Amióta jogszabály határozza meg, mit lehet bejglinek nevezni, azóta legalább abban biztosak lehetünk, hogy a „bejgli” feliratú süteményben legalább 40 százalék a töltelék és annak a 40 százaléka pedig mák vagy dió – akkor lehet mákos, diós bejglinek nevezni. Ám a nagy üzletláncok számos bűvésztrükköt bevetnek, hogy növeljék az eladást.
Nézzük meg, melyik ár mire vonatkozik!
Az egyik trükk, hogy a legolcsóbb sütemény árát nagy méretben meghirdetik, de alá pakolják a drágábbat is. Itt diós és mákos tekercset hirdetnek 399 forintért, de alatta van a 999 forintos és az 1799 forintos bejgli is, aki nem figyel, az lehet, hogy csak a pénztárnál szembesül azzal, hogy drágább terméket választott, mint amit a nagy ártábla hirdet. Igaz, alul kicsiben fel van tüntetve a magasabb ár, tehát azt nem állíthatja senki, hogy becsapták – csak éppen a figyelmetlen vevő azt hiheti, hogy jól járt.
A legtöbb gyártó a minimumot hozza.
A Magyar Élelmiszerkönyv leírja, mi nevezhető bejglinek:
– legalább 250 gramm
– a zsírtartalma minimum 22%
– a cukortartalma minimum 7%
– a töltelék benne legalább 40%
– a diós bejglinél pedig a töltelék min. 40%-a dió (ugyanez igaz a többi ízesítésre is)
A Ripost azt tapasztalta, hogy a jogszabály által előírt minimumot mindenki hozza, de csak egy-egy kézműves cukrászat termékében haladja meg a töltelék az előírt 40 százalékot és azon belül a dió, mák sem több az előírásnál. Az egyik legdrágább bejgli töltelék-tartalma némileg még kevesebb is volt az elvárt minimumnál. Az egyik gyártótól „Bejgli” és „Tekercs” néven futó terméket is találtunk, mindkettőben ugyanazt a töltelék-, cukor-, és zsiradékarányt tüntették fel, így akár mindkettőt nevezhették volna bejglinek. A lényeg: érdemes megnézni az összetevőket!
Dió vagy Dejó? Nem ugyanaz!
A gyártók kötelesek feltüntetni, ha dió helyett például valamilyen pótló anyagot használnak. A legelterjedtebb a Dejó, ami ízre nagyon hasonlít a dióra, ám pörkölt napraforgóbélből, pörkölt búzacsírából, cukorból, aromából és antioxidánsból áll. Egyik sem ártalmas, nincs is vele semmi gond, de ha valamelyik sütemény csomagolásán ezzel találkozunk, akkor nem diós süteményt vásárolunk!
Karácsony előtt lejár a szavatossága
Bejglivásárló körutunkon az egyik legnagyobb megdöbbenést azok a termékek váltották ki, amelyeket már nem tehetünk a karácsonyi ünnepi asztalra, mivel december 21-én lejár a szavatosságuk. Ez azért is meglepő, mert a bejgli tipikus karácsonyi süteménynek számít. Nem baj, ha ilyet veszünk, de minden esetben ellenőrizzük a szavatossági időt a terméken!
Árak és ízek
A Ripost munkatársai találtak már 400 forintért is bejglit, igaz, „Diós Tekercs” néven, noha összetevői alapján lehetett volna „Bejgli” is. Az íze viszont nem nyerte el a tetszésünket. A középkategóriában volt egy 1000 forintos mákos bejgli almával – erről megoszlottak a vélemények: volt, aki túl száraznak találta a tésztáját, más dicsérte a tölteléket. Az abszolút favorit azonban az egyik legdrágább bejgli lett: 2800 forintot fizettünk érte, de megérte.
Mennyi az annyi?
Amikor az árakat összehasonlítjuk, vegyük számításba azt is, hogy mekkora a csomagolás. A multiknál jellemzően nem fél kiló az előre csomagolt sütemény, hanem csak 40 deka.
Ízfokozók növelik az élményt
Mindig érdemes megnézni az összetevőket: minél kevesebb van belőlük, annál jobb. Egyes gyártók ízfokozókkal és ételszínezékkel javítják fel a terméket és úgy érik el a hosszú eltarthatóságot, hogy sok tartósítószert használnak. Ez mind szabályos, de azért jó tudni, mi van abban, amit megeszünk.
