1981 március 6-án Marianne Bachmeier céltudatos léptekkel lépett be a bíróság épületébe a németországi Lübeckben.
Majd hirtelen előrántott egy töltött pisztolyt a táskájából, és tüzet nyitott a 35 éves Klaus Grabowskira, aki korábban már elítélt szexuális bűnelkövető volt.
A férfit azzal vádolták, hogy elrabolta, bántalmazta és meggyilkolta Marianne hétéves kislányát, Anna Bachmeiert.
Néhány másodperccel később Grabowski utolsó lélegzetét vette, és meghalt a tárgyalóterem padlóján – miután Marianne hét lövedéke eltalálta. A bosszúvágytól vezérelt édesanyát azonnal letartóztatták, de a legkisebb megbánást sem mutatta. 40 évvel később a „Bosszúálló anya” története még mindig él az emberek emlékezetében – és az ítélete máig megosztja a nemzetet…
Egy gyermek elvesztése a legnagyobb tragédia, amely egy szülőt érhet – sokan a létező legfájdalmasabb élményként emlegetik.
Május 5-én Marianne Bachmeier élete örökre megváltozott. Az 1980-as években Marianne egyedülálló anyaként nevelte lányát, és Lübeckben, Észak-Németországban vezetett egy kis kocsmát.
Marianne saját fiatalkora is tele volt szenvedéssel és traumákkal. Édesapja a náci Németország egyik leghírhedtebb szervezetének, a Waffen-SS-nek volt a tagja.
Gyerekként Marianne-t több férfi is megerőszakolta. Már 16 évesen teherbe esett, de tinédzserként nem tudta egyedül felnevelni a babát, így örökbe adta. 18 évesen újra teherbe esett – és ismét örökbe adta gyermekét.
1973-ban megszületett harmadik gyermeke, Anna. Marianne ekkor is egyedülálló anya volt, de Annát már maga nevelte fel.
Források szerint Anna „vidám, nyitott gondolkodású kislány” volt, de sajnos hamarosan borzalmas tragédia érte őket.
1980 májusában Anna és Marianne összevesztek. A kislány úgy döntött, kihagyja az iskolát, és inkább egy barátjához megy. Út közben azonban elrabolta őt Klaus Grabowski, egy 35 éves helyi hentes.
Grabowski órákig fogva tartotta Annát a lakásában, közben bántalmazta, majd végül megfojtotta a kislányt. A holttestét egy dobozba tette, és elrejtette egy csatorna partján.
Később visszatért, hogy eltemesse Annát, de aznap este letartóztatták Lübeck egyik kocsmájában, miután menyasszonya feljelentette.
Grabowski már korábban is elítélt szexuális bűnöző volt, két kislány elleni zaklatásért ült börtönben.
1976-ban önkéntes kasztráláson esett át a börtönben. Két évvel később hormonterápiát kezdett, hogy visszafordítsa a kasztrálás hatását, mert szerelmi életet akart élni menyasszonyával.
Grabowski azonnal beismerte Anna meggyilkolását, de tagadta, hogy szexuálisan bántalmazta volna. A tárgyalás során még tovább ment: azt állította, hogy Anna próbálta őt elcsábítani és zsarolni.
A vádlott tehát saját áldozatát hibáztatta a tettéért. Azt mondta, hogy csak azért ölte meg Annát, mert a kislány pénzt akart tőle, és azzal fenyegette, hogy elmondja anyjának, hogy Grabowski illetlenül hozzáért.
A bíróság nem hitt Grabowski magyarázatának.
Ez a torz és beteges történet teljesen kiborította Marianne-t, aki kétségbeesésében, tehetetlenségében és dühében már nem látott más kiutat. 1981. március 6-án, a tárgyalás harmadik napján úgy döntött, maga szolgáltat igazságot.
Valahogyan sikerült fegyvert becsempésznie a tárgyalóterembe – kijátszva az összes biztonsági ellenőrzést és őrt. Miután belépett, előhúzta a töltött fegyvert a táskájából, célzott lánya gyilkosára, és kiürítette a tárat. Nyolc lövedékből hét eltalálta Grabowskit, aki azonnal összeesett és meghalt.
A lövések után Marianne elejtette fegyverét – egy Beretta M1934-est –, majd hangosan ezt mondta:
„Megölte a lányomat… Arcon akartam lőni, de hátba lőttem… Remélem, meghalt.”
