Rövid kis történet, de így utólag már annál viccesebbnek tűnik! Muszáj megosszam veletek! Ma a Keletiben odasétált hozzám egy hajléktalan férfi, és feltette az ilyenkor szokásos nagy kérdést – Ki tudnám segíteni pár száz forinttal, mert már napok óta nem evett egy jót és nagyon éhes.
Közöltem vele, hogy szívesen adnék én, de nincs semmi apróm, csak egy 5 ezres van nálam. Erre jött az azonnali válasz – Nem probléma, tudok vissza adni! Teljesen lefagytam egy pillanatra a döbbenettől! Majd pár másodperc múlva visszakérdeztem – Akkor ki tudnál akkor segíteni pár forinttal? Ezek után hátat fordított nekem durcás arccal és tovább állt! Volt szerencsém találkozni már több hasonló emberrel, és nem egyszer történt, hogy kisegítettem őket pár forinttal, de ilyet én még életemben nem hallottam.
Olyannal viszont már volt dolgom, amikor hasonló szituációban – Ő éhes, de nem tud enni semmit, mert nincs rá pénze! Nálam meg volt két darab szendvics és közöltem vele – Tessék szívesen odaadom! Erre Ő – Az nem jó, nem kell! Akkor kérdem én, mennyire lehetett éhes? Köszönöm, hogy elolvastad a történetemet!
Vass Csilla
