Lucy és férje, Ross már hosszú ideje próbálkoztak, és mikor megtudták, hogy ikreket várnak, szó szerint a fellegekben jártak. Az ultrahang is megerősítette: egy fiú és egy lány úton van. Türelmetlenül várták a babák érkezését.
A szülés rendben lezajlott, ám amikor a nővér visszahozta a csecsemőket a vizsgálatról, mindkét gyermek lány volt. Lucy arca elfehéredett.
– Hol van a fiam?! Mit tett vele?! És ez a másik kislány kinek a gyermeke?! – kiáltott fel döbbenten, miközben a nővért bámulta.
– Ők az ön lányai, asszonyom – válaszolta Savannah, a nővér, miközben a papírokat tanulmányozta. – Kétszer is ellenőriztem a jelentéseket, biztos vagyok benne, hogy nincs hiba.
– Elment az esze? – vágott vissza Lucy. – Minden papírom megvan, ami igazolja, hogy egy fiút és egy lányt kellett világra hoznom. A szülés után is ezt mondták! Kizárt, hogy mindketten lányok legyenek!
Lucy észrevette a félelmet Savannah tekintetében, amikor az végre felnézett a dokumentumokból. Már éppen ráförmedt volna, amikor belépett Dr. Linda Carter.
– Kérem, halkabban, asszonyom – szólalt meg Dr. Carter. – Ez egy kórház, más páciensek is vannak.
– Halkabban?! Komolyan? – háborodott fel Lucy. – A nővére egy idegen gyereket hoz nekem, majd közli, hogy nincs hiba! Így működik itt az ellátásuk? Talán a főorvost kéne felhívnom?!
– Igaza van a feleségemnek – szólt közbe Ross is. – Nem akarunk jelenetet csinálni, de a nővér hazudik. Nem tudjuk, miért, de ha nem kapjuk vissza a fiunkat, kénytelenek leszünk a rendőrséget is bevonni!
– Kérem, uram, nyugodjon meg – próbálta csillapítani Dr. Carter. – Biztos vagyok benne, hogy csak félreértés történt. Savannah már évek óta itt dolgozik. Talán a dokumentumokat cserélte fel. Savannah, megnézhetem az iratokat?
De Savannah nem adta oda, csak hebegett:
– Nem szükséges, asszonyom… Már ellenőriztem őket, rendben vannak…
Dr. Carter gyanút fogott, és halkabban szólt:
– Semmi gond, csak hadd nézzem meg gyorsan…
Ahogy átnézte a papírokat, rögtön világossá vált számára, hogy Lucy-nak igaza van.
– Egy pillanat, kérem – mondta, miközben tovább lapozott. – Feltételezem, Savannah rossz aktát vett elő. Volt még egy Lucy Matthews nevű páciensünk, talán összekeverte őket.
– Örülök, hogy legalább észrevette a hibát – mondta Lucy szúrós tekintettel. – Legközelebb kérem, felelősségteljesebb személyzetet alkalmazzanak!
– Elnézést kérek, asszonyom – hajolt meg Dr. Carter, majd Savannah-hoz fordult: – Kérlek, gyere velem, Savannah. Meg kell találnod a helyes iratokat.
Savannah sietve követte az orvost, de Lucy észrevette a könnyeket a nővér szemében. Rossz érzése támadt, úgy érezte, valami nincs rendben. Ezért úgy döntött, követi őket.
Látta, ahogy bementek Dr. Carter irodájába, majd hallotta, hogy valaki sír. Nyitva maradt egy rés az ajtón, így Lucy leült az egyik székre, és figyelmesen hallgatózott.
– Mit gondoltál, Savannah?! – kérdezte határozottan Dr. Carter. – Lucy Matthews 10:30-kor hozott világra egy fiút és egy lányt. A jelentések is ezt mutatják. Miért hazudsz nekik? Légy őszinte!
– Nem volt választásom, asszonyom – zokogott Savannah. – Az a másik újszülött lány a húgomé. A férje elhagyta, mikor megtudta, hogy terhes, és sajnos ő nem élte túl a szülést. Én örökbe fogadtam volna a kislányt, de a férjem nem egyezett bele.
