Mária élete mindig is küzdelmes volt. Szegény családból származott, és bár mindent megtett, valahogy mindig ő húzta a rövidebbet. Az egész életét annak szentelte, hogy fiának jobb élete lehessen, mint neki valaha volt.
Egy takarítócégnél dolgozott takarítóként, és gyakran küzdött azért, hogy hónap végén is jusson ennivalóra. Napi tizenkét órákat dolgozott, csak hogy Aiden ételt kapjon az asztalra, és mindene meglegyen, amire szüksége van. Amikor Aiden elég idős lett, Mária beíratta egy jóhírű bentlakásos iskolába az elővárosban.
– Nagyon keményen fogok dolgozni, hogy főiskolára mehess. Anyu mindenről gondoskodik, rendben? – mondta Mária, amikor fia felszállt az iskolabuszra. Mária minden alkalmat megragadott, hogy levelet írjon Aidennak.
Évekkel később Aiden kiválóan teljesített a természettudományokban, és egy nap elmesélte anyjának, hogy lehetősége volt egy orvos árnyékában dolgozni egy rendelőben. Ekkor döntötte el, hogy ő is orvos szeretne lenni. Azt is elárulta Máriának, hogy megismert egy lányt, Lindát, akivel azóta együtt vannak.
– Csak emlékezz rá: lehet, hogy a semmiből jövünk, de az nem jelenti azt, hogy semmik vagyunk – mondta Aiden.
Mint kiderült, Linda annak az orvosnak a lánya volt, akinek a rendelőjében Aiden gyakornokoskodott.
– Figyelj, fiam – írta Mária –, nem akarom, hogy összetörjön a szíved. De Linda gazdag családból származik, és lehet, hogy a szülei lenéznek majd téged.
– Ne aggódj, anya. Tudja, honnan jövünk, és nem érdekli. Úgy szeret, ahogy vagyok. Hidd el, majd meglátod – válaszolta Aiden.
Aiden és Linda a gimnázium után is együtt maradtak, és ugyanarra az egyetemre mentek.
Amikor Mária először találkozott Lindával, megértette, miért szereti őt annyira Aiden. Linda alázatos volt, és még akkor sem ítélkezett, amikor megtudta, hogy Mária takarítóként dolgozik. Amikor Aiden bejelentette, hogy eljegyezték egymást, Mária azonnal áldását adta.
Elhatározta, hogy eljegyzési vacsorát szervez egy közeli étteremben, és ott szeretné megismerni Linda szüleit, Hugh-t és Elizabethet.
– Nem hiszem, hogy ez meg fog történni, Mária – mondta Linda. – A szüleim nagyon beképzeltek, és amikor megtudták Aiden hátterét, nem adták az áldásukat.
Hosszú idő után Hugh és Elizabeth kelletlenül ugyan, de végül beleegyeztek a házasságba, és felajánlották, hogy kifizetik az esküvőt. A ceremónia igazán pazar lett. Linda egy híres tervező menyasszonyi ruháját viselte, amit a nagymamája ajándékozott neki. Az esküvői torta hatalmas volt, és Hugh egy ismert séfet bérelt fel a lakodalomra.
Mária végre találkozhatott Hugh-val és Elizabethtel, de nem bántak vele szívélyesen. Amikor megkérdezték, milyen végzettsége van, Mária így felelt:
– Nem volt lehetőségem befejezni a tanulmányaimat, mert Aiden apja elhagyott, és egyedül kellett felnevelnem őt.– Nos, ha nem dolgoztunk volna ilyen keményen, akkor nem tudtunk volna mindezt megadni Lindának – vágta rá gőgösen Elizabeth, amikor Máriát kérdezték a végzettségéről. Hugh és Elizabeth VIP vendégeket hívtak meg az esküvőre, köztük városszerte ismert üzletembereket. Amikor megkérdezték tőlük, ki Mária, zavarba jöttek – szégyellték bevallani, hogy ő a vőlegény anyja.
Miután a menyasszony és a vőlegény kimondták a boldogító igent, a családok következtek a beszédekkel. Elsőként Hugh és Elizabeth léptek színpadra, hogy gratuláljanak az ifjú párnak. Aztán bejelentették az ajándékukat – ami meglepte Aidant és Lindát, mivel Hugh már így is kifizette az egész esküvőt.
– Tudjuk, hogy most házkeresésben vagytok, és hamarosan összeköltöztök – mondta Hugh. – Ezért úgy döntöttünk, hogy mi fizetjük ki a bútorokat és a háztartási gépeket.
– Amint megtaláljátok a házatokat, teljesen be lesz rendezve – tette hozzá Elizabeth.
A vendégek tapsviharban törtek ki az ajándék hallatán. Hugh és Elizabeth büszkén néztek körbe, örülve a dicsőségnek. A színpad mellett azonban már ott állt Mária is. Sok vendég suttogni kezdett – mindenki arra számított, hogy az ő ajándéka szegényes és jelentéktelen lesz az előzőhöz képest.
Mária örömkönnyeket törölt le az arcáról, majd gratulált az ifjú párnak. Nem érdekelte a megítélés – csak büszke volt a fiára és az új menyére. De amit ezután mondott, teljesen ledöbbentette a násznépet.
– Egész életemben dolgoztam, és spóroltam, hogy ki tudjam fizetni az egyetemi tandíjadat, mert tudtam, hogy drága lesz. Aztán közölted, hogy orvos akarsz lenni, én meg csak azt gondoltam: „na tessék, még drágább” – nevetett Mária.
Látta, hogy Hugh és Elizabeth nem vele, hanem rajta nevetnek. Mária belenyúlt a táskájába, és elővett egy borítékot.
– Az az érdekes az egészben, hogy végül ösztöndíjat kaptál az orvosi egyetemre, így végül nem is volt szükséged arra a pénzre, amit félretettem. Úgyhogy most, hogy hamarosan ledoktorálsz, és elveszed ezt a csodálatos nőt, úgy gondoltam, nincs is jobb ajándék, mint venni nektek egy házat – mondta Mária, majd átnyújtotta a kulcsokat tartalmazó borítékot Aidennek és Lindának.
A násznép hangosan felzúdult a meglepetéstől. Mindenki felállva tapsolt, míg Hugh és Elizabeth döbbenten ültek a helyükön.
Az esküvő után Hugh és Elizabeth odamentek Máriához.
– Nagyon sajnáljuk. Az első perctől kezdve rosszul bántunk veled. Előítéletesek voltunk veled szemben, pedig most már látjuk, milyen különleges vagy – mondta Elizabeth őszintén.
– Csak emlékezzetek: lehet, hogy valaki a semmiből jön, de az nem jelenti azt, hogy semmi – válaszolta Mária mosolyogva.
Az év végére Aiden ledoktorált, és csatlakozott Hugh orvosi praxisához. Aiden ragaszkodott hozzá, hogy anyja végleg abbahagyja a takarítói munkát. Hugh és Elizabeth is hasonlóképp gondolkodtak, és belátták hibáikat. Linda egy csodás nyugdíjas búcsúbulit szervezett Máriának, Aiden pedig egy vadonatúj autót ajándékozott neki hálája jeléül.
Hamarosan Aidennek és Lindának saját gyerekeik születtek. Mária boldogan vállalta a nagymama szerepét, amit szeretettel osztott meg Hugh-val és Elizabeth-tel.
