Ha már vánszorgó lépteim nehezedre esik, akkor is bánj velem emberként..
egyszer is én voltam fiatal, és te is leszel öreg…
Nem kér tőled sokat csak, hogy emberszámba vedd,
és ahogy a szíved diktál, akként cselekedj,
mert egyedül csak szíved érzi, milyen is lehet,
ha szégyellni kell mások előtt öregségedet.
Az öregség Istenáldás akkor is, ha már,
vánszorgó lépteink a halálnyomán jár,
hiszen nem minden embernek adatik az meg,
hogy egy emberöltő élettel rendelkezzenek.
A fiatalság gyorsan elszáll, mind megöregszünk.
Már csak emlékekből áll majd röpke életünk,
hiszen kapott időnk véges, egyszer el kell menni,
de míg élünk próbáljunk meg másokkal jót tenni.
