Minden idők egyik legnagyobb magyar színésze volt, akit fájóan fiatalon vesztettünk el.
Íme pár szívet melengető érdekesség a legendás Márkus Lászlóról, amelyekkel tisztelgünk a színész óriás előtt:
Hétévesen meggyőzte az édesanyját, hogy hadd mehessen el a Vígszínházba, ahol egy darabba gyerekszereplőt kerestek. Viszont szegény kisfiúnak nem sok esélye volt, mivel kifejezetten sovány kisfiúra volt szükségük a szerepre, ám a hétéves Márkus László pufi kisfiú volt. Ennek ellenére nagy kudarcnak fogta fel, hogy nem őt választották, és napokig csak sírt a szobájában.
Amikor arról kérdezték, milyen tanuló volt, azt mondta, “Európa legrosszabbja”. És valóban, mivel filmszínházakban üldögélt naphosszat és a Színházi Élet című magazint olvasta iskola helyett, éppen ezért nem volt éppen éltanuló.
Márkus László apja malmot működtetett, ahol maga a későbbi színész is dolgozott egy évig. Apja nem volt épp nagy támogatója annak az ötletnek, hogy a fiából színész legyen.
Húszas éveiben 6 évig Debrecenben, a Csokonai Színházban játszott. A Dózsa György úton bérelt szobát, melyért 500 forintot kellett fizetnie minden hónapban. Végül úgy sikerült rávennie a bérbeadót, hogy csökkentse a bérleti díjat, hogy meghívta egy színházi előadásra. A bérbeadó, látván, mennyire elismert színész lakik nála, végül engedett a díjból.
A színjátszás és a színház mellett rajongott az utazásért is. Bár akkoriban nem volt könnyű külföldre utazni, ő ismert színészként kapott útlevelet. Imádta Londont, és az ottani színházi életet. Rengeteg színházi előadást és filmet nézett meg ott.
A másik kedvenc városa Párizs volt. Egyszer egy kis tetőtéri lakást bérelt ki, kiváló kilátással az Eiffel toronyra. A szoba díja 20 frank volt naponta, és a bérbeadó elmondta, hogy szerinte a kilátás önmagában megér tíz frankot. Erre Márkus László szellemesen megjegyezte, hogy “adja ide tíz frankért és esküszöm, hogy nem nézek ki az ablakon!”
Minden egyes este jóval korábban megérkezett a Madách Színházba. Átnézte a plakátokat és hirdetményeket, és mindig észrevette az elírásokat, helyesírási hibákat. A próbákon is nagyfokú pontosságot, felkészültséget követelt meg.
Kedvenc színésznője egyébként Dajka Margit volt, a színészek közül Csortos Gyula, Somlay Artúr és Pécsi Sándor játéka állt a legközelebb a szívéhez.
Azon a tragikus napon, 1985. december 30-án a szilveszteri műsort próbálták a Kongresszusi Központban. Márkus László már jó ideje súlyos beteg volt, de ő ennek ellenére keményen dolgozott és próbált.
Gálvölgyi János belépett az öltözőbe, majd köszönt. Márkus László egy széken ült, rákacsintott, hátra dőlt a székkel, majd az öltöző padlójára zuhant.
Gálvölgyi első reakciója az volt, hogy Márkus bizonyára csak viccel. Sajnos azonban nem erről volt szó.
Gyorsan ott voltak a mentősök, és a Tétényi út kórházba vitték a legendás színészt, de már nem tudták megmenteni az életét. Csupán 58 éves volt…
Nyugodjon békében!