– Miért nem adod be egy otthonba? – kérdezte Dr. Carter. – Ott gondoskodnának róla.
– Nem tehetem, asszonyom. A húgom utolsó kívánsága az volt, hogy a kislánya szerető családban nőjön fel – sírta Savannah.
– Reggel, mikor megláttam Mrs. Matthewst és a férjét, ahogy támogatták egymást, úgy éreztem, tökéletes család lennének neki. Ezért cseréltem ki a kisfiút a húgom lányára, és a fiút bevittem az otthonba.
– De ez nem helyes, Savannah – mondta Dr. Carter. – Ez így nem maradhat. Azonnal hozd vissza Mrs. Matthews fiát! És… ez maradjon köztünk. Majd megpróbálok segíteni neked.
Lucy könnyeit nyelte, miközben végighallgatta a beszélgetést. Nem gonosz szándék vezérelte Savannah-t – csak egy kétségbeesett nő szeretett volna szerető otthont adni az unokahúgának. Szíven ütötte a történet, de közben visszasietett a szobájába.
Pár perc múlva Dr. Carter visszatért, karjában Lucy újszülött fiával.
– Nagyon sajnálom a kellemetlenséget, asszonyom. A kolléganőm hibájáért is elnézést kérek – mondta csendesen.
Lucy, aki mindent hallott, úgy döntött, nem tesz feljelentést. De otthon, amikor este aludni próbált, a kislány képe újra és újra felvillant a szeme előtt.
– Nem tudom kiverni őt a fejemből, Ross – mondta másnap reggel a férjének. – Álmodtam is róla. Azt láttam, hogy egy kislány véletlenül került hozzánk, és boldogan élt velünk. Tudom, őrültségnek hangzik, de nem tudom elfelejteni.
– Ez a tegnapi események hatása, drágám – próbálta vigasztalni Ross. – Próbálj meg valamivel elterelni a figyelmed. Menjünk el valahová?
– Nem, Ross – rázta a fejét Lucy. – Nem tudom magára hagyni azt a gyermeket. Örökbe akarom fogadni.
– De drágám! – fakadt ki Ross. – Biztos vagy benne? Már két gyermekünk van, egy harmadik túl sok lenne! Ne hozz érzelmi alapon döntést, maradjunk racionálisak.
– Értem, Ross, de kérlek… Egész éjjel ezen gondolkodtam. Döntöttem. Ma vissza akarok menni a kórházba.
– Rendben van – sóhajtott Ross. – Melletted állok minden döntésedben, de aggódom, hogy túl nagy teher lesz.
– Meg fogok birkózni vele – mondta Lucy határozottan.
Ross eleinte ellenezte az örökbefogadást, de amint karjaiban tartotta a kislányt, megváltozott a véleménye. A gyermek barna szemében halvány zöld árnyalat csillant, és mélyen a férfi szemébe nézett. Ross szíve megenyhült.
– Örülök, hogy így döntöttek, Mr. és Mrs. Matthews – mosolygott az orvos. – Igazán szerencsés kislány.
– Sokáig küzdöttünk a gyermekáldásért – válaszolta Lucy. – És most, amikor egy gyermek „kopogtatott” nálunk, nem fordíthatunk hátat neki. Csak mondják meg, mikor vihetjük haza.
– Kicsit eltart majd az ügyintézés, de elkezdem a papírmunkát – válaszolta a doktor.
És bár valóban eltartott egy darabig, Lucy és Ross egy pillanatig sem bánták meg döntésüket. Amikor hazavitték a kislányt, úgy érezték, végre teljes lett a családjuk. A kislányt Ameliának nevezték el.
Savannah meglátogatta őket, amikor megtudta, hogy Lucy és Ross örökbe fogadták a gyermeket. Nem győzött hálálkodni, és azóta rendszeres vendég lett náluk. A hétvégéket gyakran együtt töltötte Lucy gyermekeivel: az ikrekkel, Siával és Markkal, valamint Ameliával.
