Budapest — Vasárnap este, csendesen elment Bálint György (†100) kertészmérnök, író, újságíró, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa.
Az ország népszerű Bálint gazdája Siófokon lett rosszul, ott került kórházba, majd egy főváros-közeli intézménybe szállították. Családja remélte, jobban lesz, de tüdőgyulladást kapott, amit idős szervezete már nem tudott leküzdeni.
„Ha leesik egy darab kenyér a földre, lehajolok érte, megcsókolom és megeszem” – fogalmazta meg hitvallását egy interjúban Gyuri bácsi, mert így tanulta egykor és így is adta tovább, huncut mosollyal az arcán, mérhetetlen bölcsességgel, ahogy beszélt az életéről és ahogy a tanácsait osztogatta.
Bánó András (70), az ismert televíziós újságíró Bálint Gazda, a százéves kertész címmel írt könyvet tavaly az ország kedvenc kertészével közösen, a közelmúltban találkoztak újra.
- Kitűnő állapotban találtam – emlékezett Bánó. – Ő volt az, akinek életét ésszemélyiségét megismerve átértékeltem az addig az öregkorról alkotott véleményemet. Nevezetesen, hogy így, ilyen szépen és ilyen életminőségben is megérheti valaki a századik életévét – folytatta az újságíró, aki aggódott az idős kertészmérnökért, amikor arról értesült, Bálint György kórházba került. – Mikor megtudtam, hogy tüdőgyulladással kezelik, felkészültem a legrosszabbra.
Gyuri bácsi felesége abban bízott, szeretett férje a héten már otthon lesz.
– A múlt héten utaztunk Siófokra, a nyaralóba, ahogy odaértünk, Gyurka rosszul lett - mondta Antónia.- Azonnal a helyi kórházba vittük, néhány nap után pedig másik intézménybe szállították. Reméltük, a héten már hazajöhet, a vitalizáló kezelés, a gyógyszerek segítenek, de sajnos nem így lett, tüdőgyulladást kapott. A család még el tudott búcsúzni tőle, majd csendesen elaludt.
Gyuri bácsi egy hónapja még arról beszélt, nehezen bírja a koronavírus miatti bezártságot, metszegeti a kertben a szőlőt, alig várja, hogy ismét mehessen előadásokat tartani. Tavaly nyáron, amikor 100. születésnapján a Blikk is felköszöntötte, mosolyogva nyugtázta korát.
– Ennyi idő alatt begyűjtöttem testi és lelki sebeket, vannak gyógyultak és maradandók egyaránt, de mindig találok munkát, feladatot, amit el szeretnék végezni, így életben maradok, mint az öreg almafa, aminek akadnak elhalt ágai, kérge sebes. Mégis ápolják, szeretik, mert az árnyékára, termésére szükség van – mondta Bálint gazda, bevallva, illene már az ő korában pihenni, de nem tud, minden nap leül a számítógép elé és válaszol a kérdésekre. – Bárhová megyek, szeretettel kérdezgetnek és én szívesen válaszolok. Persze pihenek is, a feleségem, Antónia rám parancsol, amikor túlzásnak tartja a munkát.
Mindig nagy szeretettel mesélt édesapjáról, aki már négyévesen maga elé ültette a lóra és vitte a földekre.
– Olyan ő az életemben, mint egy világítótorony, tanítása példája egész életemben utat mutatott. Tőle tanultam a föld szeretetét, a gazdálkodás fortélyait és a munka becsületét – mesélte Bálint gazda, akit felesége, Antónia mellett fia, János, unokája, András és dédunokái, Ádám és Panni gyászolják.
Forrás
