fennhangon)

Bácsi: De miért?

Anyuka: Nem pont egy csöves kezéből fog a kislányom enni.

Erre a bácsi kissé könnyes szemmel, de mégis mosolyogva vágott vissza. Kivett a táskájából egy teljesen bontatlan ép chipset, és azt mondta az anyukának:

– Legalább ezt fogadják el. A kislány biztos örülni fog neki, nekem meg már úgyis mindegy. És nyugalom, ehhez még nem értem hozzá . – Ez után leszállt a bácsi.

Ezek hallatán a barátommal egyre gondoltunk, összenéztünk és utánamentünk az aluljáróba.

Eredetileg úgy gondoltuk bulizni indulunk, de pia helyet chips és kaja lett a bácsinak.

Elkezdtünk vele beszélgetni, hogy hajléktalan, és ugyan mégis mért költi azt a kicsi összekéregetett pénzét chipsre.


Erre ezt válaszolta:

– Srácok én utálom az alkoholt, a cigit meg még jobban, inkább chipsre költöm. Nekem ez a függőségem. Hizlal, de az legyen a legkisebb gond – mondta mosolyogva.

Nevettünk vele egyet, kezet fogtunk, dobtunk egy kis aprót a poharába, és még jobb kedvel vágtunk neki az estének.”

Tanulságos történet. Nem tudhatjuk, ki, miért lett hajléktalan. Lehet, valaki önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe. Attól, hogy nincs fedél a feje felett még lehet jó szívű, becsületes ember.  

Amit az emberi szem nem lát, de az objektív rögzített. Angyalok jelenléte egy balesetnél. A helikopternél lévő körök is angyalok jelenléte.Kinagyítva a képet, látni hogy nem szerkesztett kép.




Amit az emberi szem nem lát, de az objektív rögzített. Angyalok jelenléte egy balesetnél. A helikopternél lévő körök is angyalok jelenléte.

"Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.  Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.  Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban." Zsolt 91,11-16

Kislánya hegéről készített képet az apuka, de arra nem számított ami lett belőle!




Mi zavar téged legjobban magadon? Biztosan el akarod takarni, rejteni a világ elől valamilyen módon, hogy senki ne vegye észre és méregessen miatta hosszasan. Azonban nagy valószínűséggel te sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítasz neki, mint bárki más a világon.

Vegyük példának okáért a hegeket. Teljesen természetes dolog egy sérülés vagy műtét után, ám annak, aki viseli, bizonyára zavarba ejtő dolog.


Egy szerencsétlen lány története:


Egy fiatal lány, aki a nyakán visel ilyen heget, nagyon szégyelli magát miatta. A heg egy operáció után maradt a bőrén. A lánynak Chiari-szindrómája volt, amelyet műtéttel hoztak helyre. Ez a rendellenesség azzal jár, hogy az agyszövet betüremkedik a gerincvelői régióba.

A lány koponyáját lényegében fel kellett nyitni és stabilizálni az agyszövetet. Sajnálatos dolog, mégis azt gondoljuk, micsoda bajnok ez a lány.

Sajnos ő nem így vélekedik róla. Soha nem meri felkötve hordani a haját, nehogy meglássák a heget.

Édesapja úgy gondolta, hogy tennie kell valamit a helyzettel. Annak érdekében, hogy megváltoztassa a lánya gondolkodását, a Twitter-hez fordult segítségért.


Az édesapa akciója:


“A lányom (12) nem meri felkötve hordani a haját, mert egy heg van a nyakán. Úgy gondolja, hogy csúnya és fél attól, mit gondolnak majd róla az emberek. Szerintem viszont nagyon menő. Megtennétek, hogy bebizonyítjátok neki, nem csak az apukája gondolkodik így? A lájkokat és a kommenteket is nagyon nagyra értékelem. Köszönöm!” – írta az apuka.

A tweet azonnal szárnyra kapott és futótűzként terjedt tovább. Több, mint 60.000 megosztást és több, mint 223.000 kedvelést kapott. Az emberek továbbá bíztató kommenteket írtak a lánynak a hegével kapcsolatban.


Többek között ilyen kommentek születtek…

“A hegek a fizikai és szellemi erő jelei. Azt mutatják, hogy a lányod egy harcos. Amellett nagyon menő is.”

“Azok, akik megszólják, nem érdemelnek egy percet sem az életedből. Kösd fel a hajad és mutasd meg a menő hegedet nagylány!”

A legnagyobb hatást pedig valószínűleg azok a kommentek érték el, amelyekben az emberek saját hegeikről küldtek képet, sőt voltak, akiknek ugyanúgy a nyakán volt. Így a lány nem érezte magát egyedül a problémájával.

Milyen ötletes megoldás egy szerető édesapától. Ne szégyelljük tökéletlenségeinket!

Felébredtem, és ezt a képet találtam a telefonomon. A férjem készítette, miközben aludtam! Ekkor láttam meg a nagy IGAZSÁGOT, amit üzenek mindenkinek!



A “The Chronicles of Mothehood” blog szerzője Cassie Hilt nem csak kiváló író, hanem három gyerek, többekközt egy újszülött édesanya is. Ő aztán tudja, hogy mi az igazán mozgalmas élet.

A férje egy olyan képet készített, melyen Cassie éppen a kislányával aludt.

Mivel fogalma sem volt, hogy kép fog készülni róla, a lehető legtermészetesebb pozícióban kapta le a férje, smink nélkül, gyönyörűen.

“Amikor reggel felébredtem, ezt a képet találtam a telefonomon. Teljes kómában voltam, semmire nem emlékszem, annyira fáradt voltam. Aznap éjjel szerencsére a férjem volt a “szolgálatos”, ő kelt fel a kislányunkhoz, és etette meg.

