A vagyonadó a Tisza-párt gazdaságpolitikai programjának egy fontos eleme. A cél az, hogy a társadalom legsikeresebb, legszerencsésebb tagjai, az úgynevezett szupergazdagok magasabb szinten járuljanak hozzá az állam működéséhez, mint a szerényebb anyagi körülmények között élő honfitársaink. A leendő Tisza-kormány az egymilliárd forint feletti vagyonokra tervez egyszázalékos adót bevezetni.
A tervezett új adónem évente körülbelül 25-30 ezer háztartást érintene, és az 1%-os elvonással olyan 180 milliárd forint többletbevételhez jutna az állam, amit aztán akár a közszolgáltatások színvonalának emelésére, vagy éppen a kisebb jövedelmű háztartások adótehercsökkentésére használna a kormány.
Magam is érintett vagyok, mivel az eddigi munkám eredménye alapján jó eséllyel én is beleesem majd a vagyonadózók körébe. És lehet, furcsán hangzik, de én személy szerint ezt egyáltalán nem bánom!
Sőt! Kifejezetten egyetértek a vagyonadó elvrendszerével.
Igaz ugyan, hogy mi magyarok mind egy nagy közös csónakban evezünk, és ahhoz, hogy előre tudjon haladni, a haza minden egyes cselekvőképes, munkaképes magyar ember közreműködésére és hozzájárulására szükség van, DE mint ahogy nincs két egyforma képességű ember, úgy nincs két tökéletesen azonos teljesítőképesség sem. Elvárni azt, hogy az egy gyermekes, egyedülálló anyuka, aki így is alig-alig tudja fenntartani magukat, és fizetni a lakáshitelt vagy az albérletet, annyit tegyen bele a közösbe, mint én, aki felépített magának egy szép egzisztenciát, és nem kell azon görcsölni, miből oldom meg a holnapot, szerintem alapvetően igazságtalan.
Kicsit olyan ez, mintha a társadalom legszerencsésebb tagjai ölbe tett kézzel néznék, ahogy a szerényebb anyagi helyzetben lévő társaik eveznek, miközben ők néha ráérősen hajtanak egyet a lapáton, és közben azon panaszkodnak, hogy a sok lusta, tehetségtelen ember miatt nem halad elég gyorsan a hajó.
Nem! Nem azért nem halad, hanem azért nem, mert azok, akik többet tudtak kivenni az életből, valamiért kevesebbet akarnak visszatermelni a közösbe. Mármint arányosan nézve. Mert egyértelmű, hogy most is jóval több adót fizetek, mint a példaként felhozott egy gyermekes egyedülálló anyuka, sőt közben fizetem 300 ember járulékát is, de ha arányaiban nézzük, akkor az anyuka adóelvonása nagyobb áldozat a haza oltárán, mint amit én teszek.
Szóval a magam részéről teljesen elfogadhatónak tartom, ha az új kormány komolyabb elvárásokat fogalmaz meg velem szemben, mint egy átlag adózó esetén. Illetve nyilván a plusz teher akkor elfogadható, ha valóban a köz javát szolgálja. A Fidesznek nem szívesen fizettem volna többet egy forinttal sem. Szerintem érthető okokból.
Egyébként én úgy hiszem, hogy Magyarország a fénykorát a reformkor idején élte. És nem a Habsburgok miatt. Hanem azért, mert valamiféle nemzeti öntudatra ébredt a magyar nemesség – élükön gróf Széchenyi Istvánnal – , és ennek az öntudatnak a részeként nemcsak a nemesi szívek, de a pénztárcák is kinyíltak a haza gyarapítása, fejlesztése érdekében. Ennek a dicső kornak a nyomát ma is számtalan épület, intézmény, vívmány őrzi. Sajnos azóta nem élt meg ilyen időszakot a magyar nemzet, de talán most újra megérett az idő egy ilyen történelmi összefogásra a leggazdagabb magyarok részéről.
Azoknak pedig, akik ellenzik ezt az adónemet, azt üzenem, hogy szégyelljék magukat!
Jó példa erre az a Csányi Sándor, aki az OTP bank vezetőjeként és főrészvényeseként degeszre kereste magát a magyar emberek kárán. Gondolok itt a devizaválságra, amikor az OTP még csak egy minimális szintű segítséget vagy engedményt sem volt hajlandó tenni a magyar embereknek, sőt konkrétan nyerészkedett és profitmaximalizált a válság alatt.
Na ez az ember most úgy nyilatkozott, hogy ő nem tud megértő és elfogadó lenni a vagyonadó kapcsán, mert nem tartja igazságosnak, hogy amiért ő egy életen át megdolgozott, abból mással osztozzon.
Szeretném tisztázni, hogy ez Csányi úr arcpirító vagyonának az 1%-a. 1 db százalék. Marad még neki 99. És abba nem megyek bele, hogy hogyan lett ez a vagyon, vagy mennyire dolgozott meg érte, mert az már személyeskedés lenne.
Mindenestere én bízom benne, hogy a szupergazdag magyar háztartások, a sikeres vagy jól helyezkedett vállalkozók látni és érteni fogják ennek az adónemnek az értelmét, és jó szívvel adnak bele kicsit többet a közösbe, azért, hogy végre úgy haladjon a nemzet hajója, hogy közben a legszegényebbek nem szakadnak meg az evezésben! És senki nem fullad vízbe, ha valamiért leesett a hajóról.
.jpg)
