Hallatlan, aminek ma fül és szemtanúja voltam.
Egy balatoni partszakaszon nyaralunk, szándékosan nem írok nevet, mert nem ez a lényeg. Hatalmas sorok, sokan vagyunk, nincs ez másképp a büféknél sem.
Van jó pár dolgozó, de a büfé oldalához felváltva jön ki egy-egy ember, akár cigizni, akár egy pohár vizet inni, de ez nem tart tovább pár percnél. Már a rendelésnél a kiadó ablak előtt elhaladva is érezhető, hogy bent legalább 60 fok körüli a hőmérséklet.
Egy nyugdíjas néni már a sor láttán nagyon elégedetlenkedett, és a bácsinak, aki mellette állt, gondolom a párja, férje, lényegtelen megállás nélkül panaszkodott. Majd mikor a rendelő pultnál sorra került, fennhangon megkérdezte, mi folyik itt, miért nem halad a sor.
A kasszás hölgy kedvesen elnézést kért, elmagyarázta, hogy nagyon meleg napok vannak, a konyhán extra magas a hőmérséklet, muszáj az ott dolgozóknak felváltva rövid szünetet tartaniuk.
Intelligens ember ezt tudomásul veszi, megérti.
De nem a néni! Fennhangon kezdett magyarázni, hogy nehogy már neki kelljen várnia, mert a konyhásoknak melege van, meg bezzeg az ő idejében bírták az emberek a munkát, aki elvállalt valamit az tudta teljesíteni. A földeken dolgoztak égető napsütésben meg rekkenő hűségben, de hallatlan, hogy lejön nyaralni a megspórolt pénzén és egy nyamvadt lángosra több mint fél órát kell várnia.
Ez után inkább ott hagyta az egészet a francba és átsétált egy másik büféhez, ahol szintén nagy sor állt...
Mi, akik ott várakoztunk, köpni, nyelni nem tudtunk a döbbenettől. Én még most is keresem a szavakat, de nem találom.
Azért osztom meg ezt a történetet, mert szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy az, hogy nyaralunk, nem egyenlő azzal, hogy akik nem ezt teszik, hanem értünk is, nekünk is, a mi élvezetünkért, kényelmünkért is dolgoznak eltaposhatóak!
Legyünk már kicsit több türelemmel emberek...
