Orbán Viktor legidősebb lánya és családja elköltözött Magyarországról, és a spanyolországi Marbellán telepedett le.
Íme a nyílt levél:
“Ezek szerint Orbán Ráhel is az a magyar lesz, aki külföldről átkozza majd a bevándorlást? Vajon őt is lehazaárulózzák majd a költözése miatt, mint legtöbbünket, akik “csak oda” jeggyel lépték át a határt?
Vajon milyen hatással lesznek az ő gyerekeikre ezek a borzalmas, elképesztő, undorító nyugati iskolák? Nem félnek, hogy elkapják a toleranciát?
Vajon Ráhel a saját lábán hagyja el az országot? Vajon neki is elmondják, hogy “ott sincs ám kolbászból a kerítés” és hogy “ott úgyis csak egy szar bevándorló maradsz örökre “, vagy ezt csak a magunkfajtának tartogatja a magyar társadalom?
Igénybe veheti majd a “gyere haza, fiatal” támogatást? Hátha vissza tudjuk csábítani! Hiszen úgy kell a magyar földre a magyar gyerek! Ki fog dolgozni a gyárban, ha Ráhel szülöttei sem?
Vajon kapnak majd a gyerekek Spanyolországban elég hazafias képzést? Ki mondja el nekik, hogy nagypapa valójában milyen nagyszerű, ha csak azt olvassák a sajtóban, hogy Európa árulója és szégyene?
És mit szólt vajon a nagypapa, így, rögtön a Demográfiai Csúcs után, ahol arról beszélt, hogy a nyugat nem akarja fenntartani magát, és a betelepülőkre hagyatkozik?
Ez most személyes, apai bukás?
Hülye kérdések. Akinek édes a király talpa, annak szent a király sarja. Senki sem várja el ettől az orvostól, hogy bevegye a saját gyógyszerét, ettől a szakácstól, hogy megegye a saját főztjét.
Nem baj, ha lop, csak nekem is jusson.
Nem baj, ha másokat kirekeszt, csak én bent maradjak a körben.
Nem baj, ha neki jó, csak nekem is legyen jó. Nem baj, ha hazudik, csak nekem mondjon szépeket.
Apu gondoskodjon rólam. Ahogyan arról a szép nagy lányáról is gondoskodott. Nézd meg, milyen messze jutott az is! Ha tapsolok, talán egy nap az én gyerekem is eljut Spanyolországba…”
Ágoston László
