Szilágyi István fia életfogytig tartó büntetését tölti, ám örökségéhez ettől függetlenül joga van.
Most kora tavasszal végre a házat is sikerült elárverezni, s a tartozások levonása után maradt pénz – ami azért pár milliót kitesz – Szilágyi Péterre, a fiúra szállt.
S mivel életfogytig börtönben marad, ezért ott fogja elkölteni is, illetve elvileg eljuttathatná családtagjainak is.
A Blikk nézett utána, hogy megy ez, mi a módja ilyenkor az örökség elköltésének. Az ilyen esetekben az elítélt pénzét letéti számlákon kezelik, amihez az illető korlátozottan jut hozzá. Ezt a számlát nem a bank kezeli, hanem a büntetés-végrehajtás. Ennek bizonyos részét a fogvatartott meghatározott keretek között el tudja költeni, illetve, ha szeretné, a családtagjainak is eljuttathatja. A fogvatartottak a saját szükségleteik kielégítésére a börtönben vásárolhatnak. Ezt úgy kell elképzelni, mintha a börtönben is lenne egy kisbolt. Ami persze nincs, de havonta kétszer az elítéltek az intézeten belül vásárolhatnak. Régebben egy vállalkozó üzemeltette, most a BV Holding tartja fenn ezeket a börtönboltokat. A választék olyan, mint egy kisebb élelmiszerboltban: jellemzően a kávé, cigaretta, édesség, tartós élelmiszerek és konzervek fogynak a legjobban. Alkoholos italokat nem lehet vásárolni.
Ám csak a pénzük egy meghatározott részét költhetik el, ami dolgozó elítéltek esetében a munkadíjuk ötszöröse. Ráadásul a vásárlás mértékét befolyásolja a tárolási kapacitás is. Csak annyi dolgot tud az elítélt megvenni, amit el tud tenni a szekrényében. Ennél többet nem vihet magával a zárkájába, így nagy készleteket felhalmozni senki nem tud. Ezt a fogvatartottak csak spájzolásnak, míg a hivatalos nyelv „kiétkeztetésnek” nevezi.”
Szilágyi István unokája Nándi, elvileg neki is juttathatna pénzt az apja, ám az ő örökségéről már a nagyszülők időben gondoskodtak, ugyanis rá maradt az üdülőtelkük.
No és egy régi Biblia, ami ugyan már kopott, eszmei értéke hatalmas.
