Egy hideg, esős éjszaka volt, és Angie a buszmegállóban ringatta újszülött babáit.
– Hová menjünk most? Istenem, kérlek, segíts! Adj menedéket, míg átvészeljük ezt a nehéz éjszakát – sírta, miközben meleg könnycseppeket törölt le a picik arcáról. Angie-nek nem volt hová mennie, szülei pedig már rég meghaltak.
Hirtelen azt érezte, mintha valami lopakodna mögötte, és elöntötte a félelem. Minden bátorságát összeszedve készült megvédeni a gyermekeit, bármi is legyen az.– Csak egy kutya – sóhajtott megkönnyebbülve.
Angie soha nem gondolta volna, hogy az élete egyik napról a másikra a feje tetejére áll. Soha nem hitte volna, hogy Jake, akiben megbízott és akit szeretett a házasságuk alatt, képes lesz kidobni őt és az újszülöttjeiket egyetlen héttel a szülés után…
– Bárcsak itt lennél velem, anya… Ne haragudj, hallgatnom kellett volna rád, és nem kellett volna elsietnem az esküvőt Jake-kel – zokogta Angie, miközben az elhunyt anyjára gondolt.
– Maradhatsz ebben a házban, ha hajlandó vagy csak az egyik gyermeket megtartani. Ha mindkettőt meg akarod tartani, akkor el kell menned. Dönts bölcsen, drágám.
Angie öt évvel korábban, a diplomaosztó után ismerte meg Jake-et. Fiatal, jóképű férfi volt, és Angie azt hitte, hogy ő az igazi. Szerelembe estek, ami tündérmesének indult – egyetlen kivétellel: Angie számára nem volt boldog befejezés.
A problémák a házasságuk negyedik évében kezdődtek, amikor Angie elmondta Jake-nek, hogy terhes.
– De drágám, tudod, hogy most indítottam be az üzletemet. Évek óta halogatjuk a babaprojektet, és én még nem vagyok kész arra, hogy apa legyek – bosszankodott Jake, amikor Angie megmutatta neki a pozitív terhességi tesztet.Jake vonakodása az apaságtól világosan mutatta, hogy nem áll készen a felelősségvállalásra. Szegény Angie őrlődött Jake gyermektelenségre való vágyakozása és a saját, erős anyai érzései között. De vajon Jake felkészült arra, amit Angie a következő pillanatban elárult?
– Egy babával még kibékülnék… érted, ugye? Egy is éppen elég – mondta Jake, amikor Angie belépett az ultrahangra. – Csak imádkozni tudok, hogy ne azzal gyere ki, hogy ikreket várunk – tette hozzá ironikusan mosolyogva. Pár perccel később a sors visszavágott.
Angie zaklatottan, sápadt arccal jött ki, miközben örömtől sugárzó arccal kellett volna visszatérnie.
– Mi van? – kérdezte türelmetlenül Jake. – Mit mondott az orvos?
Angie lenyelte a félelmét, és megszólalt, bár sejtette Jake reakcióját:
– A babáink jól vannak – mondta halkan.
– Jól van… várj csak, miket mondasz… babáink? – hördült fel Jake.
Az ultrahang képe két apró életet mutatott – Angie ikreket várt. Jake viszont cseppet sem örült ennek a hírnek.
Dühösen kiviharzott a kocsijához, Angie pedig látta rajta, hogy nem viccelt. Kezdettől fogva félt, hogy Jake nem fog örülni a hírnek, de titkon remélte, majd megenyhül. Csakhogy a dolgok a harmadik trimeszterre még rosszabbra fordultak.
Angie a kórházban feküdt, és várta, hogy Jake megnézze az újszülött ikerlányokat. De Jake nem jelent meg. Három nappal később a sofőrjét és a bejárónőt küldte, hogy hazavigyék Angie-t és a babákat.
Jake nem akart részt venni gyerekei életében. Még csak haza sem köszöntötte őket, vagy kézbe sem vette őket. Nem volt boldog, és nem érezte magát felkészültnek arra, hogy apa legyen.
Aznap este Angie hazatért az újszülöttekkel, mit sem sejtve Jake valódi szándékairól.
– Csak az egyik gyereket tartjuk meg, a másikat örökbe adjuk. Ha ez neked megfelel, maradhatsz. Ha nem, akkor el kell menned – közölte vele Jake.
Először Angie azt hitte, csak viccel. De amikor Jake odahúzta a bőröndjét a nappaliba, világossá vált számára, hogy a férfi komolyan gondolja.
– Nem állok készen arra, hogy két gyereket neveljek, és pénzt szórjak rájuk. Az üzletem most kezd igazán beindulni, és a pénzcsinálásra kell koncentrálnom… Miért pazarolnám el az időmet és a vagyonomat két gyerekre, ha egyet is elég felnevelni? – magyarázta Jake.
Angie összetört.
– Ezek a mi gyermekeink, Jake. Hogy kérheted egy anyától, hogy adja örökbe a gyermekét? Megőrültél? Mindkét babánk a szerelmünk gyümölcse – zokogta.
De Jake hajthatatlan maradt.
