A történetet az interneten találtuk, és mivel az gondoljuk, figyelmet érdemel, megosztjuk veletek. Valószínűleg évekkel ezelőtt történhetett, ez a tanulságon azonban semmit sem változtat.
A történetet elmesélő hölgy -nevezzük a történet szempontjából Máriának-, leírja, hogy azon a bizonyos reggelen folyamatos kapucsengő szó keltette őket.
A férje felkelt, és megnézte, ki csenget. A kapuban egy hajléktalan külsejű idősebb férfi állt, kezében pedig a szomszéd pénztárcája.
Máriáék szomszédasszonya előző nap úgy járt, hogy kirabolták őt, és a pénztárcáját is elvitték, amely az összes iratát tartalmazta.
A hajléktalan férfi elmondta, hogy egy kukában lelt a tálcára, és mivel az iratokat benne hagyták, láthatta a címet, és bár nem volt közel, fogta a tárcát, és elgyalogolt vele, hogy visszaadja azt a jogos tulajdonosának!
A szomszéd nem volt otthon, ezért csöngetett be Máriáékhoz. A bácsi elmondta azt is, hogy idén már több pénztárcát visszaadott a jogos tulajdonosának.
Amikor megjött a szomszédasszony, hangosan hálálkodott, és megjutalmazta a bácsit a jó tettért, mert átgyalogolt a fél városon, hogy visszaadja neki a pénztárcát, amiben az iratai voltak. Rengeteg idegőrlő ügyintézést spórolt meg ezzel neki!
A dolog azért is jól végződött, mert készpénzt alig tartott magánál, így kár végül alig érte, köszönhetően a bácsi segítségének!
Tehát akkor még egyszer, amit mindannyian tudunk, és újra és újra megbizonyosodhatunk róla: nem a pénz és a ruha teszi az embert!
