Miért félnek a férfiak attól, hogy bemutassák a barátnőjüket a családjuknak? A nyilvánvaló válasz az lenne, hogy egyszerűen nem veszik komolyan a kapcsolatot. De ez nem volt igaz Michael és köztem.A kapcsolatunk komoly volt, mindketten tudtuk, hogy ez az igazi. Beszéltünk a jövőről, és egyértelmű volt, hogy közösen képzeljük el. Talán egész életünkre.
Ennek ellenére Michael mindig elutasította, hogy bemutasson a családjának. Az egyetlen rokona, akivel valaha találkoztam, az unokatestvére, Josh volt – és vele is csak azért, mert véletlenül összefutottunk az utcán.
Furcsa volt, mert nyilvánvalóan a családja tudott rólam. Még közös ünnepi üdvözlőlapokat is küldtek nekünk. És mégis, Michael folyton halogatta a bemutatást.
Azt mondta, az anyja „bonyolult személyiség.” Azt állította, hogy csak meg akarta óvni a lelki békémet. De mégis, mennyire lehetett borzasztó?
Tudomásom szerint tizenhat évesen szülte Michaelt, ami szerintem azt jelentette, hogy fiatalos, modern nő lehet, talán még közeli kapcsolatban is áll vele.
Michael viszont esküdözött, hogy pont az ellenkezője: túlságosan ragaszkodó, uralkodó típus, aki eddig minden barátnőjét elüldözte.
Azt mondta, rettegett attól, hogy elveszít engem, ezért tartott távol tőle.
De az utóbbi időben valami megváltozott bennem. Michael elhidegült. Órákra eltűnt, homályos magyarázatokat adott, és olyan kifogásokat talált ki, amik teljesen értelmetlenek voltak.
Állandóan a telefonját nyomkodta. Egyik este pedig láttam, hogy pénzt vesz ki a megtakarítási számlájáról.
Abban a pillanatban tudtam: csak két lehetőség van – vagy meg akarja kérni a kezem… vagy megcsal.
Egyik este úgy döntöttem, rákérdezek. Reméltem, őszinte lesz.
– Michael, el akarod jegyezni magad velem? – kérdeztem.
– Mi van? Most jött el az a pont a kapcsolatunkban, amikor elkezdesz nyomást gyakorolni házasság ügyben? – válaszolta elkerekedett szemekkel.
– Nem nyomásként mondtam. Csak érzem, hogy talán el akarod jegyezni magad, és szeretném tudni, igazam van-e – magyaráztam.
– Miért kéne ezt tudnod? Nem tenné tönkre a meglepetést, ha tényleg így lenne? – kérdezte Michael.
– Mert mostanában nagyon furcsán viselkedsz – mondtam. – És folyamatosan két dolog közt vacillálok: vagy megkérsz, vagy megcsalsz.
Michael őszintén megdöbbentnek tűnt. – Nem csallak meg. Ez biztos. És ha valaha el akarnálak jegyezni, hidd el, nem látnád előre.
– Akkor mi van veled? – kérdeztem rá.
Egy pillanatra habozott, majd sóhajtott. – Jól van. Azt hiszem, itt az ideje, hogy bemutassalak a családomnak.
- Várj… komolyan? – kérdeztem.
– Igen – bólintott. – Itt az idő. Hétvégén átjönnek.
Majd’ kiugrott a szívem a helyéről. – Ez csodás!
Michael elmosolyodott. – Most még ezt mondod. De ha megismered őket, lehet, hogy meggondolod magad.
Nevettem, és megcsókoltam. Teljesen biztos voltam benne, hogy el akar jegyezni, és az, hogy végre bemutat a családjának, csak megerősített ebben.
Másnap írtam Kate-nek, és könyörögtem, hogy jöjjön el velem egy kis felkészülésre: körmök, ruha, minden. Ha ez a vacsora egy gyűrűvel végződik, készen kell állnom.
Először manikűr. Aztán ruha-vadászat. És hadd mondjam el, az ötödik bolt után már kezdett pszichológiai hadviselésnek tűnni az egész.
Épp kijöttünk egy újabb üzletből, amikor Kate hirtelen visszalökött.
– Mi a franc? – csúszott ki belőlem.
– Semmi! Semmi – hebegte.
Közelebb hajoltam hozzá. – Mi van?
Összerezzent. – Ne nézz oda. Nincs ott semmi.
Természetesen odanéztem. És akkor tört össze a világom.
