Elhunyt Tóth Imre költő, író, könyvtáros, a Pannon Tükör rovatvezetője, a Szépírók Társasága és a Magyar PEN Club tagja. 54 éves volt – osztotta meg a szomorú hírt a litera.hu.
Tóth Imre általános iskolai tanulmányait a Dr. Hamburger Jenő Általános Iskolában (mostani nevén: Landorhegyi Általános Iskola) végezte, majd a Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett.
A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd a József Attila Tudományegyetemen szerzett diplomát. Érettségi után egy évig egy hivatalban dolgozott. Sorkatonai szolgálatát több helyőrségben töltötte le. 1988 óta dolgozott a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban. 2003-tól a Pannon Tükör folyóirat munkatársa, majd rovatvezetője, 2017-ben online szerkesztője volt.
Tóth Imre 2011-ben elnyerte a Zalai Prima-díjat, 2015-ben pedig a Magyar Írószövetség és a Canon Digitális Könyvnyomtatási Pályázatának díját.
Tóth Imre: Megfosztottság
Úgy tűnik, a végére értél.
Fáradtan botlik a láb.
A világ régensei nevetnek rajtad.
Azt mondják, hogy nincs tovább.
Súlyos terheket cipelsz, de hisz’ költő vagy.
Csak az a lakás, azt nem tudom feledni.
Úgy kellett volna hagyni mindent, ahogy volt.
Az asztalt, a széket, a két fotelt, az ágyat.
A növényeket az erkélyen, a rádiót az íróasztalon.
Néha azt hiszem, még mindig ott laksz, és várom
hogy felvedd a telefont.
Háborút viselt katona érez ilyet.
Még mindig tűzben jár a fronton.
Hiába van lakása, munkája, amit szeret, és
van, ki haza várja.
Ő már örökre a frontvonalon rekedt.
Csak az a régi lakás, az nem hagy nyugodni.
Amit három nap alatt pakoltunk ki,
pedig úgy kellett volna hagyni mindent, ahogy volt.
Úgy tűnik, a végére értél.
Fáradtan botlik a láb.
A világ régensei nevetnek rajtad.
Azt mondják, hogy nincs tovább.
(A vers a költő EXIT c. kötetében jelent meg)
