A kórházi szoba csendje olyan volt, mint egy ólomköpeny. A halvány lámpafény alig világította meg Barta Gábor arcát, aki mozdulatlanul feküdt az ágyon. Ő volt a BRFK tiszteletben álló nyomozója, egy igazi hős, aki utolsó bevetésén három civil életét mentette meg — de sajátját már nem tudta.
Teste mozdulatlan, lélegzete alig észlelhető volt. A gépek egyre gyengébb jeleket adtak. Az orvosi stáb, élén dr. Kiss Elvira sebész főorvossal, küzdött érte, de a lőtt sebek túl mélyek voltak. Egy asszisztens csendesen megjegyezte:
— „Már nem tudunk mit tenni…”Kutya napvédő
Elvira lassan kikapcsolta a monitort, és a szobát néma csend öntötte el. Csak egyvalaki maradt: Rex, a német juhászkutya, a társa.
Rex és Gábor évekig elválaszthatatlanok voltak — együtt dolgoztak nyomozásokon, rajtaütéseken, gyerekrablások és drogügyletek ügyében. Rex nem csupán szolgálati kutya volt, hanem családtag. Amikor a folyosón közölték, hogy Gábor meghalt, az egyik ápoló, Mészáros Anna megtörten kérdezte:
— „Bejöhetne… hogy elbúcsúzzon?”
Elvira bólintott. Rex méltóságteljesen sétált az ágyhoz, nyöszörögni kezdett, majd hirtelen felvakkantott. Egy mély, fájdalmas, dühös ugatás tört meg minden csendet.Kutya napvédő
És ekkor megtörtént a csoda:
— „A keze… mozdult!” — suttogta ifjabb Kovács Balázs rezidens.
A monitor újra életjelet mutatott. Gábor szíve újra dobogott. A gépek beindultak, az orvosok rohantak vissza. Újraélesztés, oxigén, defibrillátor. Rex pedig fejét a gazdája mellkasára hajtotta, szemében remény ragyogott, és nem engedett.
2. rész: A véráztatta múlt
Két hónappal korábban…
A nyomozóosztályon egy aktát csaptak az asztalra. A célpont: Varga Miklós, ismert „fehérgalléros” bűnöző, aki pénzmosást, ingatlanpanamákat és egy alvilági biztonsági céghálózatot irányított. Gábor, Rex, Horváth Tamás (az öreg róka) és Varga Norbert (a fiatal újonc) együtt dolgoztak az ügyön.
Informátoruk, Simon László volt könyvelő, hajlandó volt átadni minden kompromittáló dokumentumot egy csepeli elhagyott raktárban. Gábor tudta, hogy csapda lehet, de nem volt más választásuk.
— „Szerinted megéri?” — kérdezte Tamás, miközben fegyverét ellenőrizte.
— „Ez az egyetlen esély, hogy lebuktassuk.”
A raktárban egy zaj tört meg a feszültséget. Varga emberei támadtak. Lászlót lelőtték, Gábor testével védte Norbertet, két lövés érte őt. Rex széttépett egy támadót. Tamás fedezékben húzta ki a sebesült Gábort. Csak néhány dokumentum maradt náluk.
Gábort mentő vitte el, hetekig élet és halál között lebegett.
Az első, amit felismert, mikor magához tért: a kutya ott feküdt mellette, fejét a gazdája ágyára hajtva, és gyengéden nyalta meg a kezét, mintha azt mondaná:
— „Tudtam, hogy visszajössz.”Kutya napvédő
Orvosok vették körül, az öröm és hitetlenkedés egyszerre tükröződött arcukon.
Dr. Kiss Elvira így szólt:
— „Nem hittem volna, hogy ezt megélem.”
— „Mi történt?”
— „Ön halottnak számított. A kutyája viszont csodát tett.”
A következő napok a gyógyulásról, a küzdelemről szóltak. Gábor bal válla szilánkosra tört, hasában két lőtt seb tátongott. Minden mozdulat fájt, de nem panaszkodott. Rex minden nap mellette volt, és ha Gábor megállt, csak egy nyüszítés kellett, hogy továbbmenjen.Kutya napvédő
Elvira egyre több időt töltött mellette. Egy este Gábor megkérdezte:
— „Nem szokványos, hogy ennyi időt töltsön egy orvos egy beteggel?”
— „Nem szokványos, de Rex sem szokványos kutya.”
A kórházi éjszaka csendjében valami különös nyugalom született — egy új élet kezdete.
A bűnbanda visszavág
Kint a világ nem állt meg. Horváth Tamás és Varga Norbert nem hagyták annyiban az ügyet. Az eltulajdonított akták segítségével kiderült, hogy a valódi irányító nem Varga Miklós, hanem Kálmán Dénes — egy visszavonult üzletember, aki az alvilág új generációját mozgatja a háttérből.
Gábor felépülése alatt egyre több jelentést kapott róluk.
— „Ez a Dénes… ügyesebb, mint hittük.” — mondta Norbert.
— „Van valami kézzelfogható bizonyíték?”
— „Talán egy pénzügyi tanácsadó, Farkas Imre, akit egyszer már megfigyeltünk.”
— „Ha visszajövök, ő lesz az első, akit felkeresek.”
— „Nem vagy még bevethető.”
— „Hamarosan az leszek.”
Gábor napról napra erősödött.
Elvira és Gábor – két sérült lélek közeledése
Egy este, mikor Elvira meglátogatta, már nem a sebekről beszéltek.
— „Miért lettél orvos?” — kérdezte Gábor.
Elvira sokáig hallgatott, majd így felelt:
— „Nyolcéves koromban meghalt a nagymamám rákban, és akkor eldöntöttem, hogy olyan leszek, aki megment mások nagymamáit.”
