A 81 éves férfi nem tudja kifizetni a kutyatápot öreg kutyájának, ekkor egy hang megszólal a háttérből

A 81 éves Corey Foster hazafelé tartott, ráncos arcán könnyek folytak végig. Szeretett volna még egy kicsit gyászolni felesége, Brenda sírjánál, de szomjas és fáradt volt.

„Holnap találkozunk, drágám” – suttogta, és egy rózsát helyezett a nő nyughelyére.

Mielőtt Brenda egy hónappal ezelőtt elhunyt, Corey úgy gondolta, nincs miért aggódnia az életben. „Mi lesz veled, miután meghalok?!” Brenda gyakran viccelődött. De az öreg Corey lesöpörte ezt, mondván, hogy ez nem fog megtörténni.

Sajnos a világ megremegett a lába alatt, miután Brenda álmában, a kezét szorongatva hunyt el. Az öregember magányossá, zavarodottá vált, mivel nem volt senki, aki gondoskodott volna róla. Ekkor lépett az életébe egy isten küldte bundás társ…

Egy délután Corey átment az utcán, miután vett egy vizes palackot. Könnyek és izzadság ömlött az arcára. Lassan sétált, mert utált hazatérni. Az üresség, ami ott terjengett Brenda halála után, kísértette.

Valahányszor Corey asztalosmunkák után hazatért, Brenda a küszöbről integetve várta őt. De most nem volt ott, hogy hazavárja. Az az űr, amit hátrahagyott a szívében, még jobban fájt.

Corey éppen az utca végéhez közeledett, amikor észrevette, hogy egy szegény öreg kutya fekszik a járdán a padon.

Az öreg megállt, és a kutyára nézett. „Jaj!” – sóhajtott fel, és felemelte.

Egy kis vizet fröcskölt a kutya arcára, és Corey szívében remény szikrázott, amikor látta, hogy a szegény állat pislog. Megpróbálta vízzel itatni, de a kutya túlságosan kimerült és beteg volt.

Corey haza akart menni. Éhes és fáradt volt, de a szegény kutya látványa nyugtalanította. Aztán észrevett egy cetlit a kutya nyakörvén: „Aki megtalálja, kérem, vigyázzon rá”. Úgy tűnt, a kölyökkutyát gazdái elhagyták.

„Gyere ide… gyere ide, fiam… gyere” – motyogta, miközben a karjába kapta a haldokló teremtményt, és az állatorvoshoz sétált.

A kutyát néhány napig kezelték. Kiderült, hogy az állat az éhség és a szomjúság miatt ájult el. Corey a kutyával maradt ebben a két napban, és gondoskodott róla. Végül majdnem az egész megtakarított pénzét arra költötte, hogy a kutya egészséges legyen. Bár az állatorvos azt javasolta, hogy adja a kutyát a menhelynek, Corey visszautasította.

„Magammal viszem!” – kiáltotta.

Corey Herkulesnek nevezte el a kutyát, és hamarosan közeli barátok lettek. Corey többé nem érezte magát magányosnak, és imádta szőrös barátja társaságát. Ám nem sokkal később újabb bajok zökkentették ki örömük világát.

„…És van 1 dollár a zsebemben…és 1 dollár a szerszámosládában…várj, hadd nézzem meg a szekrényben….” Motyogta Corey, miközben a ház minden szegletéből összeszedett némi pénzt. „Á, van 10 dollár a fiókban!”

Mivel nem értett a költségvetéshez, Corey minden pénzét élelmiszerekre és drága kutyatápokra költötte. Soha nem tervezte meg a kiadásait, és szófukar természete miatt olyan helyzetbe került, hogy a mindössze 1 dollár megtalálása jackpotnak tűnt számára.

Corey kevesebbet kezdett enni, hogy a kutyája jóllakjon és egészséges maradjon. Egy nap elvitte Herkulest a boltba, hogy vegyen kutyatápot és élelmiszert.

Végigböngészte a folyosókat, és bedobott néhány kutyatápot a kosarába, néhány bab- és kolbászkonzervvel együtt. Corey még többet akart venni, de a zsebében lévő érmék hangja a szegénységére emlékeztette.

„Ez elég lesz néhány napra” – kiáltotta, és a pénztárgéphez sétált, hogy kiegyenlítse a számláját.