Majd betette ide mellénk az ágyba, de én semmire nem ébredtem fel. Normális esetben, ha egy olyan kép készül rólam, amire nem készültem fel, nem pózoltam rajta, vagy nem voltam kisminkelve, akkor nem hagyom, hogy feltegyék rólam az internetre, de ez teljesen más volt.

Az utóbbi idő nagyon rázós volt, arra sem volt időm, hogy mosogassak, vagy tusoljak.

A szemem táskás volt a kialvatlanságtól, bébiételes otthonkában voltam, a hajam csak úgy egy kontyba fel volt kötve, és persze nem voltam kisminkelve. Nem egy csillogó-villogó fénykép, de a világ egyik legszebb, és egyben legnehezebb dolgát az anyaságot örökítette meg.

Szükségem van arra, hogy emlékezzek erre az időszakra majd. Ha valamikor úgy érzem, hogy szomorú, és kilátástalan az életem, csak ránézek erre a képre, és máris sokkal jobb kedvem lesz, hiszen a világ legcsodálatosabb érzése, amikor egy ilyen kis puha test hozzád bújik.

Ez az az időszak, amelyre örökre emlékezni akarok, hiszen az élet legcsodálatosabb érzése anyának lenni.

Készítsetek minél több fényképet a kezdeti időszakról, hogy örömmel tudjatok majd emlékezni.

Senki se törődött a haldokló nénivel, ám, mikor rájöttek, ki ő, mindenkit mardosott a bűntudat




Egy vidéki elfekvő 10 ágyas kórtermének leghátsó sarkában, egy rozsdás ágyon töltötte életének utolsó hónapjait a 86 éves Marika néni. Időnként furcsán kiabált magában… Csak Magyarországon évente több ezer, magányos, idős ember hal meg öregotthonban és kórházban, akiket senki sem látogat… Egyikünk sem szeret erre gondolni, mert jeges félelmet érzünk, ha eszünkbe jut! Vajon ránk és szeretteinkre is ez várhat?!

Egy vidéki elfekvő 10 ágyas kórtermének leghátsó sarkában, egy rozsdás ágyon töltötte életének utolsó hónapjait a 86 éves Marika néni. Időnként furcsán kiabált magában, de senki se törődött vele, mert a nővérek és a többi beteg azt hitték, hogy már kicsit bolond, és nem kell őt komolyan venni.

Egyszer Marika néni rosszul lett, és sajnos már nem tudták megmenteni az életét… Amikor az egyik nővér átnézte a néni holmiját, észrevette, hogy egy levelet hagyott az ágya mellett:


“Kedves nővér!

Mit láttál, ha rám néztél? Egy vén boszorkányt, nevetséges szokásokkal? Egy szenilis öregasszonyt, akit etetni kell, de akkor is kiesik a szájából a falat, és csak takarítani kell utána?

Egy magatehetetlen testet, aki összemocskolja magát, és alig lehet lesikálni róla a koszt?

Nos, amit te láttál, az nem én voltam!

Hogy ki voltam én?

Én is voltam kisbaba, még mindig emlékszem az édesanyám és az édesapám szerető mosolyára. Voltam 10 éves kislány, és a testvéreimmel mindig a kertben játszottunk, fára másztunk és kunyhót építettünk.

16 éves bakfis voltam, élveztem, hogy a fiúk megbámulnak! De rég is volt! A világ óriásinak tűnt, tele volt végtelen lehetőségekkel! Mindig elbújtam a kis kerti kunyhónkba, és az igaz szerelemről álmodoztam..

20 éves fiatal feleség voltam, Kálmánnal örökre összekötöttük az életünket, és be is tartottuk, amit ígértünk egymásnak! 30 éves boldog családanya voltam, gyermekeim szeretete mindenkinél boldogabbá tett! 40 éves voltam, amikor a gyerekek már nem a körülöttem játszottak, hanem a barátaikkal töltötték az idejüket. Olyan gyorsan felnőttek! 50 éves voltam, és ők már elköltöztek otthonról. Ketten maradtunk a férjemmel. 60 éves nagymama voltam, a kisunokáim “drága mamija”. Imádták a dobostortámat és a szilvalekváromat! Minden olyan tökéletes volt!

Aztán szegény férjem meghalt. A gyerekeim külföldre költöztek, egyre kevesebbet találkoztunk… Az évek teltek és egyre magányosabb lettem, egyre jobban rettegtem!! Az élet olyan gyorsan eltelt… Mostanra egy magányos öregasszony lettem! Se szép, se egészséges nem vagyok többé, a természet könyörtelen!! Annyira szeretnék újra fiatal lenni… de tudom, hogy nem lehet!!! Lassan beletörődtem, és békében várom a halált.

Kérlek, hogy ha visszagondolsz rám, annak láss, aki voltam! Egy ember voltam, kislány, édesanya, nagymama, aki valaha sok embert szeretett, és akit sokan szerettek!”

A nővér percekig csak nézett maga elé, és ömlöttek a könnyei. Végre meglátta az apró, törékeny testű, sokat megélt néniben mindannyiunk közös sorsát…

Törődjünk az idősekkel, mert egy nap mi magunk leszünk a gondoskodásra szoruló, szeretetre szomjazó öregek.

Ezért ne idd meg a tehéntejet, EZEK a káros hatásai vannak a szervezetedre




Az Egyesült Államokban 12.000 orvos követelte, hogy ne javasolják többé a tehéntej fogyasztását gyermekek számára.

Susan Levin, a PCRM regisztrált dietetikusa így nyilatkozott a témáról:

“Noha támogatjuk az anyatejre és a vízre vonatkozó ajánlásokat, a tehéntej fogyasztását támogató iránymutatások ártalmasak a gyermekek számára.”

A PCRM állítása szerint a tehéntej a telített zsírok elsődleges forrása a gyermekek étrendjében, és számos tanulmány rámutatott arra, hogy a tehéntej nem járul hozzá a csontok egészségéhez, sőt, összefügg az elhízással, a cukorbetegséggel, a szívbetegséggel és néhány rákos megbetegedéssel is.