— „És sikerül?”
— „Néha igen, néha nem. De mindig próbálkozom.”
— „Te próbálkoztál velem is.”
— „Veled nem kellett, Rex megtette a nehezét.”Kutya napvédő
Csend lett, de abban a csendben valami született: egy újrakezdés lehetősége.
A hazatérés – és egy új terv
Három hónap telt el, mire Gábort végre hazaengedték. Vissza a saját lakásába, a saját ágyába. Minden ismerős volt körülötte, mégis ő már más emberként tért vissza.
És természetesen Rex is vele jött.
Az első este egyikük sem tudott aludni. Gábor a mennyezetet bámulta, Rex pedig csendesen fújtatott a lába mellett.
Reggel egy telefonhívás rázta fel. Tamás volt az.
— „Van valami.”
— „Mondd.”
— „Imre, a pénzügyi ember, új offshore számlákat nyitott Cipruson. És említették egy Makovecz nevű személyt. Eddig sehol sem találkoztunk ezzel a névvel, de úgy tűnik, ő a kapcsolat a háttér és a végrehajtók között.”
Gábor felült az ágyban.
— „Találkoznunk kell. Terveznem kell.”
— „Biztos vagy benne?”
— „Még nem, de egyre közelebb vagyok.”
Másnap Gábor már a BRFK épülete előtt állt. Rex hűségesen simult a lábához, mintha újra régi időkben lennének, amikor még nem golyóálló mellényben, hanem pusztán az ösztöneikre hagyatkozva üldözték a bűnözőket.
Bent Tamás és Norbert várta. Az akták, laptopok és térképek között egyetlen ismerős mozdulat vagy pillantás elég volt, hogy Gábor tudja: az események forrnak.
— „Imre már három napja eltűnt. De tudjuk, hol lehet.” — kezdte Tamás, miközben kávét nyújtott.
— „Nem az irodájában?”
— „Nem, egy budai villában. Túl elegáns ahhoz, hogy ne legyen gyanús.”
— „A Makovecz-nyom miatt?”
— „Pont ezért indultunk rá. A villa egy ciprusi alapítvány tulajdona, és ott van még valaki.”
— „Ki?”
— „Egy bizonyos Dr. Dobos Áron, jogász, aki korábban a Kálmán-csoport ingatlanügyeit intézte.”
Gábor felállt, Rex azonnal követte.
— „Induljunk, ez már nem papírmunka.”
Újra terepen – új veszélyek
A villa egy csendes budai mellékutcában rejtőzött, magas kerítéssel és kamerákkal. Külsőre békés volt, de bent egészen más hangulat uralkodott.
Gábor, Tamás és Norbert három irányból közelítették meg. Rex a bokrok között figyelt minden lépést. Gábor szíve gyorsabban vert – nem félelemtől, hanem az adrenalin miatt, amit hónapok óta nem érzett.
Bent az egyik szobában Imre és Dobos egy laptopot böngésztek. Nem pénzügyi adatokat, hanem térképeket – építkezések helyszíneit, különösen az Újpalota szélén lévő korábbi gyártelepét.
— „Ott valami nagy dolog készül.” — suttogta Norbert.
Gábor bólintott.
— „A kérdés az, hogy mit akarnak elrejteni nem pénzben, hanem betonban…”
Éjszakai lehallgatás és meglepő felfedezés
Aznap este Sofőr Gabi, egy informátor, akit Gábor már többször megmentett, vállalta, hogy lehallgató eszközt csempész Imre autójába.
A felvétel másnap eljutott a csapathoz.
— „Az ukránok nem várnak tovább. Ha két héten belül nem érkezik a pénz, leáll a gépszállítás.”
— „Dobos, én nem vállalok felelősséget ezért.”
— „Kálmán döntött. Az újpalotai komplexumban lesz a központ, föld alatt.”
— „És ha lebuktat minket a rendőrség?”
— „Barta halott. Ő volt az egyetlen, aki össze tudta volna rakni a képet.”
Gábor letette a fülhallgatót.
— „Na, akkor mutassuk meg nekik, hogy a holtak néha visszatérnek.”
Elvira és Gábor: csendes pillanat a vihar előtt
Este, mikor Gábor hazaért, Elvira már ott várta egy üveg borral és két pohárral.
— „Mielőtt újra golyózáporba mész, legalább igyunk valamit.”
— „Ez fenyegetés?” — mosolygott Gábor.
— „Figyelmeztetés. Most nem az orvosod vagyok, hanem valaki, aki számít rád.”
Gábor megállt, hosszan nézte őt, majd egy lépést tett felé.
— „Tudod… lehet, hogy ezért is érdemes volt visszajönni.”
A bor nem fogyott el, a beszélgetés hajnalig tartott. Két megtört, de újra remélni képes ember próbálta összerakni a világot – legalább egymás számára.
Végső visszatérés – a rejtekhely ostroma
Másnap éjjel, Újpalotán.
A gyártelep, amit a térképeken láttak, valójában egy hatalmas földalatti bunkerhez kapcsolódott. Hivatalosan építőanyag-raktárként működött, de valójában pénzmosó központ volt.
Gábor vezette az akciót. Rex új páncélmellényben mellette volt. A csapat öt főből állt: két civil ruhás nyomozó, Tamás, Norbert és Gábor.
Beléptek, aztán kitört a káosz.
Fegyverek, sikítás, Dobos menekülni próbált.
De Rex… Rex kiszagolta, elkapta.
Gábor utána ért, fegyvert fogott rá.
— „Barta?!” — hátrált Dobos. — „Te… te halott vagy…”