Két rendőr szerint Marianne azután, hogy tüzet nyitott, „disznónak” nevezte Grabowskit.
A bíróságon letartóztatták, és először gyilkossággal vádolták meg. Az 1982-es tárgyaláson Marianne azzal védekezett, hogy „álomszerű” állapotban cselekedett, miután maga elé képzelte lányát a bíróságon.
Ugyanakkor a szakértők azt vallották, hogy Marianne tettéhez gyakorlásra és felkészülésre volt szükség, ami arra utalt, hogy mindent előre megtervezett.
Az orvosok kézírásmintát kértek tőle. Marianne ezt írta a papírra: „Érted tettem, Anna.” A lapon hét kis szívet is rajzolt – sokan úgy vélték, hogy mindegyik Anna életének egy-egy évét jelképezi.
Amennyiben bűnösnek találják, élete végéig börtönben maradhatott volna.
Az önbíráskodó anya története hatalmas médiafigyelmet kapott – nemcsak Németországban, hanem világszerte. Az újságok csak „Bosszúálló anyaként” emlegették. Sokan úgy gondolták, fel kell menteni.
A gyászoló édesanyát, aki megbosszulta szeretett gyermeke halálát, sokan dicsérték, megértést és támogatást tanúsítottak irányában – annak ellenére, hogy saját kezébe vette az igazságszolgáltatást.
Kezdetben a média szentként ábrázolta Marianne-t. Ám hamarosan az újságírók elkezdtek kutakodni a múltjában. A lapok kiderítették, hogy Marianne örökbe adta első két gyermekét. Az a tény, hogy sok időt töltött abban a bárban, ahol dolgozott, csupán egyike volt azoknak a részleteknek, amelyek elkezdték megtörni a szerető és önfeláldozó anya képét.
1983-ban Marianne-t előre megfontolt emberölésben és engedély nélküli fegyvertartásban találták bűnösnek. Hat év börtönbüntetésre ítélték, de három év után szabadult.
Az ítélet megosztotta a közvéleményt – ezt támasztotta alá az Allensbach Intézet felmérése is. A megkérdezettek 28 százaléka megfelelőnek tartotta a hatéves ítéletet, míg 27 százalék túl szigorúnak, és további 25 százalék túl enyhének ítélte meg.
Miután letöltötte börtönbüntetését, Marianne Nigériába emigrált, ahol feleségül ment egy német tanárhoz. 1990-ben elvált, majd Szicíliába, Olaszországba költözött.
Sajnos később hasnyálmirigyrákkal diagnosztizálták, így visszatért hazájába, szülővárosába, Lübeckbe.
A bosszúálló tettének emléke sok német ember fejében élt tovább; az újságok még a kilencvenes években is írtak az esetről.
1994-ben – 13 évvel a tett után – Marianne ritka rádióinterjút adott Németországban.
„Szerintem óriási különbség van aközött, ha valaki megöl egy kislányt, mert fél, hogy életfogytig tartó börtönbüntetést kap. És az is fontos, hogyan történt – amikor hátulról fojtja meg a gyereket, ahogy ő maga vallotta: ‘Valami jött ki az orrán, megszállottan bámultam, aztán már nem bírtam elviselni a látványát.’” – mondta Marianne.
1995-ben a Das Erste televíziós csatornának adott interjújában Marianne beismerte, hogy Grabowskit alapos megfontolás után lőtte le – azért, hogy megakadályozza, hogy tovább terjessze hazugságait Annáról.
1996 szeptember 17-én Marianne elhunyt a lübecki kórházban. Azt kívánta, hogy egykori szicíliai otthonában halhasson meg, de ez már nem valósult meg.
Később szeretett lánya mellett temették el, egy lübecki temetőben.
Marianne sorsa és önbíráskodó igazságszolgáltatása máig vitákat vált ki. A társadalom jelentős része kiállt mellette, és jogos büntetésként tekintett tettére – egy olyan szexuális bűnelkövetővel szemben, akit már többször is elítéltek gyermekek ellen elkövetett visszaélésekért.
Mások azonban úgy gondolták, hogy Marianne hibázott, amikor a saját kezébe vette az igazságszolgáltatást. A kritikusok szerint az ítéletet a bírónak kellett volna kimondania.