Ezenkívül a laktózintolerancia (a tehéntejben található cukor emésztésének képtelensége) az emberi népesség több, mint 65%-át érinti.


Levin elmagyarázta, hogy:


„A gyermekek és a felnőttek is minden szükséges kalciumot megkaphatnak a tej nélkül is, például babból, tofuból, brokkoliból, kelkáposztából és hasonló zöldekből, kenyérből, gabonafélékből és egyéb, kalciumtartalmú italokból, így elkerülhetők a tejtermékek fogyasztásával járó egészségügyi veszélyek is.”

A PCRM szerint a National Dairy Council (tejipari érdekeltség) ismert arról, hogy évente támogatja az American Heart Associationt, ami így arra ösztönzi a bizottságot, hogy a vegán alternatívákkal szemben inkább a tejtermékeket próbálja népszerűsíteni.

„Fontos megjegyezni, hogy a gyermekek tejtermékfogyasztására vonatkozó javaslatokat részben a tejipar finanszírozza.”


– hangsúlyozta ki Levin.

A kisfiam megkérdezte bent az iskolában a tanárnőt, hogy mi is az a szerelem... Szerintetek milyen ember az, aki ilyet tud felelni erre?



A kisfiam megkérdezte bent az iskolában a tanárnőt, hogy mi is az a szerelem, a tanárnő nem várt válaszát azóta ezrek kedvelték. Több ilyen tanárnőre volna szükség itthon, és szerte a világban...! A mondandója igazán elgondolkoztató és örök érvényű.. és nem csak a gyerekek számára..! Ezt figyeljétek:

Sokan egy életen át keresik, kutatják a választ, nem jönnek rá, mi is az a szerelem, ez a tanárnő azonban rögtön tudta, mit kell mondani ennek a fiatal diáknak...

Egy nap az iskolában óra után a fiatal diák, megkérdezte a tanártól, hogy mi is az a szerelem?


A tanárnő így felelt: 


Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem. A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál – tette hozzá.

A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de, úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le. Telt az idő, és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott, és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük.

Lusta feleség vagyok és nem szégyellem bevallani ezt. Nem főzök, rendelem az ételt vacsorára, akkor rakok rendet a házban, amikor már nagy a rendetlenség, szeretek napközben aludni. És a férjem szeret, tudjátok miért?




 Lusta feleség vagyok és nem szégyellem bevallani ezt. Nem főzök, rendelem az ételt vacsorára, akkor rakok rendet a házban, amikor már nagy a rendetlenség, szeretek napközben aludni. És a férjem szeret, tudjátok miért?

Azért mert sokan szeretnének lusta feleséget. Érdekes dolognak tűnik amikor a barátnőim arról beszélnek, hogyan készítik el a csirkét vacsorára, vagy milyen tisztítószereket vásároltak, melyek a legjobbak a kanapé tisztítására. Én pedig ülök a szaunában boldogan, zenét hallgatok és azon gondolkodom, hogy mit csináljunk este.

Sokan azt hiszik, hogy egy skorpió vagyok, de ez nem így van. Megengedhetem magamnak, hogy így éljek, mert régen én is olyan voltam mint ők. Három munkahelyen dolgoztam, a férjem jól keresett, de én azt akartam, hogy becsüljön engem. Majd vállalkozó lettem. Miért? Azért, hogy utazhassak, hogy vehessek magamnak egy új autót és egy szebb lakást, egy drága telefont, tulajdonképpen azt akartam amit mindenki más szeretne. Az az oka ennek, hogy nem akartam rosszabb lenni mint más.

Néha jól jön az életben amikor tudomásul veszed a dolgokat, nálam ez egy nehéz munkanap után történt. Belenéztem a tükörbe vezetés közben és megijedtem, az arcom sápadt volt, a hajam sehogy sem állt, a szemeimen látszott a fáradtság. Abban az időben reggel 6-kor keltem, mentem az irodába, utána egy találkozóra, majd egy másikra, az autóban ettem és este 9-re értem haza.

Ez idő alatt a férjem végig mellettem volt, de én annyira fáradt voltam, hogy sokszor észre sem vettem őt. A házasságom már kezdett tönkremenni, de észbe kaptam mielőtt még késő lett volna.

Leparkoltam az autóval és sírtam, majdnem ordítottam dühömben és arra a következtetésre jutottam, hogy lusta feleséggé kell váljak. Persze nem rögtön jutottam erre az elhatározásra. Az elején át kellett alakítanom a vállalkozásom úgy, hogy otthonról tudjak dolgozni, csak fontos találkozókra mentem el. Egyes dolgokat az újonnan felvett embereimre bíztam, akiket eleinte nem is akartam alkalmazni, mert attól féltem, hogy nem úgy fogják végezni a munkát ahogy én.

Nem ez volt a legnehezebb dolog amit meg kellett tennem, hanem az, hogy megengedjem magamnak, hogy lusta legyek. Eleinte mostam, főztem takarítottam, vasaltam az egész ház ragyogott, majd lassan más dolgokkal helyettesítettem mindezt. Levesfőzése helyett fitnesz klubba mentem, vasalás helyett, kozmetikába, palacsinta sütés helyett pedig vásároltam. A jó dolgokat könnyen meg lehet szokni.

Nyugodtabb és nyitottabb lettem, megtanultam lélegezni és máshogy érezni magam. Megtanultam észrevenni és szeretni az őszi levelek szépségét, a reggeli friss levegőt, megtanultam milyen finom a reggeli kávé.

