A ruhamosás pár évtizede még nem volt ennyire egyszerű és kényelmes házimunka, mint napjainkban. Sokszor el is csodálkozik az ember, hogy akkoriban a nők hogyan voltak képesek dolgozni, háztartást vezetni, minden nap friss ételt főzni és még a gyerekekről is gondoskodni.
A szennyes ruhák kimosására emlékszem, hogy hétvégén került sor, de akkor egy fél napot igénybevevő procedúrára kellett felkészüljön édesanyám.
A Hajdú centrifugának volt egy párja, a Hajdú mosógép, de sokaknak biztos ezt sem kell bemutatni. Persze a tárcsás, ami már maga mosta a ruhát, de minden egyes adag után le kellett engedni a vizet róla, kiszedni a ruhákat, kicsavarni, majd mehetett át a vizes ruha a centribe.
A mosógép is tudott rázkódni rendesen, na de a centrifuga…
Állt a kis gumi lábain, de egy helyben biztosan soha nem állt meg. Táncolt jobbra-balra, körbe az egész helyiségben. Mindig le kellett fogni, hogy nem mozduljon, persze ilyenkor az ember teste átvette a gép rezgését és úgy érezte, hogy a szeme sem fog a helyén maradni.
Igazi élmény volt. Viszont az is biztos, hogy csont szárazok voltak a ruhák, amikor anyám kivette belőle őket. Mindamellett a házaspár ugyan mellékvágányra van téve, semmi kétség, hogy még ma is működőképes lenne.
