Négy nap alatt összegyűlt az a 4,5 millió forint D. Tóth Norbert Facebook-posztja hatására, amelyből egykori állami gondozottak és gyermekeik nyaralhatnak a Balatonon. Jól tudja, mit jelent ez nekik, ahogy azt is, milyen éhezni és fázni.
„Emlékszem, amikor állami gondozottként a vonaton zötyögtünk a Balaton felé. (…) Volt régen egy képeslapom, ami a tavat ábrázolta. Még abból az időkből, amikor családban éltem. Otthon, a szegényes, ínséges világban sokszor hosszú percekig kezemben fogtam a képeslapot és elképzeltem, ahogy egy másik életben gondtalanul ugrándozom a vízben. A fényképen volt egy kislány, aki szalmakalapban egy úszógumiban ülve mosolygott. Velem egykorú lehetett és nagyon megtetszett. De lehet, csak az érzésért rajongtam, ami körülvette a kislányt. A boldogságos, örömteli, kedélyes világ…és a Balaton. Aztán a képeslapot eltettem és elmentünk testvéreimmel sörösüvegeket gyűjteni, amit visszavittünk és a göngyöleg betét árából kenyeret vettünk” – írta posztjában D. Tóth Norbert, aki önkéntesként segíti a tábort szervező Tűzcsiholó Egyesület munkáját.
Tudja, hogy sok hozzá hasonló kisgyerek álmodozik a számára elérhetetlen balatoni nyaralásról, kezében talán ugyanolyan képeslapot szorongatva… A ma rendőrként dolgozó férfi, akinek az első szakmája szobafestő, saját idejét ajánlotta fel az ügyért: kisebb szobafestő jellegű munkákat vállalt, amelynek ellenértékét felajánlotta az egyhetes balatoni táborozásra.
Csoportkép a 2022-es, csopaki táborból
A nyaralást a Tűzcsiholó Egyesület szervezi meg minden évben, de idén a hatalmasra duzzadt árak miatt a dupláját kellett volna kifizetni a tavalyi költségeknek, ami kilátástalannak tűnt… Már csak hat hét volt hátra a tervezett utazásig, de még milliók hiányoztak. Norbi maga sem hitte el, de már az első nap összegyűlt egymillió forint, másnap estig a második…
– Nem győztem nézni az üzeneteket: „utaltam!”, „utaltam”. Sok kicsi sokra megy alapon, néhány ezres tételekből jött össze végül a pénz.
„Iskola után indultam takarítani”
Norbi egykor nem gondolta, hogy ő lesz az, aki segít másokon, hiszen nagyon mélyről indult. Öt testvérével egy komfort nélküli debreceni házban élt édesanyjával, akit egyre jobban hatalmába kerített az alkoholfüggősége, apja soha nem is volt jelen az életében. Kilenc hónaposan került intézetbe, majd onnan, nagyanyai nyomásra, négyévesen újra haza. Hamar megtanulta, milyen éhezni és fázni.
– Segélyekből éltünk, és minden pénzünk piára ment el, nem jutott ételre, fára, ruhára – meséli. Nem csoda, hogy 12 évesen már dolgoznia kellett.
– Éjszakánként takarítottam az iskola mellett.
Délután felültem a kempingbiciklimre, rákötöttem a lapátot és a seprűt, és tekertem dolgozni. Hajnalban értem haza, akkor aludtam pár órát, majd mentem az iskolába. Közben végig éreztem, hogy ez nem az én utam, lehetne máshogy is. De hiába szerettem volna továbbtanulni, anyám nem engedett, mert akkor elesett volna a pénztől, amit kerestem.
Nem hagytam magam, úgyhogy 14 évesen elzavart otthonról – mesél a kilátástalan kezdetekről Norbi.
Szerencsére az akkori barátnője édesapja megengedte, hogy meghúzza magát a vidéki kertjükben, így kitanulhatta a szobafestő szakmát. Hiába lett azonban önfenntartó, édesanyja halála után, 16 évesen ismét állami gondozásba került, akkor már a barátságosabb lakásotthonokban töltött négy évet.
Közben a kitörés iránti vágy hajtotta előre: levelezőn elvégezte a debreceni egyetem szociálpedagógia szakát („érthető, hogy érzékeny voltam a témára”), mellette nappalin a miskolci rendőriskolát, mellette szobafestőként dolgozott. Rendőrjárőrként kezdte, majd körzeti megbízott, később kiképző lett, ma pedig a BRFK kommunikációs osztályán dolgozik. S ha ez nem lenne elég, a tanulást sem hagyta abba: éppen jogásznak tanul…
Az álmodozás vitte előre
S hogy mi kellett ahhoz, hogy az átélt megpróbáltatások, a kilátástalan gyerekkor ellenére ne tehetetlenségbe süllyedjen, mint sok társa, hanem mindig felfelé kapaszkodjon? Norbi kis gondolkodás után azt feleli: sok álmodozás és erős akarat.