Igen a lusta feleség a legjobb, mert van ideje saját magára is, nem csak másokra. Lusta feleség vagyok és nem szégyellem bevallani, mert van időm a házasságomra és a férjem szeret. Nem arra vágyik, hogy a lakás ragyogjon és minden nap több fogásos vacsora várja, hanem arra, hogy szeresse a felesége. Hogy együtt vacsorázzunk, tévézzünk, kiránduljunk…

Egy 81 éves nagymama üzenete az internet népének: Tiszteljétek meg azzal, hogy elolvassátok gyönyörű sorait:


Az interneten találtuk ezeket az elgondolkodtató sorokat. Most megosztjuk Veled is abban a reményben, hogy értéket tudunk adni vele:

Mindig dolgos szerény asszony volt, arra kérlek Titeket olvassátok el mit üzen az utókornak 81 évesen! “Drága Gyermekeim! Nem tudom mennyi van még hátra,de úgy gondolom hálával tartozom a Teremtőnek,hogy 81 gyönyörű évet már biztosan magaménak tudhatok.

Elgondolkodtam a napokban,amikor látom a sok szomorú arcot az utcán.

Nekem sem volt könnyű életem,de a mai fiataloknak talán nehezebb a mai társadalomban. Egyet biztosan állíthatok,mindent megtettem azért,hogy lelkemben ne legyen harag,gyűlölet,mert az gyilkos!

Igyekeztem az év minden napján serénykedni és amit csináltam kedvvel tettem. Azt gondolom ez a hosszú élet titka!”

A hiba, amit mindenki elkövet: ezért hideg a lakás télen és ezért drága a fűtés számla



Te is azok közé tartozol, akik próbálnak minél többet spórolni a fűtésen, de valahogy a számlák hónapról-hónapra egyre magasabbak?

Akkor valószínűleg valamit hibázol a fűtési szezonban, amire itt az ideje rájönni, hogy mi az!


1. Sötétítő

Bár sokan nem szeretik besötétíteni az ablakaikat, télen kifejezetten hasznos lehet egy vastag anyagú sötétítő. Mivel szigeteli az ablakokat, segítségünkre lehet abban, hogy a lakásban maradjon a meleg. Napközben húzzuk szét a sötétítőt, hagyjuk, hogy a nap melegéből minél több bejusson a lakásba. Estére viszont húzzuk be a vastag textíliákat, hogy bent tartsuk a meleget a házban.

Hirdetés



2. Hőmérséklet szabályozó

Sokkal többet tudunk spórolni akkor, ha a fűtőtesteket hőmérséklet szabályozókkal látjuk el. Állítsuk úgy, hogy, amikor húsz fok alá süllyed a hőmérséklet, akkor kapcsoljon be a fűtés. Az állandó, egyenletes hőmérséklettel kevesebbet fogunk fogyasztani, mintha nagyon alacsony fokról kellene felmelegítsük a szoba levegőjét. Programozzuk úgy, hogy reggel ébredés előtt már fél órával kapcsoljon be a fűtés.


3. Bútorok

A legtöbb lakásban, helyszűke miatt, a kanapé a fűtőtestek előtt van. Télen mindenképp mozdítsuk el, hiszen, ha ott hagyjuk, csak lefogja a meleget, és nem hagyja szabadon áramolni a lakásban.


4. Szigetelés

A meleg levegő 25%-a a tetőn keresztül távozik. Borítsuk egy minimum 25 cm-es szigeteléssel a padlást, így sokkal kevesebb hő távozik a lakásból. A másik legfontosabb dolog, a falak szigetelése. Ha megfelelően leszigeteltük a lakást, látni fogjuk, hogy számláink is sokkal kisebbek lesznek.


5. Hőforrások

Győződjünk meg róla, hogy a meleg víz tartályunk megfelelően le van szigetelve. Így hosszabb ideig melegen marad benne a víz, és ezáltal kisebb lesz a fűtésszámlánk.

Disznócsontból és egyéb testrészekből készül a finom gumicukorka. Undorító miket tartalmaz, a gyermekek pedig eszik

Miből készül a gumicukorka? Vágóhídi csonthulladékból készítik a zselatint, ezért ha ilyen szép színes gumicukorkát, vagy tortazselét látunk, jusson eszünkbe az eredete. De ez nem minden. Az összes töltelékes húsáru (felvágottak, virslik) dúsítva van csontliszttel, mert az rengeteg vizet tud megkötni. Ezért ad olyan szép vágófelületet. A szalámik sem sokkal több húst tartalmaznak, mint a felvágottak! Kisebb a víztartalmuk ugyan, de azt nem hússal, hanem zsírral pótolják. Ezek a készítmények hitvány minőségűek, mégis addig fogják gyártani, ameddig megveszik… Megosztást érdemel…


Hirdetés



Sokan talán már értesültek arról, hogy a zselatin bizony állati fehérjéből származik: előállítására hús- és bőripari melléktermékeket használnak fel. A zselatin tudniillik a porcos részeken, a csontok felületén, a bőr alatt, az izmokban és legfőképpen kötőszövetben tenyésző kollagén nevű fehérje irreverzibilis (vissza nem csinálható) hidrolízisével keletkezik. A boltban azután már por vagy lapkák formájában szerezhető be (E-száma: 441): szaga nincs, színe sem sok, íze is csak alig – éppen annyi, hogy adjon egy kis bónuszbukét a vele felturbózott ételeknek.”

Én imádom a gumicukrokat, minden formában, de még a fentiek tudatában sem sikerült soha állati csontokkal összekapcsolnom fogyasztásukat, valószínűleg ebben segítségemre lehet az állagbeli különbség is. Remegve imádkozom, hogy egy újabb körlevélben le ne leplezze valaki, miből készül a pacal és a körömpörkölt – állítólag valami állati van azokban is.