„20 dollárt kérek!” – mondta a pénztáros, miután kiszámlázta a férfi bevásárolt tételeit. Tetőtől talpig végignézte Coreyt, és elvigyorodott. „Húsz dollárt kérek!” – nyögte a férfi, és a pultra koppantott.

Corey kivette a pénzt a zsebéből. Többször is megszámolta a pénzt, furcsa hitetlenkedő tekintet borította el az arcát. A pénztáros frusztrált volt.

„Uram, húsz dollár… Kérem, siessen… Ön mögött többen is vannak.”

Corey tanácstalanul nézett.

„Én… ööö… nem akarok három csomag kutyatápot… legyen inkább egy, kérem” – mondta szégyenlősen. „És nem kérek bab- és kolbászkonzervet sem.”

A pénztáros bosszús volt. „Ha nem kellettek, miért vitte el őket?” – füstölgött. „És az a kutyája.. bűzlik…! Ne hozza be még egyszer ide!”

Ezen a ponton Coreynak könnybe lábadt a szeme. Emlékezett arra, amikor Brenda intézte a bevásárlást, és mindig a kedvenc ételeivel teli szatyrokkal tért haza. Most alig engedhetett meg magának valamit, amit szeretett volna. De arra azért ügyelt, hogy legalább egy zacskó kutyatápot vegyen Herkulesnek, mert úgy érezte, hogy a kölyök most már az ő felelőssége.

„Csak 12 dollárja van, és a kutyatáp 8 dollárba kerül… A többi cucc összesen 12 dollár… Sajnálom, de nem adunk kedvezményt – vigyorgott a pénztáros.

Éppen ekkor Corey egy fiatal hangot hallott hátulról. „Majd én kifizetem!” Corey hátrafordult, és egy 11 éves fiút látott maga mögött állni, aki mosolygott.

„Te, téged ismerlek! A minap Herkulessel játszottál a parkban!” Corey könnyes szemmel kiáltott fel.

Tom örömmel bólintott, és kifizette az összes cuccot, ami Corey kocsijában volt. Még több élelmiszert és kutyatápot is vett, és mindent a félretett pénzéből fizetett ki.

„Ez nagyon kedves tőled, fiam! Hogyan fogom ezt valaha is meghálálni neked?!” Mondta Corey.

Ekkor Tom egy szokatlan kéréssel lepte meg az idős férfit, ami könnyeket csalt a szemébe.

„Hát csak adja tovább!… És minden nap hozza el Herkulest a parkba, és engedje meg, hogy játszhassak vele!” – mondta. „A kutyakajáját ezek után én állom, ígérem!”

Tom arról álmodott, hogy egyszer állatorvos lesz. Új volt a városban, miután a szüleit áthelyezték, és nem voltak új barátai. Corey örömmel engedte, hogy Tom játsszon a kutyájával.

Miután a pénztáros kinevette, Corey is rájött a pénz fontosságára. Elhatározta, hogy folytatja az asztalosmunkát, és pénzt keres belőle.

Másnap kinyitotta az ajtót, és a szomszéd gyerekeit találta a küszöbén üvöltve.

„Hé, mi az, édesek? Miért sírtok?” – kérdezte a lányokat.

Corey szerette a gyerekeket, és mivel neki és Brendának sosem volt gyereke, mindig is szeretett a gyerekek közelében lenni.

„Miért sírsz?” – kérdezte újra.

A gyerekek elmondták neki, hogy szeretnének egy kerti hintát, de az anyjuk soha nem vett nekik egyet.

Corey szomszédja, Maria egyedülálló anya volt. Dajkaként dolgozott, és a pénz, amit keresett, alig volt elég a ház fenntartására. Nem volt más választása, minthogy megtagadta, hogy hintát vegyen a gyerekeinek.

Corey a gyerekekre nézett, és Tom előző napi szavai visszhangoztak a fülében.

„Most megfizetem!” – motyogta, és a garázsába sietett, ahol elkezdett dolgozni, hogy megépítse a gyerekeknek szánt szép hintát.

Néhány nap múlva a lányoknak ajándékozta az új hintát az udvarukon. Maria nagyon örült, amikor újra mosolyogni látta a gyerekeit. De aggódott, hogy ki kell-e fizetnie az öregembernek, mert csak élelmiszert tudott venni.

„Á, ne aggódjon! Corey bácsi nem fogja ezt felszámolni neked!” Corey viccelődött. Megértette Maria tanácstalan tekintetét. Megveregette a mellkasát, és büszke volt magára, hogy valami jót tett!