Ott volt Michael. Egy másik nővel. Egy teljesen más nővel. A nő a karjába kapaszkodott. Michael cipelte a bevásárlótáskáit. Boldognak tűntek.
A mellkasom összeszorult. Alig kaptam levegőt.
Kate mellém lépett. – Mondtam, hogy ne nézz oda.
– Megcsal – suttogtam, miközben könnyek szöktek a szemembe. – Nem fog eljegyezni. Csak szervez egy családi vacsorát, hogy az anyja elüldözzön – ahogy a többieket is.
– Ezt nem tudhatod – mondta halkan Kate. – Lehet, hogy nem az, aminek látszik.
– Mégis mi más lehetne? – zokogtam. – Nézz csak rá! Gyönyörű. Teljesen más kategória, mint én.
– Te viccelsz? Idősebbnek tűnik nálad. Valószínűleg csak a smink teszi – morogta Kate.– Ezt csak azért mondod, hogy jobban érezzem magam – motyogtam.
– Nem, tényleg nem – felelte Kate.
Letöröltem a könnyeimet, és azt mondtam:
– Követni fogjuk őket.
Lassan, feltűnés nélkül követtük őket a plázán keresztül. A nő nevetett minden poénján. Michael kávét vett neki, és úgy mosolygott rá, mintha ő lenne az egyetlen nő a világon.
Nem tudtam levenni róluk a szemem. Most már tudtam, miért vett ki pénzt a megtakarítási számláról – hogy elrejtse előlem, mivel közös számlánk volt.
Végül kimentek a parkolóba, és beszálltak Michael autójába. Én is bepattantam a saját kocsimba, Kate mellettem ült, és követtük őket.
Michael egy gyönyörű, drága külsejű házhoz vitte a nőt. Talán férjnél van? Próbáltam megnézni, van-e gyűrűje, de túl messze voltam.
Michael kiszállt, hogy kinyissa neki az ajtót. Úriember, természetesen. Megölelték egymást, a nő meg puszit nyomott az arcára, ott hagyva egy halvány rúzsfoltot. Kedvesen intett neki, ahogy belépett a házba. Michael pedig visszaszállt a kocsijába, és elhajtott.
– Készítettem egy képet, ha bizonyítékra lenne szükséged – mondta halkan Kate.
– Most nem kell – morogtam. – A családi vacsorán fogom leleplezni. Mindenki előtt.
Leállítottam az autót, elővettem a smoothie-s poharat a konzolról.
– Mit akarsz csinálni? – kérdezte Kate óvatosan.
Összeszűkítettem a szemem. – Megmutatom annak a nőnek, mi történik, ha valaki más barátjára pályázik.
Határozott léptekkel indultam az ajtó felé, hátam mögött a smoothie-val, és megnyomtam a csengőt. A nő mosolyogva nyitott ajtót.
– Miben segíthetek? – kérdezte kedvesen.
– Mit szólnál ahhoz, ha abbahagynád, hogy lefekszel a barátommal?! – üvöltöttem, és egyenesen az arcába öntöttem a smoothie-t.
– Megőrültél?! – visította.
– Ez a karma! – ordítottam vissza.
– Hívom a rendőrséget, te őrült! – kiabálta utánam.
De nem vártam meg. Megfordultam, visszamentem a kocsihoz, beültem a döbbent Kate mellé, és csendben elhajtottam.
Mire hazaértem, Michael már otthon volt. És igen – az arcán még mindig ott volt a rúzsfolt nyoma. Nem sikerült teljesen letörölnie.
– Szia! – köszönt vigyorogva. – Milyen napod volt?
– Kate-tel vásároltunk. Nem sok mindent találtunk – válaszoltam, miközben a szememet az arcán tartottam. – Mi az ott az arcodon?
Michael összevonta a szemöldökét, elővette a telefonját, és belenézett a tükörképébe.
– Úgy tűnik, valami ebédmaradék – mormogta, majd letörölte. – Milyen ciki.
Hazug.
– Néznél velem valamit? – ajánlotta.
– Nem. Fáradt vagyok. Inkább lefekszem.
Michael hosszan nézett rám, tétován. – Rendben. Jó éjt.
– Ja, és pénzt akartam adni, hogy rendbe tedd a körmeidet. Jó lenne, ha szépek lennének a családi vacsorára.
– Már megcsináltattam ma – feleltem, majd elindultam a hálószoba felé.