Einstein felírta ezt a táblára, és kinevették a diákok. Aztán egy életre szóló leckét tanultak meg tőle

Einstein egy nap órát tartott egy egyetemen. Az óra kezdetén az ősz professzor a táblához lépett és elkezdte felírni a kilences szorzásokat:

1x9=7
2x9=18
3x9=27
4x9=36
5x9=45
6x9=54
7x9=63
8x9=72
9x9=81
10x9=90

Hirdetés



A közönség az első pillanattól fogva észrevette, hogy az első szorzást elrontotta és nagyon kinevették az idős zsenit. Néhányan össze is súgtak: "biztosan hülyül már az öreg!" Azonban ő megfordult és a következőt mondta:
"Tudom, miért nevetnek, de nem véletlenül rontottam el az első szorzást. Szeretnék megtanítani Önöknek egy nagyon fontos leckét: ez egy remek példa, hogy életük során mit fognak kapni az emberektől! Nézzék meg! Kilenc alkalommal jó eredményt írtam fel és csak egyetlen egyszer hibáztam. Hiába voltam az esetek kilencven százalékában helyes, most mindenki csak arról az egy hibámról beszél és ezért nevetnek rajtam. Ez tehát a lecke:


A világ sohasem fogja elismerni, amit ezerszer jól csinálsz, mindig azzal fognak bántani, amit egyszer elrontottál. De ne engedd, hogy eltérítsenek a céljaidtól! Ne hallgass a kárörvendőkre, csak acélozd meg magad és menj tovább! Nem rajtuk múlik, eléred-e a célodat!"
Hatalmas taps tört ki a teremben és nagyon sokan szégyellték el magukat...


A hajléktalan férfi nem akar kimenni a boltból, a rendőrnek megszakad a szíve mikor elmondja miért



Ez a 83 éves hajléktalan férfi Texas városában bement az egyik boltba és nem akart kijönni onnan, amikor a boltot be akarták zárni.

A boltvezető kedvesen megkérte őt, menjen ki de a férfi még egy kicsit maradni szeretett volna, amíg a vezető megszámolta a pénzt és kitakarított. Felajánlotta a férfinak, hogy hívja a boltosok rendőrségét, akik segítenek neki bemenni egy hajléktalan szállásra.

Mikor megérkezett a rendőrség, azonnal látta miért akart a férfi annyira a boltban maradni. Nem volt cipője!

Azt mondta a hideg idő miatt alig érzi a lábát és minden egyes lépés fájdalmas számára. A rendőrök bementek a boltba, és saját pénzükből zoknit, csizmát és kesztyűt vásároltak a férfinak.

Odaadták a férfinak mindezt és megkérték őt, vegye fel ezeket, mielőtt bevitték volna őt a hajléktalanszállásra.

Amit nem vettek észre, az az volt, hogy az arra járók ezt mind végignézték. Valaki készített egy képet és feltette a Facebook-ra. A kép nagyon gyorsan terjedt és most a világon mindenütt ünneplik ezt a jószívű rendőrt.

47000 forint volt a nyugdíja, elment a boltba… Mindenki megkönnyezte, ami történt



Kifizette a boltban a tartozásait, a postán hatezer forintot hagyott a villanyszámlára, elküldött a fiának ötezer forintot a főváros egyik hajléktalanszállójára, végül az önkormányzatnál a kutyaoltás elmaradt összegét fizette be. Tervezte, hogy tüzelőt is vesz, de a pénztárcájában csak három darab ezres maradt egész hónapra. Vett a boltban fél kiló kenyeret és egy fél liter tejet, és lassan hazatotyogott a sáros úton.

A szőke boltosnő ingerült volt, miután kilépett ajtón, mert megint szellőztetnie kellett a szerinte rossz szagú öregasszony után, aki sejtette, hogy talán érezni rajta a kihagyott tisztálkodásokat, de nem gondolta, hogy szellőztetni kell utána a boltban.

Volt a házban fürdőszobája, de azt már nem tudta felfűteni, meleg vizet is csak a gázon melegített, ha mosakodott. A bojlert már régen kikötötték. Nem sokkal azután, hogy férje hazafelé jövet a munkából összeesett a buszon és vele már csak annyit közöltek, hogy egyedül maradt.

Minden pénze elfogyott

Félretett pénzük egy része a temetésre és a sírkőre ment el, a maradékot, néhány tízezer forintot fia kezébe nyomta, aki a fővárosban élt segélyen. Persze dolgozott volna a Sanyi, nem ijedt meg a munkától, de nem kellett évek óta sehova. A menyére is mérges volt. Addig kellett neki a fia, amíg dolgozott Pesten, és küldte a pénzt. Amikor nehéz helyzetbe került, akkor elzavarta otthonról, és maga mellé fogadott egy fiatalabb férfit, az egyetlen unokáját meg magukkal vitték. 

Hónapok óta semmit sem hallott felőlük. Sokat szomorkodott. Néhányszor érdeklődött a nászasszonyától, hogy mi van a volt menyével, unokájával, de az a kapuban állva foghegyről annyit mondott, megvannak, ne aggodalmaskodjon.

Majd ha kisüt a nap, kicsit átmelegszik

A sáros úton hazafelé totyogva sok gondolat kavargott a fejében. Amióta elment a férje, azóta minden nehéz lett, elviselhetetlenül nehéz, de senkinek sem panaszkodott. Otthon gyorsan nyitotta és csukta az ajtót, vigyázott, hogy ne hűljön ki a lakás. A tűzhelyre tejet tett melegedni, vízzel felhígította, kenyeret aprított bele, de még mielőtt megmelegedhetett volna, ellobbant a láng. Először a macska edényébe rakott. Sok nem maradt a lábas alján, de neki annyi is elég volt.

Elgémberedett keze nem engedett fel. Amikor végre elaludt, nagyon fázott. Arra gondolt, hogy holnap talán kisüt a nap és egy kicsit majd átmelegíti magát a teraszon.

