A pár házasságának első 46 éve gyermektelenül telt. Örökbe nem szerettek volna fogadni – mint mondták, már-már betegesen vágytak egy „saját” gyermekre. Végül egy újságban olvasták egy mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó intézet hirdetését, és úgy érezték, eljött az ő idejük.
A kezelés költsége 1 millió rúpia – nagyjából 4 millió forint – volt, az idős párnak azonban nem okozott gondot az összeg kifizetése. Az asszony hajlott korára való tekintettel donor petesejtet használtak, ezt termékenyítették meg a férj, Mohinder hímivarsejtjével. Kétévnyi próbálkozás után fogant meg Armaan, az elkövetkezőkben pedig minden gördülékenyen ment: Daljinder nem csak hogy természetes úton szülte meg gyermekét, de még arra is képes volt, hogy egy ideig maga szoptassa őt.
A klinika orvosai először nem szerettek volna segíteni a párnak. Anuragh Bishnoi, az intézmény igazgatója azt mondta, nem hitte, hogy Daljinder elég erős lesz ahhoz, hogy kihordjon egy gyermeket. Végül a vizsgálatok eredményei nem igazolták az aggodalmait, nem tűnt veszélyesebbnek a terhesség, mint egy középkorú nő esetében.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még az asszony életkora sem ismert, ugyanis nincs születési anyakönyvi kivonata, és ő maga sem tudja pontosan, mikor született. Ami biztos, hogy a férje 1937-es születésű (neki vannak papírjai), Daljinder pedig úgy tudja, „öt vagy hét évvel” lehet fiatalabb nála.
A várandósság és a szülés rendben lezajlott, pusztán az adott némi aggodalomra okot, hogy Armaan mindössze 1800 grammal látta meg a napvilágot, és egyévesen sem nyomott többet 7 kilogrammnál. Ezt leszámítva azonban jól fejlődő, egészséges, vidám gyermek. Szülei azonban egyre több nehézséggel találják szembe magukat.
„Mióta mászik, én is négykézláb közlekedem, és ez elég nehéz. A testem már nem bírja. Ez az egész nehezebb, mint gondoltam. A vérnyomásom ugrál, és hamar kifáradok. (…) Aggódom Armaanért. Oda kellene figyelnem az egészségemre, de közben róla is gondoskodnom kell” – vallotta be az asszony egy interjúban, amelyet a Cover Asia Press hírügynökségnek adott.
A pár ennek ellenére nem bánta meg az időskori gyermekvállalást, és erősen bíznak benne, hogy lesz még idejük arra, hogy fel is neveljék a kisfiút. Apja így fogalmazott: „Senki nem ismerheti a jövőt. idővel majd kiderül, mit tartogat a jövő a fiunk számára. Mi mindenből a legjobbat szeretnénk nyújtani neki.”
A szikh vallású szülők Istenben bíznak, és abban, hogy az ő segítségével fogják tudni felnevelni Armaant.