Olvasd tovább

Egy nő örökbe fogadta a fiút, akit senki sem akart örökbe fogadni: nézd meg, hogy néz ki most!

Ez a világ kegyetlen hely lett, különösen a fogyatékkal élők számára, akiknek nehéz beilleszkedniük a társadalom által előírt normákba. Ezek az emberek vágynak egy helyre az ég alatt, és remélik, hogy elfogadják őket, de sajnos mindig bámulnak és gonosz megjegyzéseket tesznek rájuk.

Rustam egy fiatal fiú, akinek a szülei által hátrahagyott deformitásai vannak. Örökbe adták, de mint tudjuk, nem sokan hajlandóak megnyitni szívük és otthonuk ajtaját a hozzá hasonló gyermekek előtt.

Szerencsére Rustamot egy Nika Zlobina nevű nő szúrta ki, aki éppen az örökbefogadási dokumentumokat készítette elő, amikor rábukkant a fotójára és az élettörténetére. Ezután küldetésének tekintette, hogy szerető otthont találjon Rusztamnak, de végül útközben örökbe fogadta őt.

„Éppen egy örökbefogadással kapcsolatos papírmunkát készítettem elő, és volt egy adatbázis a gyerekek fotóival, és véletlenül megláttam Rusztam képeit” – magyarázta Nika.

Az első dolog, amit a nő tett ezért a különleges fiúért, hogy létrehozott egy Instagram-fiókot, hogy bemutassa az összes családot kereső gyermeket, köztük őt is.

A nő egy videót is mellékelt, amelyen Rustam táncol, és ez sokak figyelmét felkeltette. Azonban, ahogy sokan kedves szavakat osztottak meg Rustamról, voltak olyanok is, akik gonosz megjegyzéseket tettek közzé. „Néhányan azt mondták, hogy ezt a ‘csodabogarat’ soha nem fogják örökbe fogadni. Megrémített, hogy milyen sokan írtak negatív kommenteket, és köztük voltak fiatal, gyerekes anyák is” – mondta Nika.

Nika legnagyobb vágya az volt, hogy küzdjön a tévhit ellen, miszerint a fogyatékkal élő gyermekek nem a legjobb választás, ha örökbefogadásról van szó. Azzal, hogy megosztotta Rustam mindennapjait, a mosolyát és azt, ahogyan boldogságot mutat, amikor a megfelelő emberek közelében van, Nika remélte, hogy az emberek megértik, hogy ezek a gyerekek megérdemlik az esélyt, hogy gondoskodjanak róluk.

„Leginkább mindenki szőke, gyönyörű babákat akar örökbe fogadni, és az ilyen gyerekekért hosszú sor áll, eközben mások szülők nélkül szenvednek” – írta Nika.

Ekkor hozta meg Nika a döntést, hogy maga fogadja örökbe Rustamot. Ő és a férje több mint boldogok voltak, hogy ennek az édes kisfiúnak a szülei lehetnek, aki mindenhol örömet sugárzott.

Nika azt írta, hogy ez az örökbefogadás inspirációként szolgált más emberek számára, akik tervezik, hogy ilyen módon fogadnak be egy gyermeket az életükbe. „Egy nő azt írta, hogy félt kimozdulni a Down-szindrómás lányával, hozzátéve, hogy a posztjaim bátorságot adnak neki; és most már nem habozik sétálni menni a lányával” – posztolta Nika.

Természetesen mindig vannak bámulások és megjegyzések vadidegenek részéről, de Nika és férje mindent megtesznek, hogy megvédjék fiukat, és megtanítsák a világnak, hogy semmi rossz nincs abban, ha valaki más. Sőt, a másság az, ami a világot mozgatja.

Rustam ma kilenc éves, és a lehető legjobb életet éli.

Olvasd tovább

A hajléktalan egy lakás árának megfelelő pénzt talált, ám visszaadta tulajdonosnak. Olyan jutalmat kapott érte, amit még álmában sem mert volna elképzelni:

A becsület nem függ össze a vagyoni helyzettel vagy azzal, hogy ki mennyi iskolát kárt ki életében. Legalább is nagyon sok esetben. Sőt, sokszor az a tapasztalat, hogy pont azok az emberek a legbecsületesebbek, akik a leginkább rá lennének szorulva a csalafintaságra. Ám ők mégsem folyamodnak becstelenséghez, hanem inkább maradnak annál, hogy jó lelkiismerettel nézhessenek a tükörbe. Biztosan Te is ismersz ilyen embereket..