Két napon át sírt a kutya

A kutya két napon és éjszakán át vonyított a hátsó udvarban. A falugondnok, aki hétfőn az ebédet hozta, nem találta a kapun az üres ételhordót. Benyitott a házba. A sarokban lévő ágyon, félig kitakart, mozdulatlan test feküdt, lehunyt szemmel, arcán egyértelmű mosollyal. Nem volt szükség önkormányzati temetésre. Az iratok közt minden költséget fedező pénzköteget találtak. Nem volt ráírva, hogy a temetésre lett félrerakva, de mindenki tudta, hogy csak azért lehetett ott.

A temetőben egy sír rendezése közben ráleltem egy sírfeliratra, amit azóta sem tudok elfelejteni



Előfordul néha, hogy olyan helyen találunk nagy életigazságokat, ahol nem is számítanánk rá. Pár napja kimentem a temetőbe a nagymamám sírját rendbe tenni. Ahogy ott dolgoztam, észrevettem egy sírfeliratot, ami eddig elkerülte a figyelmemet.

Ahogy olvastam, egyre jobban könnybe lábadt a szemem. Nagyon nehéz volt úgy végigolvasnom, hogy közben ne sírjam el magam, mert annyira igaz volt, mintha csak a szívemből szólna, nagyon nagy igazság az emberi sorsról!

Biztos vagyok benne, hogy sokan egyetértenek majd, ez állt a sírköven:


Vándor!


Ha e kertben jársz, tekints e sírkőre,

És amit olvasol, tartsd meg emlékedben.

Ami te vagy most, az voltam egykor én is,

S ami én vagyok most, az fogsz lenni te is

Mivel e világon, minden múlandó…


dúsgazdag s koldus egyaránt halandó.

Bármivel bírjál, mind e földön marad,

Tégy hát jót tehetséged szerint életedbe,

mert csak tetteid kísérnek a mennybe.

Nemrég egy szupermarketben vásároltam.. életre szóló leckét adtam a fiatal pénztárosnak, Grétának..



Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy Gréta azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy „az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.

A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”.

Elgondolkodtam. És szépen mesélni kezdtem a pénztárosnak, hogyan is volt a "mi időnkben":

Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 voltot zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába.

Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő gépeken edzünk, fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxiszolgálatként. Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát.

Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a „zöld” dolog még nem létezett annak idején?

Tegnap a temetőben jártunk és olyan sírfeliratot láttunk, amit mi magunk sem hittünk el



Manapság teljességgel elképzelhetetlen, hogy ezekhez hasonló feliratokat véssenek a sírkövekre. Több mint egy évszázaddal ezelőtt az volt a szokás, hogy a fejfára vicces, mókás, morbid üzenetet, verset írtak az elhunytról. Ez mai szemmel nézve nagyon ízléstelennek tűnhet, bár tagadhatatlan, hogy némelyik nagyon viccesre sikerült.

A 18-19. században főleg vidéken meglehetősen gyakori volt, hogy az elhunyt fejfájára nem csupán a nevét, illetve születésének és halálának dátumát vésték fel, hanem egy rövid, tréfás versben utaltak halálának körülményeire, foglalkozására, szokásaira.

Az is megesett, hogy csupán a tréfa kedvéért írtak egy rövid versikét a fejfára. Az alábbi kis gyűjtemény a nyírbogárdi, a székelykeresztúri, a bökönyi, a pétervásárai és a börvelyi temetőkből származik, Derecskey Imre gyűjtötte össze őket, s 1919-ben jelentette meg az Est egyik számában.


Idézetek


Egy nyírbogárdi felirat:


Szeretnéd tudni, ki vótam?

Megmondanám, de meghóttam.

Szabó Sándor volt a nevem,

Véletlenül vízbe estem.

Felbillent velem a hajó,

Nem volt számban kiáltó szó.


Egy másik Tóth Pál bújáról zeng:


Bevégezvén Tóth Pál

A földi életet,

E sírba tétetett.

Nyugodnék ő szegény

Odalent békével,

De ott is együtt van

A feleségével.


A Zsuzsi öngyilkosságáról:


Itt nyugszik e sírba,

Szolgálóm, a Zsuzska,

Hat pakli masinát

Ivott a rossz fruska.


A Karcsika halálára:


Karika volt neve,

Karika volt lába,

El is karikázott

A tulsó világba.


A versírás a kéményseprőt sem kímélte:


Itt nyugszik egy kéményseprő,

Kit megölt a borseprő.

Mert berugott keményen

S kiugrott a kéményen.


Némelyik versben a kínrímek dominálnak:


Itt nyugszik Gu-

ci János, aki hu-

szonkilenc éves,

Leüté a méhes.

Ottan jára éppen,

Találta őt képen

A mestergerenda.

Béke poraira.


vagy:


Itt nyugszik Kis,

Ki nem vala his-

tória író, hanem fis-

kálisnak a fia, Mis-

kolcon született.


Koloszár Sebestyén halálára:


Itt nyugszik az Urban

Koloszár Sebestyén.

Egy vágtató paripa

Gázola át testén.

Belefulladt a mocsár közepébe,

Igy hala ő meg

Vizi betegségbe.


Vala Pál fejfája:


Itt nyugszik Vala Pál

Ki mindég kalapál.

Többé már nem kalapál,

Fejfájánál fa lap áll,

Rá van írva: Vala Pál.


A székelykeresztúri temetőben:


Nekem Briscsák Pálnak

Szomoru sors juta,

Herélt lovam hátán

Ütött meg a guta.

Sirat feleségem

És két apátlan árvám.

Halandók titeket

Kíméljen e járvány.


Papp Pál felirata:


Sokáig taposta Papp Pál

A föld hátát,

Königgratzi hadban

Ellőtték fél lábát.

Kétséges, kétséges,

Felér-e a mennybe,

Szegény a mankóját

Itten felejtette.


Kanál Vendel fejfájának felirata:


Ejnye komám, Kanál Vendel,

De elbánt a halál kenddel.

Ez már nálunk csak úgy divat,

Elmegy, akit az Úr hivat.


