Richard és én két éve vagyunk együtt. Ő megözvegyült, amikor a kislánya, Emma még csak egyéves volt. Eleinte nehéz volt közel kerülnöm hozzájuk, hiszen Emma az apukájához szorosan ragaszkodott, engem pedig inkább távolságtartással figyelt. De idővel megszerettük egymást, és lassan családdá váltunk. Régóta szerettünk volna Richarddal saját gyermeket is, és amikor megtudtuk, hogy terhes vagyok, szinte szétrobbantunk az örömtől.
Az egész család és baráti kör izgatottan várta a hírt, fiú vagy lány lesz-e a baba. Úgy döntöttünk, tartunk egy bulit, ahol egy torta belseje árulja majd el a nagy titkot. Napok óta készülődtünk, díszítettük a nappalit, rendeltük az ételt, és a tortát is külön megrendeltük: kívül hófehér, csipkés cukormáz, belül pedig rózsaszín vagy kék krém.
A buli napján mindenki nevetett, beszélgetett, a nappaliban gyerekek futkostak, a felnőttek poharakat koccintottak. A torta az asztal közepén állt, gyertyák és szalagok között. Emma szokatlanul csendben ült egy sarokban. Próbáltam többször bevonni a játékokba, de mindig csak a fejét rázta.
– Alig várom, hogy felvágjuk – mondtam Richardnak, miközben megsimítottam a pocakom.
Ekkor történt a baj. Egy csattanást hallottam, majd nevetést, és amikor odafordultam, láttam, hogy Emma felmászott a székre, és két kezével beletúrt a tortába. A gyönyörű sütemény egy pillanat alatt darabokra hullott.
– Emma! – kiáltotta Richard. – Miért tetted ezt?
A szoba elcsendesedett, mindenki ránk figyelt. Emma lecsúszott a székről, és motyogva felelt:
– Mert nem akarok kistestvért.
A szívem összeszorult. Letérdeltem elé, hogy a szemébe nézzek.
– Miért nem, kicsim?
– Mert… mert ti már nem szerettek engem – mondta könnyes szemmel. – Mindenki csak a babáról beszél. Rólam meg elfelejtettetek.
Richard lehajolt, és óvatosan felemelte a karjába.
– Emma, ez nem igaz. Te vagy az én első kislányom, és mindig is az maradsz. Senki sem veheti el a helyed.
– De ha lesz baba, akkor már nem fogtok akarni engem – suttogta.
Megsimogattam az arcát.
– Emma, a testvér nem elvesz belőled, hanem ad neked valami újat.
– Mit? – nézett rám hitetlenkedve.
– Egy húgot. Egy kislányt, aki felnéz rád, aki utánozni fog, aki játszani akar veled, és akinek te leszel a legfontosabb ember.
Richard hozzátette:
– És mi ugyanúgy fogunk szeretni, mint eddig. Csak most még jobban, mert láthatjuk majd, milyen csodálatos nővér leszel.
Emma elgondolkodva hallgatott, majd apró mosoly suhant át az arcán.
– Akkor… talán jó lesz nővérnek lenni.
– Biztos vagyok benne, hogy jó lesz – mondtam, és átöleltem. – És ha néha féltékeny leszel, az is rendben van. Csak mondd el nekünk, és együtt megoldjuk.
Richard átkarolta mindkettőnket.
– Mostantól hárman várjuk a babát. Nem ketten.
Emma még egyszer a széttrancsírozott tortára pillantott, majd felsóhajtott.
– Sajnálom, hogy tönkretettem.
– A torta nem számít – feleltem mosolyogva. – Te számítasz, Emma. Mindig.
Néha nehéz megérteni a gyermekek lelkét.
De örülök, hogy Emma problémája a felszínre került, még akkor is, ha ezt a babanem leleplező bulink bánta.
Az a fontos, hogy ő rendben legyen.
