Az üzlet előtt egy hajléktalan férfi pénzt kéregetett. Miután összegyűjtött valamennyit, belépett az étkezdébe és elkezdte számolgatni az érméit.
Casey odalépett a férfihez és beszélgetést kezdeményezett, annak ellenére, hogy a férfi nem igazán volt olyan kedvében. Ahogy Casey észrevette, a férfinek nem volt több, mint 1 dollár a kezében, ezért úgy döntött, hogy meghívja egy bagelre és egy csésze kávéra. A férfit arra is megkérte, hogy üljön le vele és költsék el együtt az ebédjüket.
Casey megtudta, hogy a férfi neve Chris, akit a drogfüggősége egy olyan emberré változtatott, akit ő maga is gyűlöl.
Chris azt is elmondta neki, hogy az emberek kegyetlenül bánnak vele, mivel hajléktalan. A nehézségei ellenére mindig is olyan emberré szeretett volna válni, amilyennek az édesanyja – aki rákban hunyt el – szerette volna látni.
Több, mint egy óra beszélgetés után Casey-nek vissza kellett mennie az órájára, de Chris megkérte, hogy várjon egy kicsit. A blokkra írt valamit, majd összegyűrte, mielőtt odaadta Casey-nek.
Elválásuk után Casey kicsomagolta a papírgalacsint, amiben ez állt:
“Meg akartam ölni magam a mai napon. Miattad nem fogom megtenni. Köszönöm, te csodálatos ember.”
Ahogy Casey tapasztalta, egy aprócska gesztus is óriási hatással lehet valakinek az életére.