Verstanilag sem megvetendő az alábbi felirat:


Itt nyugszik Józsa Pál,

Ki a vízbe fulladt,

Jól teszi ki érte

Néhány könnyet hullat.

Ötvenegy évet élt,

Megitta a telkét,

S mégsem a bor,

Hanem a víz

Oltotta ki lelkét.


Intő jel egy másik fakereszten:


Barátom ha körtét akarsz enni,

Ne próbálj rektor uram

Nagy fájára menni.

Így járt Csombák Pali,

Ki rája felkuszott,

De amint leesett,

A lelke kicsuszott.


Judit asszony élte históriáját is megtudjuk:


Itt nyugszik egy atyámfia,

Bögre Miki csizmadia.

Jól kezelte kaptafáját,

Jutkát, kedves életpárját.

Míg élt, gyakran eldöngette,

Imádkozzunk hát érette.


A bökönyi temetőben:


Itt nyugszik kis Ökröcske,

Ökör Jánosnak gyermeke.

Az Úristen nem engedte,

Hogy nagy Ökör váljék belőle.


Végül három rövid sírfelirat a börvelyi temetőből:


Itt e helybe Börvelybe

Lepett meg az örök álom,

Ezzel magamat ajánlom.


Itt nyugszom az Úrban,

Mint Máté tehene az útban.


Ó, halandó ember

Ne csodálkozz azon,

Hogy a postamester is

Meghalt Szatymazon.


Ismeretlen eredetű sírfelirat:


Itt nyugszik Fodor, a tót,

Aki gyufával nézte a benzines hordót,

Hogy van-e még benne?

Oszt vót!


A 19 éves lány autóbalesetben meghalt. Amit a mobiljában találtak az a rendőrséget is megrázta



Ezt találták a balesetben meghalt lány mobiljában:

Angelina egy átlagos tinédzser volt, de kimagasló módon szerette az embereket. Gyerekekkel dolgozott egy templomnál. Pszichológiát tanult, és az egészségügyben szeretett volna segítségére lenni az embereknek.

Nagyon boldog volt, amikor új munkája és új barátja lett. Szeretett volna adoptálni egy gyereket, és körbeutazni a világot. Sok álma és terve volt még, de az élet sajnos máshogy döntött, és Angelina meghalt egy autóbalesetben. Lehajtott egy útról Floridában, és a fának ütközött.

A rendőrség kereste a baleset okát, és megkérdezték a szülőket, hogy mi volt az utolsó beszélgetésük. A szülők elmondták, hogy telefonon hívta őket, de semmi szokatlant nem mondott.

Hirdetés


A munkahelyét délután kettőkor hagyta el, majd az utolsó életjelet 11 perccel ezután adta. Amikor üzenetet küldött a barátjának.

Az utolsó üzenet, amit életében küldött:

„Alig várom, hogy találkozzunk a hétvégén!”

A rendőrséget és a szülőket is lesokkolta, amikor kiderült, hogy Angelina azért tért le az útról, mert éppen sms-t írt.

A rendőrség és a szülők is kampányolni kezdtek Angelina történetével, hogy figyelmeztessék az embereket a veszélyre: Hagyjuk békén a telefonunkat vezetés közben!!



Reggel összeesett a 40 éves férjem, és meghalt a konyhakövemen…Dani szeretett élni..2 kislány maradt apa nélkül..



” Dani mindig a hétvégéket várta, már hétfőn arról beszélt, mit kellene csinálnunk, hová kellene mennünk szombaton és vasárnap. Olyan volt, mintha gyorsan, de biztosan be akarna zsebelni sok élményt, mielőtt késő lesz. De az is lehet, hogy neki ez volt az igazi szabadság, amikor kiszakad a munka börtönéből, és repülhet. Én sokszor inkább pihentem volna, vagy haladtam volna a teendőimmel a lakásban, de nem tettem szóvá, inkább igyekeztem hétköznap mindig egy kis lépéssel közelebb lenni a tiszta otthon kategóriához, mert tudtam, hogy Dani megőrülne az itthon ücsörgéstől. Sikeres volt a munkájában, de nem szerette igazán, tudtam, hogy másra vágyik, minthogy egész nap mások cégeinek számaival variáljon napestig, de nem lépett, mert nagyon jól éltünk belőle. Így hát maradtunk hétvégén élő család. Sokszor már pénteken elindultunk valahová, hogy szombaton már kora reggel kezdődhessen a túra, az evezés, a biciklizés vagy bármi, ami a szabadban történik. Hiába láttam, hogy karikás szemekkel kel, és sokkal jobb lenne, ha végre kialudná magát, leállíthatatlan volt. A kicsik persze élvezték, hiszen ők mindenütt utasként, nyakból, hordozóból, gyerekülésből trónolva tekintettek le a körülöttük elhaladó világra. Néha kicsit megálltunk szusszanni, de késő délutánnál előbb soha nem értünk a szállásra. Ha volt is wellness részleg a hotelban, akkor azt nekem már se időm, se erőm nem volt meglátogatni. Vasárnap este aztán hazaestünk, s kapkodva készülődtünk a reggel induló hétköznapokra.

Dani fáradtan kelt hétfőnként, kora reggel, de boldog volt, ahogy a gyerekeink is, nem úgy tűnt, mint aki egy hatalmas kővel a nyakán megy munkába. Erős, a negyvenes éveinek elején járó férfi volt, aki a családjáért a világot legyőzi, legalábbis ő így gondolta.

Kedden reggel történt. Még csak ébredeztem a hálószobában. Tompa puffanást hallottam a konyha felől. Nem olyan volt, mint amikor Dani reggelente leejt ezt-azt, hanem mint amikor egy nagy zsák dől el, s ütődik oda valaminek. Nem mozdultam, mert nem tudtam eldönteni, hogy tényleg bentről vagy inkább az utcáról hallottam a zajt. Füleltem, de semmi. Amikor már kezdtem volna megnyugodni, szorította össze a szívemet a jeges rémület, hogy a puffanással egyidőben megszűntek Dani reggeli motoszkálásának hangjai. A lányok a szobájukban aludtak, a lakásban pedig azóta néma csend volt. Elment volna? Hiszen mindig csókkal köszön el. Lehajítottam magamról a takarót, s rohantam a konyha felé.

