Amikor én gyerek voltam a 70-es 80-as években még egészen máshogy zajlott az élet. Nem volt modern technológia, fekete- fehér tévé volt és néhány családban vezetékes telefon.
Szép emlékeim vannak a gyermekkoromról, néha szeretnék még egyszer legalább egy napig gyerek lenni. Abban az időben is dolgoztak a szülők, ha lehetőségük volt rá akkor ellenkező váltásban, ha nem akkor kénytelenek voltunk egyedül, szülői felügyelet nélkül tölteni a délutánokat. Önállóak voltunk, délelőtt iskolába jártunk, délután tanultunk valamennyit, utána pedig játszottunk egészen estig.
Amikor rossz idő volt és nem tudtunk kint játszani, akkor összegyűltünk hárman – négyen társasjátékozni. Mikor meguntuk akkor elővettük a szalvéta vagy a bélyeggyűjteményünket, cserélgettük egymás között.
Amikor eljött a vakáció, szinte egész nap játszottunk. A nagyszüleim vidéken éltek, na ott aztán volt csak élet igazán! Reggel kimentünk az udvarra, labdáztunk, bicikliztünk, bújócskáztunk, fogócskáztunk, mindig kitaláltunk valamilyen érdekes játékot.
A téli vakáció az minden gyerek számára igazi kaland volt. Órák hosszát szánkóztunk, hógolyóztunk, csúszkáltunk, nagyon jóléreztük magunkat. Este mikor nagy nehezen bementünk a lakásba tiszta vizesek voltunk, kipirult arccal vártuk a forró teát és a pirítós kenyeret. De szép idők is voltak.
Vasárnap délelőtt templomba mentünk a nagyszülőkkel, majd délután elmentünk valamelyik rokonunkhoz családlátogatásra. Soha nem unatkoztunk, viháncoltunk, játszottunk, szaladgáltunk és mégsem volt semmi bajunk. Amikor cukorkát vagy csokit kaptunk azt mindig elosztottuk egymás között. Nem voltunk irigyek, persze voltak kisebb veszekedések, hiszen mi is gyerekek voltunk, de öt perc múlva kibékültünk. Sajnos a mai gyerekek már nem tudják mit jelent az igazi játék, ma már más világ van.