– Amikor gyerekként otthon éhesen, fázva álmodoztam, kimentem a kert végébe, néztem a csillagokat, és elképzeltem, hogy van egy szép családom, egy házam, autóm a garázsban…
Ez mind megvalósult, olyan életet élek, amilyenre vágytam. Bár a mondás szerint az álmodozás az élet megrontója, én éppen az ellenkezőjét gondolom: engem az hajtott, vitt előre.
Illésné Áncsán Aranka, a Tűzcsiholó Egyesület elnöke
Ha gyerekként láttam volna, hogyan fogok élni, elsírtam volna magam a boldogságtól… – mondja.
Hozzáteszi: kellettek azok az emberek is, akik, ha csak egy kicsit is, de mindig hozzátettek az akkori életéhez. „Hogy át tudjam lépni a magas küszöböket”, mondja szerényen az előtte tornyosuló, egyáltalán nem küszöb méretű akadályokról.
Ez kellett ahhoz is, hogy mindenféle családi minta nélkül harmonikus családot alapítson, s boldog, kétgyermekes családapaként megadhassa kislányának és kisfiának azt, amit ő soha nem kapott meg.
– Szerencsére a lakásotthonokban jó nevelőim voltak, maguk is családanyák és családapák, akiktől, ha nem is tudatosan, de elcsíptem valamit és később beépítettem a saját életembe.
Azt biztosan tudtam, hogy éppen az ellenkezőjét szeretném annak, amit gyerekként megtapasztaltam.
Jelen akarok lenni a gyerekeim életében, nekem ez a legfontosabb az életben! – vallja.
„A sors kihúzta a szőnyeget a lábam alól, de én mindig botorkáltam tovább”
Közben egy percre sem felejti, honnan indult – és hányan vannak hasonló helyzetben. Tudja, az élete mintát és reményt jelenthet azoknak a gyerekeknek és fiataloknak a számára, akik nehezített pályán indulnak a felnőttkor felé.
Egy színész társulattal például, akik állami gondozottak – köztük Norbi – sorsát, életútját állították színpadra, rendszeresen eljár az előadások utáni közönségtalálkozókra, gyermekotthonokba, nevelőintézetekbe látogatnak el.
– Olyankor érzem, hogy van értelme annak, amit csinálok. Azok a fiatalok talán elhiszik, hogy van értelme küzdeni, hogy el lehet érni, amiről álmodnak. Elhiszik, mert azt tudom mondani nekik, hogy 16 évesen én is ugyanolyan helyzetben voltam, mint most ők.
A sors kihúzta a szőnyeget a lábam alól, de én mindig botorkáltam tovább. Meg tudom mutatni nekik, hogy élhetnek máshogy is, mint amit az élet elsőként kijelölt nekik, és pici lépésekkel, kitartó munkával át lehet jutni egy olyan életbe, amire vágynak.
Erre egyre több példa van, mondja, bár a mérleg nyelve sajnos még nem ebbe az irányba billen. Öt testvére mindenesetre megtalálta a saját boldogulását, még ha kacskaringókkal is.
– A három bátyám a börtönt is megjárta, szerencsére ott átértékelték az életüket és úgy döntöttek, más utat választanak. Én sem dőlök hátra, mindig vannak terveim. Erős bennem a bizonyítási vágy, de ez nem is baj, megmaradt mellette az alázat is.
Nem veszem természetesnek, ami most van, a mai napig hálás vagyok a sorsnak, és tudom, hogy ezért az életért folyamatosan tenni kell!
Megtartó családi háttér nélkül
Hála az internetezők összefogásnak, egy tábornyi állami gondozásban felnőtt ember és gyermekei – összesen negyvenen – szállhatnak fel a Csopakra induló vonatra június 26-án, hogy egy hétre kiszakadjanak a keserves-szűkös hétköznapokból.
Ők az élmény mellett életvezetési tanácsadást is kapnak, amire Illésné Áncsán Aranka, a Tűzcsiholó Egyesület elnöke szerint nagy szükség van.
– Azok, akik kikerülnek az állami gondozásból, nagy hátránnyal indulnak az életben,
mert nincs mögöttük megtartó családi háttér. Ezért, ha nehéz helyzetbe kerülnek, akár csak megcsúsznak és egy hónapig nem tudják fizetni az albérletüket, annak könnyen tragédia lehet a vége.
Ha pedig gyerekeik is vannak, ők is állami gondoskodásba kerülhetnek – mondja. Aranka, aki 26 évig dolgozott gyermekotthonban, elárulja: az erős kötődés gyakran nem szűnik meg azzal, hogy az állami gondozott felnő és önálló életet kezd.
Az egyesület segít erősíteni az egykori gondozottak új, saját családjának életképességét, például azzal, hogy rávezetik őket a hiányzó pénzügyi tudatosságra, a pénz beosztására, vagy megtanítják őket a háztáji gazdálkodás alapjaira, de krízishelyzetben is segítenek talpra állni.
– A táborban elkezdjük ezt a közös munkát, amelynek keretében többek között együtt családi életvezetési tervet készítünk, így kicsit pótoljuk azokat a képességeket, ismereteket, amelyeket az állami gondozottak nem kaphattak meg az intézetben – mondja Illésné Áncsán Aranka.
