Melanie és Doug Pritchard első gyermekük születésére készülve igyekeztek olyan orvost találni, aki életpárti, hogy biztosak legyenek abban, hogy a végsőkig harcolni fog az anya és az újszülött életéért.
Bár ezt a döntést sokan feleslegesnek tartották, végül nagy változást hozott. Gyermekük természetes szüléssel jött világra, és minden rendben ment.
Mikor 39 hetes terhes volt a második lánya születésekor, Melanie, aki egyetemi oktató, fájásokat kezdett tapasztalni. Doug, mint aggódó férj, elvitte őt a helyi kórházba, az arizonai Phoenixbe, hogy megkezdődhessen az, ami eleinte normális szülésnek tűnt.
A szülészorvos megállapította, hogy a baba jó pozícióban van a születéshez, így már csak arra kellett várniuk, hogy a fájások erősödjenek és elfollyon a magzatvíz.
Ebben a pillanatban történt a legrosszabb, ami történhetett: bár az életfunkciói normálisak voltak, Melanie szédülni, émelyegni kezdett, és elájult.
A nővér mindenáron próbálta kideríteni, mi a baj, de a szívverése és a vérnyomása a nullát érte el, mígnem Melanie teljesen elkékült. A baba, aki még meg sem született, szintén szenvedett, mivel az ő vérnyomása és szívverése is drasztikusan leesett. Ekkor adta ki a kórház a “kék kódot”, ami azt jelentette, hogy Melanie klinikailag halott. Ezzel a kóddal kezdődött a roham a baba megmentésére, és sürgősségi császármetszést kezdeményeztek.
Doug ekkor kezdett isteni segítséget kérni. Elmondása szerint soha életében nem érezte magát még ennyire kétségbeesettnek, és így imádkozott Istenhez:
“Uram, tudom, hogy ez több, mint amit el tudok viselni, ami azt jelenti, hogy Neked terved és célod van ezzel az egésszel, és bízom Benned; de kérlek, ha ez a Te akaratod, engedd meg, hogy újra a kezemben tarthassam a feleségemet.”
Ezután, látva, hogy minden erejére szüksége lesz, hogy átvészelje ezt a szakaszt, összehívta az összes barátját és családtagját, hogy vele együtt imádkozzanak. A barátai és a családja imádkozott, és a közösségi médiában is arra kérte az emberek, hogy imádkozzanak. Ez egy olyan csoportot generált, ami nőttön-nőtt, és a kérés még a Google és a Twitter top 100 legtöbbet emlegetett témája közé is bekerült. Mindössze 15 óra alatt több mint 150 000 ember imádkozott és osztotta meg ezt a helyzetet szerte a világon.
Szerencsére az orvoscsapatnak sikerült megmenteni a babát, Melanie azonban továbbra is rossz állapotban volt. Egy csapat defibrillátorral és szívmasszázzsal próbálta újraéleszteni. Mivel nem jártak sikerrel, halottnak tekintették, legalábbis a következő 10 percben, amíg egy orvos gyenge és szaggatott szívverést nem észlelt. Ekkor a csapat visszatért az újraélesztési gyakorlatokhoz, amelyek több mint 90 percig folytattak!
Ezuátn jelentették be a családtagoknak, hogy Melanie magzatvízembóliát és ennek következtében szívmegállást szenvedett, és hogy fel kell készülniük a búcsú pillanatára, mivel kevés a remény.
Ebben a pillanatban Doug az újszülött kislányát látogatta a gyerekszobában, és nem tudta, hogy Melanie életben van-e vagy sem. Ekkor néhány nővér bejött, és megkérdezték tőle, hogy mi a kislány neve, mire ő azt válaszolta: “Gabriella, Isten hősnője”.
Tudni akarta, mi a baja Melanie-nak, és az orvos mindent elmagyarázott neki. Azt az információt is hozzátette, hogy a lánynak egész életében neurológiai következményei lehetnek, mert több mint 10 percig volt oxigén nélkül.
Doug ekkor odament az ágyhoz, ahol Melanie feküdt, megfogta a kezét, és azt mondta:
“Szeretlek. Mindig szeretni foglak. A gyermekeink, Brady és Gabriella csodálatosak, és ők is szeretnek téged. Ha van benned szikra, hogy harcolj, akkor harcolj. Függetlenül a reményeimtől, ígérd meg nekem, hogy követni fogod az őrangyalodat, bárhová is vezessen. Ahová ő vezet téged, az ott lesz, ahol Istennek szüksége van rád.”
Ezután Melanie állapota tovább romlott, két vérátömlesztésre és egyik kórházból a másikba való átszállításra volt szüksége. Ennek oka az volt, hogy a császármetszés során megrepedt egy artéria, és voltak olyan vénák, amelyek eltömődtek az alvadt vér miatt, ami egy újabb kényes műtéthez vezetett. Melanie szíve csak 5%-ban működött, miközben a túléléshez szükséges minimum 55-65. A szívmegállás miatt a tüdeje is leállt, ezért lélegeztetőgépen tartották, ami a légzése 100%-áért felelt.
Az orvosok attól féltek, hogy a műtét után nem fogja túlélni, és meghatódva a helyzettől, megmutatták neki Gabriella fényképét, amire reagált és sírni kezdett. Ekkor elaltatták és műtétre vitték. A család nem tudott többet tenni, csak újabb imákkal újította fel a reményt.
A műtét sikeres volt, és Melanie életben maradt. A pap, aki évekkel korábban összeadta őket, meglátogatta őket a kórházban, és emlékeztette Dougot:
“Erre mondtatok igent a házasságban: örömben és bánatban, betegségben és egészségben!”
Mindössze 24 óra telt el, és Melaniet levették a mesterséges lélegeztetőgéptől. Teljesen magánál volt, kinyitotta a szemét, és kérte, hogy láthassa a férjét és a lányát. Aztán több mint 48 órával a császármetszés után először tarthatta a kezében Gabriellát.
Ezt követően Melanie mindenkit meglepett azzal a gyorsasággal, amellyel felépült. Mindössze 6 nappal a vészhelyzet után már el is hagyhatta a kórházat, anélkül, hogy bármilyen következményt mutatott volna!
Egy idő után könyvet írt történetéről. Íme egy részlete:
“Bár nem emlékszem erre a hihetetlen eseményre az életemben, hálás vagyok, hogy élek, és hogy naponta a karjaimban tarthatom a férjemet és a gyermekeimet. Hálás vagyok minden egyes Facebookon, Twitteren tett bejegyzésért, cikkekért, amelyeket a világ minden táján írtak és tettek közzé, és különösen mindenkinek, aki imádkozott és megosztotta másokkal, akik imádkoztak értem, egy idegenért. Szavakkal nem tudom kifejezni a hálámat az imák sokaságáért, amelyek beborítottak ebben a traumatikus eseményben. Boldogan mondhatom, hogy az imák hatottak! Az orvosok, ápolók, véradók és az irgalmas Isten kezének köszönhetően Gabriella és én élünk és jól vagyunk, és teljesen felépültem.”
