A minap a reptéren olyat éltem át, amin azóta is nevetek! Előre furakodott egy nagyképű utas, de a jegykezelő úgy helyre tette, hogy szóhoz sem jutott.
Ez az eset a Sydney-i repülőtéren történt, ahol egy repülőgép meghibásodása miatt töröltek egy Ansett járatot. A légitársaság (ellentétben) sok más társasággal mindent megtett azért, hogy az utasokat minél gyorsabban más járatokra tudja felszállítani.
Az utasok érthető módon rendkívül türelmetlenek voltak, és hosszú sor állt a pult előtt.
Az egyik utas rendkívül ingerülten, megkerülve a sort, közvetlenül a pulthoz ment, lecsapta a jegyét, és követelte hogy adjanak neki a legközelebbi gépre egy jegyet, és csakis az első osztályra!
A hölgy úgy látszik, jól fel volt készülve a hasonló esetekre, mert higgadtan válaszolt: örömmel segítek, de ki kell állnia a sort.
Az utast egyáltalán nem érdekelte, hogy mindenki hallja a beszélgetést: “hölgyem, tudja, hogy én ki vagyok?!”
A nő nem habozott sokáig, átsuhant az arcán egy mosoly, majd bemondta a mikrofonba:
– Figyelem! Az A-14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja, kicsoda is ő. Ha valaki segíteni tud személyazonossága megállapításában, kérjük fáradjon a 14-es kapuhoz!
Az utasok között járványszerűen terjedt a nevetés, mire a tomboló utas tajtékozva ordította:
– Kapja be!
A nő most sem maradt adós egy frappáns válasszal:
– Sajnálom uram, de ahhoz is ki kell várnia a sort!
