Gyorsuló világunkban felgyorsultak a változások is. Bár jóval több lehetőségünk van, mint korábban, mégis úgy érezhetjük, hogy a ránk zúduló információ és árubőség között elveszünk. Sokan nosztalgiával gondolunk azokra a régi időkre, amikor bevásárlóközpontok helyett a helyi közértbe, vagy a piacra jártunk vásárolni. Névről ismertük az eladókat, akikkel a vásárláson kívül pár mondatot is váltottunk, egymásról érdeklődve.
Ezekben az időkben még többnyire papíron számolta ki a boltos a vásárlásunk árát, ezért megjelenésének elengedhetetlen kelléke volt a füle mögötti ceruza, amit szükség esetén előkapott, és már összesítette is a számlánkat. A fizetések között nem voltak ekkora különbségek, kb. 1000 forint volt az átlagos bér.
A pesti bisztró
Mindenkinek volt munkája, és a legszegényebbek számára is elérhetőek voltak a jó minőségű élelmiszerek. Egy kiló fehér kenyérért 3 forint 60 fillért, egy kiló barna kenyérért pedig 3 forintot kellett fizetni. Szinte csak magyar termékeket lehetett kapni.
Papp Gábor Zsigmond filmje: A pesti vasárnap
Az árukkal nem trükköztek a boltosok, hogy szebb színűnek, frissebbnek, extrábbnak tüntessék fel őket a valóságosnál. Akinek szép, friss és jó minőségű áruja volt, az biztos lehetett benne, hogy a vásárlók elégedettek, és folyamatosan vissza fognak térni.
Papp Gábor Zsigmond filmje: A magyar iskola
Akkoriban természetesebb alapanyagból készült élelmiszereket fogyasztottunk, és nem ismertük a glutén, vagy a laktózallergiát. A tejnek más íze és állaga volt, boldogan fogyasztottuk a friss, forró kenyérrel, anélkül, hogy bármi bajunk lett volna.
Magyar Retró – A magyar vircsaft
Micsoda idők voltak!
Forrás