Amikor végre lefeküdtem, rájöttem, hogy képtelen vagyok aludni. Michael sosem ajánlotta fel korábban, hogy fizeti a manikűröm. Ez mindent megerősített – tényleg meg akarta kérni a kezem. Szemét.
Megcsal, és mégis feleségül akar venni. Szerettem őt. Istenem, mennyire szerettem…
És ez jobban fájt, mint azt valaha is elképzeltem. Üvölteni akartam. Szembesíteni akartam, és azt mondani, hogy gyűlölöm.
De ez nem lett volna igaz. Még mindig szerettem. És utáltam magam ezért. De nem hagytam annyiban. Az egész családjának meg fogom mutatni, ki is ő valójában.
Végre eljött a nap. Michael és én együtt főztünk egy csodás vacsorát. Próbált viccelődni, hogy megnevettessen, de én távolságtartó maradtam.Épphogy befejeztük az asztalterítést, megszólalt a csengő. Michael elment ajtót nyitni, majd néhány pillanattal később visszatért az étkezőbe egy idősebb férfival és… vele. Az a nő.
– Mit keres EZ itt?! – sikítottam.
– Úgy érted, az anyám? – kérdezte Michael, értetlenül.
– Az anyád… a te an—Úristen – hebegtem. – Biztos vagy benne?
– Hogy ő az anyám? Igen, Olivia. Teljesen biztos – válaszolta szárazon.
Megszólalni sem tudtam. Mit is mondhattam volna annak a nőnek, akit azzal vádoltam, hogy lefekszik a barátommal? Akit leöntöttem egy smoothie-val?
– Örülök, hogy végre találkozunk, Olivia – mondta könnyedén. – Cynthia vagyok. Kár, hogy nem leszel sokáig része a fiam életének.
– És miért ne lenne? – kérdezte Michael.
– Mert ti ketten szakítani fogtok – közölte Cynthia.
Az idősebb férfi – valószínűleg a férje – csendben állt a sarokban, láthatóan kellemetlenül érezte magát.
– Emlékszel a bolond lányra, akiről meséltem? Aki smoothie-t öntött az arcomba? Ő volt az – mondta Cynthia önelégülten.
Michael felém fordult. – Olivia?
– Azt hittem, megcsalsz – suttogtam. – Nem tudtam, hogy ő az anyád. Kate-tel követtünk. Láttam, hogy elviszed őt. És… elvesztettem a fejem.
– Miért nem jöttél oda hozzánk? Miért nem kérdeztél meg semmit? – kérdezte Michael.
– Én… nem tudom. Csak ordítottam vele, hogy hagyja abba, hogy lefekszik a barátommal… és leöntöttem a smoothie-val.
– Istenem – nyögött fel Michael, és megdörzsölte a halántékát. – Miért nem mondtad, hogy te vagy az anyám? – förmedt rá Cynthiára.
– Látni akartam az arcát, amikor rájön – vigyorgott. – Most pedig dobd ki, és menjünk el egy rendes étterembe vacsorázni.
– Nem fogom kidobni – jelentette ki Michael.
– MI?! – kiáltottuk egyszerre Cynthiával.
– Michael, amit tettem, őrültség volt. Teljesen úgy viselkedtem, mint egy bolond – mondtam halkan.
– Igen, de nem tudtad, ki ő. És te az én bolondom vagy – válaszolta, majd letérdelt. – Olivia, annyira szeretlek. Veled akarom leélni az életem. Hozzám jössz feleségül?
– Igen. Természetesen igen – suttogtam. Michael felhúzta az ujjamra a gyűrűt, és megcsókolt.
– Ez őrület! Megtiltom, hogy feleségül vedd! – visította Cynthia.
– Neked nincs jogod semmit megtiltani – vágott vissza Michael. – És tudom, hogy láttad, hogy Olivia figyel minket. Soha nem pusziltál még meg az arcomon, és soha nem kérted, hogy nyissam ki neked az ajtót. Azt akartad, hogy lássa. Ugyanannyira hibás vagy, mint ő.
– Nem érdemel meg téged! – kiáltotta Cynthia.
– Majd én eldöntöm. És ha valakinek itt nem tetszik, nyugodtan elmehet.
Cynthia sarkon fordult, és kiviharzott. A férje halkan elnézést kért, és követte őt.
– Nagyon sajnálom – mondtam Michaelnek.
– Semmi baj. Én is ugyanígy viselkedtem volna, ha más férfival látlak – mondta, majd megcsókolt.