– Az üzletem most kezd nyereséget termelni, nincs időm családra. Nem akarok két gyerekre költeni. Maradhatsz, ha egyet választasz közülük. Ha mindkettőt megtartod, menned kell. Dönts bölcsen – mondta kegyetlenül, annak ellenére, hogy tudta, Angie-nek nincs hová mennie.
A szegény anyának nem volt kérdés, hogyan döntsön. Fogta a bőröndjét, és elhagyta a házat a babáival. Jake-et teljesen elvakította az újonnan szerzett gazdagsága iránti kapzsiság, és megfeledkezett a családról. Elbukott férjként és apaként is – de őt ez egyáltalán nem érdekelte.
Angie hirtelen visszatért a jelenbe, és rádöbbent, hogy még mindig ott ül a buszmegállóban, magára hagyatva, miközben karjaiban ringatja az újszülötteket.
– Hová menjek? Kérlek, segíts, Jézus – zokogta, amikor hirtelen vakító fénysugár zavarta meg.
– Jó estét, jól van? Nagyon esik… Szeretne beszállni, drágám? – szólította meg egy idősebb nő a taxiból. Angie felnézett, és meglátta, hogy egy apáca ül az autóban. Beletekerte a babákat a kabátjába, és a kocsihoz lépett.
– Jaj, milyen gyönyörűek a babák! – kiáltott fel az apáca. – Üljön be, elviszem. Hová szeretne menni?
– Nem tudom, nővér – felelte Angie. – Az utam sötét, és el vagyok veszve. Nem tudom, merre menjek. A gyermekeimet és engem valaki, aki kedves volt nekünk, elhagyott.
Az apáca megértette Angie fájdalmát, és azonnal a zárdába vitte őt.
Angie és lányai, Sophie és Marley, biztonságos menedékre leltek, ahol átvészelhették az élet nehéz napjait. Angie tanított az egyházi iskola keretein belül, és emellett részmunkaidőben dolgozott egy étteremben is. Két év elteltével már elegendő pénzt takarított meg ahhoz, hogy megnyissa saját kis kávézóját.
Lassan, de biztosan, Angie jobb életet tudott biztosítani a lányainak – bár még jobb is lehetett volna, ha az apjuk is jelen lett volna az életükben. Mindezek ellenére Angie soha nem bánta meg, hogy nem perelte el Jake-et vagy követelt bármit. A szíve mélyén még mindig remélte, hogy a férfi egyszer belátja, mit veszített, és visszajön hozzájuk.
Eltelt öt év, és Angie-nek már saját háza volt. Kicsi volt ugyan, de kényelmes. Az élet legszebb éveit töltötte el azzal, hogy nézte, ahogy Sophie és Marley felcseperednek.
Voltak idők, amikor Angie küzdött azzal, hogy nem termelt elég hasznot az üzlete, de a hite és az elszántsága mindig átlendítette a nehézségeken. Később még két újabb kávézót nyitott a városban, és a szerencséje lassan megfordult. Eközben Jake üzlete összeomlott.
Adósságba fulladt, és senki sem volt hajlandó kölcsönadni neki, még azok sem, akiktől korábban segítséget remélt. Jake tudta, hogy Angie most már gazdag, és úgy gondolta, csak ő segíthet rajta.
– Szia, hogy vagy? – szólt Angie, amikor egyik nap ajtót nyitott, és legnagyobb megdöbbenésére Jake állt előtte. – Gyere be!
Jake halványan elmosolyodott, majd azonnal bocsánatot kért.
– Drágám, annyira sajnálom, hogy elhagytalak. A pénz utáni sóvárgásom hatalmas árat követelt. Csődbe mentem, és ez a legjobb büntetés, amit kaphattam azért, mert kidobtalak titeket. Kérlek, bocsáss meg… és segíts rajtam.
Angie pontosan tudta, miért jött Jake. Hallott már a férfi bukásáról, de soha nem gondolta volna, hogy Jake személyesen eljön és bocsánatot kér, sőt, segítséget kér.
Jake meglátott egy képet Angie-ről és a lányaikról, és elsírta magát.
– Sajnálom, kicsikéim. Bocsássatok meg apátoknak – zokogta. Angie szíve meglágyult, és bár tudta, hogy Jake most kétségbeesésében tért vissza, mégis hajlandó volt segíteni neki, mert valójában még mindig szerette őt.
– De drágám, én ezt az összeget nem tudom egyhamar visszafizetni… Időre lesz szükségem. Szörnyű férj és érzéketlen apa voltam. Biztos vagy benne, hogy segíteni akarsz rajtam? – zokogta Jake, amikor Angie átnyújtott neki egy csekket azzal az összeggel, amire szüksége volt.
– Azon az éjszakán, amikor kidobtál, megtanultam, mi az a kapzsiság, és hogyan tudja tönkretenni a kapcsolatokat. Ma pedig megtanultam, mi az a megbocsátás. Mit érünk el azzal, ha a múlt sérelmein rágódunk? Semmit. Mindenki követ el hibákat, de emberként kötelességünk megbocsátani egymásnak – mondta Angie.
Jake felismerte hibáit, és megígérte, hogy amint sikerül helyrehoznia üzleti ügyeit, visszafogadja Angie-t és a gyerekeket. Jó apa akart lenni, és szerette volna jóvátenni azt a fájdalmat, amit Angie-nek az évek során okozott.
