A közkedvelt tv-s személyiségről sokan tudják, hogy mekkora szíve van! Segít, ahol tud.. Ezúttal viszont olyan dolgot látott, ami még őt is meglepte!
Vujity Tvrtko a közelmúltban ezt a szívmelengető történetet tette közzé a Facebook oldalán:
„Nem árulom el a nevét. Házunk előtt találkoztunk, a lépcsőn ült. Ruhája tépett volt, haja kócos, tekintete mély érzelmet és értelmet tükrözött. 70 év körüli nagyon sovány bácsi volt, kezében piros sapkát szorongatott. Mereven nézett maga elé.
-Éhes? – kérdeztem tőle.
-Igen, nagyon – felelte.
-Várjon egy picit – mondtam, majd beszaladtam a közeli kisboltba.
Szalámit, sajtot, kenyeret vettem, s hozzá egy üveg ásványvizet. Így mentem vissza hozzá. Odaadtam neki. Nagyon szépen, kedves szavakkal és szép szemeivel köszönte meg. Nyugodt szívvel mentem haza. Fáradt voltam. Lezuhanyoztam, készítettem magamnak egy meleg teát. Kiálltam az erkélyre. Ráláttam az utcára. Földbegyökerezett a lábam.
Az idős ember a szemben lévő bolt kirakata előtt térdelt egy asszony előtt. A kövön fekvő asszony fejét fogta és itatta a vízzel, amit az előbb vittem neki. Majd letört egy darabot a kenyérből és szalámit tett rá. Apró, óvatos mozdulatokkal etette a hajléktalan asszonyt.
Két percen belül ott voltam velük. Kérdeztem, hogy hívjak-e orvost. Mondták nem kell. Beszélgetni kezdtünk. Kértem, hogy folytassuk nálunk. Az idős bácsival együtt támogattuk fel az emeletre a nénit. Az ételtől és víztől erőre kapott, mondta.
Lakásom ajtajában kisfiaim vártak. Nem kérdeztek semmit. Egyikük széket hozott, a másik szó nélkül nyitotta a hűtőt.
-Hagyd kisfiam- szóltam rá, s ő már hozta is az ételrendelő lapot.
Törülközőt vettem elő, a fürdőszobába kísértem a nénit. Tiszta pólót készítettem neki, a fiam pólóját. Gyermekem szólt:
-Ne azt apa, az túl pici, hozok egy nagyobbat. Éppen jó volt rá. Közben telefonon levest rendeltünk. Kértem, hogy meleg legyen. Az lett, mind az öt adag. Amíg a bácsi is megfürdött, fiaim terítettek. Aztán együtt vacsoráztunk.
A néni és a bácsi az utcán találkoztak. A bácsinak meghalt a felesége és a fia. A néni semmit nem tud azokról, akiket megszült, s felnevelt. Mindkettejüknél voltak fényképek. A bácsi első képén autó mellett áll a család, a másikon Karácsonyt ünnepel, egy harmadikon a Balatonnál kirándul.
A néninél csak egy fénykép volt. A gyermekei képe. Azt meséli, 10 éve feléje sem néztek. Az idős ember mérnök volt, gyermeke, majd felesége halála után csúszott meg az élete.
A néni iskolai konyhán dolgozott. Férjét alkoholizmusban vesztette el, miután a férj már elitta mindenüket.
Most ketten együtt keresik a napi betevőre valót. Jobb sorsra érdemes emberek. Búcsúzóul adni szerettem volna nekik egy kis pénzt. Egyikük sem fogadta el. Amikor kiléptek az ajtón, a bácsi megfordult és annyit mondott:
-Vigyázzon a családjára. És köszönöm az ételt, amit adott, köszönöm a vizet, köszönöm, hogy lezuhanyozhattam és meleg levest adtak nekem. Mindent, tényleg mindent megköszönt, egyenként.
Elindultak, lefelé a lépcsőn. Alul álltak már, amikor az idős asszony fordult meg:
-Én is köszönöm. És azt is, hogy megmutathattam a gyermekeim fényképét…
Éjszaka összeölelkezve aludtam a sajátjaimmal. Reggel ébredés után közösen mondták:
-Apa, hívjuk meg őket ma is. Olyan aranyosak voltak.
Vigyázzatok magatokra és szeretteitekre, amíg csak lehet, Barátaim!
Barátsággal: Vujity Tvrtko”
A kép forrása a tvrtko.hu weboldal!
