A tanárok léggömböket vittek egy iskolába. Minden diák kapott egyet. Mindenkinek fel kellett fújnia, rá kellett írnia a nevét és a folyosóra dobni. Ezután az oktatók összekeverték a lufikat.
A feladat a következő volt: a hallgatók 5 percet kaptak, hogy megtalálják a saját léggömbjüket. A nyüzsgés és a mozgalmas keresés ellenére senki sem találta a lufiját. Ekkor az oktatók azt mondták a hallgatóknak, hogy vegyék fel az első lufit, amit találnak és adják át annak, akinek a neve szerepel a lufin.
5 percen belül mindenkinek megvolt a saját léggömbje. Az oktatók ekkor azt mondták a hallgatóknak: Ezek a ballonok olyanok, mint a boldogság. Soha nem fogjuk megtalálni, ha mindenki a sajátját keresi. De ha másokat teszünk boldoggá... akkor megtaláljuk a saját boldogságunkat is.