Dani a kövön ült, háta nekitámasztva a konyhapultnak, feje kissé hátrabiccenve. Olyan volt, mint aki ráérősen gondolkodik valamin, vagy mereven koncentrál egy bogárra a plafonon.

Lassítottam, és bár akkor már éreztem, hogy valami nincs rendben, csendben megkérdeztem, hogy mit csinál ott lent, hiszen pár perc múlva indulnia kell. Nem jött válasz, a tekintete pedig továbbra is a semmibe szegeződött. Odaugrottam, megpróbáltam magam felé fordítani a fejét, de a mozdulattól ernyedten csúszott tovább a földre.

Egyszerre voltam bénult és hisztérikus. Elkezdtem rázni a földön fekvő férjemet, s kiabálni a fülébe, hátha meghallja, hátha csak elájult. Nyisd ki már a szád – üvöltöttem, de ő makacsul összezárta, mint egy dacos gyerek, aki akkor sem szól, ha az anyja kezet emel rá. Sután levegőt próbáltam fújni az orrába, ahogy az oktatófilmeken láttam, de ettől csak kicsit oldalra dőlt. Rázogattam, kérleltem, hogy ne játssza ezt velem. Szédültem, hánynom kellett, de tudtam, hogy cselekednem kell, ezért valahogy pár másodperc alatt kitisztítottam az agyam. Megnéztem a pulzusát, de sehol sem éreztem. Abban a pillanatban megint jött az erőtlen gyengeség, így inkább kiabáltam magammal, hogy most nem szabad, most nem szabad, és rohantam a telefonért.

Csigalassúsággal ütöttem be a mentők számát, nehogy elszúrjam, s még ennél is lassabbnak tűnt a beszélgetés, a nyugodt, kimért hangú diszpécserrel, aki tudom, hogy a munkáját végezte, de nem varázsolta oda abban a pillanatban a mentőautót, hanem körültekintően kérdezett és nyugtatott. Közben az járt a fejemben, hogy Dani lehet, hogy azért fog meghalni, mert én nem ugrottam azonnal a puffanást hallva. De nem halhat meg! Élnie kell!

Visszarogytam az élettelen test mellé, amikor halk csoszogást hallottam a hátam mögött. Két szőke fürtös fejecske bámult be az ajtón kérdő szemekkel. A teljes kijózanodáshoz ez nem volt elég, de a cselekvőképességem visszatértéhez igen. Villámgyorsan kitereltem őket a szobájukba. Nem hazudtam, mondtam, hogy apa most nincs jól, mindjárt jönnek bácsik segíteni, addig nagyon fontos, hogy ott maradjanak a szobában. Közben eszembe jutott, hogy lakik a másodikon egy bőrgyógyász, ő is orvos, többet tud tenni a mentők kiérkeztéig, mint én. A lányok lelkére kötöttem, hogy nem mozduljanak, lerohantam, és vadul csengetni kezdtem. Hamar kinyitotta az ajtót, s amikor elhebegtem nagy nehezen, mi a baj, úgy ahogy volt, gatyában felrohant hozzánk, s kezdte újraéleszteni Danit.

A lányok szót fogadtak, nem mozdultak, mint később kiderült, összebújva, egymás kezét fogva ültek az ajtótól legmesszebb lévő ponton..

Az orvos sokáig próbálkozott. Szakszerűnek látszott, amit csinált, volt egy ritmusa, ugyanazok a motívumok ismétlődtek újra és újra. Csak az eredménye hiányzott. Dani nem köhögött fel, nem vett egy jó mély levegőt, akkor sem, amikor a mentősök megérkeztek, s folytatták az újraélesztést. Se ember, se gép nem tudott tenni semmit, pedig nagyon sokáig próbálkoztak. Az orvos csak a halál beálltát tudta megállapítani, Danit pedig elvitték boncolásra, hogy megállapítsák, mi okozta a halálát.

Azóta már tudom, mi az a hirtelen szívhalál. Neki a szíve, nekünk a lelkünk halt meg akkor. Nagyon sok idő telt el, amíg felfogtam, hogy nincs. Halvány ködön át néztem végig a temetést, s ugyanezzel a könnyű, összeomolni készülő testtel éltem a hétköznapjaimat. Csak akkor szállt vissza belém egy kis erő, amikor a lányokért mentem az óvodába, később pedig a suliba. Ők sincsenek túl még apjuk elvesztésén, de életerős, okok, ügyes gyerekek. Cinikus humorból építettek védelmező burkot maguk köré, ahová egymáson kívül csak engem engedtek be. Illetve még egy embert. A bőrgyógyászt, Robit, aki megpróbálta visszahozni nekünk a férjet, az apát..

Nem tudatosan, hiszen bár tudják, hogy ott volt, és próbált segíteni, ennek értelmét talán még nem fogják fel. Azt azonban igen, hogy azóta is sokszor jön hozzám. Hozzánk. Nem szerelem ez, de egyre mélyebb ragaszkodás, ami az évek alatt kezd összekovácsolni minket. Talán majd családdá.

Most már mélyen alszanak mindketten, én is jól vagyok. Megint végigpörgött bennem az a szörnyű reggel, Robi látja rajtam, de nem szól, nem mozdul. Mindig megvárja, amíg én teszem meg az első lépést felé. “

Népszerűek

Címkék

aktuális (2523) elgondolkodtató (161) érdekességek (1256) fejtörő (74) megható (284) megrázó (69) recept (466) viccek (306)

Translate