Marco Deplano a fiatal urológus Szardínia szigetén, egy kórházban dolgozik. Közösségi oldalán egy emlékezetes találkozásról ír, ami azóta sem ment ki a fejéből.
A fiatal orvos leírja, hogy egy kollégája konzultációt kezdeményezett egy előrehaladott daganatos betegségben szenvedő hölggyel kapcsolatban, akinek igen rosszul működtek a veséi.
Miután Marco megvizsgálta a 70-en túl, de a 80-hoz közelebb járó, igényes megjelenésű, szépen kilakozott körmű hölgyet, valamint átnézte a papírokat, és megcsinálta az ultrahang vizsgálatot, elmondta neki, hogy sajnos a veséi nem működnek megfelelően, és azért katétert fognak neki beültetni.
A hölgy visszakérdezett, hogy akkor két zacskó lesz majd rajta? Az orvos azt mondta, hogy sajnos nincs más választás.
Ezután csendben ültek, míg a hölgy rá nem kérdezett a doktor nevére. Ezzel elindult egy beszélgetés kettejük között. A hölgy megkérdezte, lenne-e rá néhány perce.
Az orvos készséggel belement, mire a hölgy elmondta, hogy ő úgy érzi, már 15 évvel ezelőtt meghalt, amikor elvesztette a fiát, az orvos együttérzett vele, mire folytatta, hogy 10 éve ismét meghalt, amikor megállapították nála a daganatos betegséget.
De most már úgy érzi, szeretne a fiával találkozni, és nem kell tovább harcolnia.
Rákérdezett, mennyivel hosszabbítja meg az életét, hogyha katétert ültetnek be neki. Illetve milyen terhet jelent majd a gyermekeire.
– Mi történik, ha visszutasítom a zacskókat? Őszintén válaszoljon, nagy fájdalmaim lesznek?
– Az Ön döntése, de…
– Meghoztama döntést. Haza szeretnék menni, és enni egy jó fagyit az unokámmal.
Marcoba belefagyott a szó. A helyzetben volt valami, ami elfeledtetett vele mindent, amit a könyvekben írnak, mindent, amit még percekkel korábban érzett. A halál néma felsége mélyen megrendítette.
-Marco, elszomorítottam?
-Igen, -válaszolta az orvos.
A hölgy már csak annyit kért, hogy ha a gyeremekei érdeklődnek, mondja nekik, hogy rendben van. Az orvos pedig belement…
A hölgy pedig megígérte, hogy imádkozik majd érte.
Marco úgy érezte, hogy az igazi szeretet az, ami árad ebből a haldokló, idős hölgyből. Az is átfutott rajta, hogy a halál az élet utolsó, természetes fázisa, amely nem félelmetes, de hatalmas. A könyvek eltörpülnek mellette.
A szenvedés is a szeretet része és gyakran ez közelebb hozhat embereket, mint a szeretet.
Mindegy mit csinálunk az életünkben, túl sok időt szentelünk azoknak a dolgoknak, melyek nem is olyan fontosak.