Az egykori bírósági alkalmazott, Glen James életében bekövetkezett törést követően odáig jutott, hogy már hajléktalanként élte napjait. Jobbára adományokból élt, és egy bevásárlóközpont közvetlen közelében arra várakozott, hogy valaki megszánja.

Egyszer csak észrevett egy csomagot, amelynek láthatóan nem volt gazdája. Miután azonban belenézett a csomagba, alaposan elcsodálkozott ! A hátizsákban egy igen magas összegű (negyvenezer dollárnyi) utazási csekket, és további 2400 $ készpénzt talált. Összesen nagyjából 13 millió Ft-nak felelt meg az az érték, amelyet ez az egyszerű hátizsák rejtett!

Mindenki az gondolná, hogy egy koldulásból élő hajléktalan számára ez egy abszolút lehetőség arra, hogy végleg maga mögött hagyja a nyomort, a férfi azonban másképp döntött: bevitte a táskát a rendőrségre, akik az útlevél alapján megtalálták a jogos tulajdonosát!

Itt következett az újabb fordulat, ugyanis amikor egy Ethan Whittington, egy virginiai férfi hallott a hajléktalan Glen James jó tettéről, úgy döntött, hogy az interneten gyűjtést indít, hogy az emberek kimutathassák a jó szándékukat a becsületes hajléktalan irányában.

Az ötlet annyira népszerű lett, hogy a gyűjtés végére közel 150 000 $ gyűlt össze. Ezt az irtózatos, az eredetileg a hátizsákban lévő összegnek mint egy három és fél szeresét kitevő összeget, az adományozást kezdeményező férfi személyesen adta át Jamesnek, a becsületes hajléktalannak.

Olvasd tovább

A hentes figyelmeztet: soha ne vegyél darált húst szupermarketekben! Ezeket a trükköket használják, hogy friss maradjon

A közösségi médiában felkapott állítást egy olyan hentes írta, aki 11 éves tapasztalattal rendelkezik, és tisztában van azzal, hogyan csalnak a multik.

„Sózzák és hideg vizet adnak hozzá, hogy a kellemetlen szagot elnyomják. A cukortól pedig visszajön a kifakult hús színe, és azt gondolja a vevő, hogy friss húst vásárolsz.” – idézi a hentes szavait a Healthyfoodteam.com

– Már 11 éve dolgozom hentesként, és tudom, hogy a szupermarketekben olyan állatoknak a húsából készülnek ezek a termékek, melyek kimúlásuk után sokszor napokig feküdtek feldolgozatlanul.

Sokszor az szupermarketekben vásárolt darált hús 1 hónapos (!), víz, só, cukor és kálium-hidrogén-szulft hozzáadásával frissítik el. Következésképpen, ha a hús tényleg szép kívülről, és egy kicsit sötétebb a belsejében, és habzani kezd, amikor főzni vagy sütni kezdjük, akkor biztos lehetsz benne, hogy az említett módon frissítették fel.

Nem árt óvatosnak lennünk, nem mindegy mit veszünk, mit eszünk.

Olvasd tovább

Magyarul üzent a Dalai láma, olyasmit mondott, amit mindenkinek tudnia kell

Végre magyarul is olvashatjuk a Dalai láma üzenetét:

Instrukciók az élethez:

1. Vedd számításba, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy kockázattal jár.

2. Mikor veszítesz legalább a leckét tanuld meg.

3. Kövesd a három T-t: Tiszteld önmagad, Tisztelj másokat és Tetteidért vállalj felelősséget.

4. Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.

5. Tanuld meg a szabályokat, hogy tudjad, hogyan lehet áthágni őket.

6. Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkre tegyen egy barátságot.

7. Mikor rádöbbensz, hogy hibát követtél el, azonnal tégy lépéseket a kijavítására.

8. Tölts mindennap egy kis időt magaddal.

9. Tárd ki karjaidat a változásoknak, de ne engedd el az értékeidet.

10. Emlékezz, hogy a csönd néha a legjobb válasz.

11. Élj jó, becsületes életet, akkor mikor öregebb leszel és visszagondolsz, képes leszel másodszorra is élvezni azt.

12. Szeretetteli légkör otthonodban megalapozza életedet.

13. Szeretteiddel való nézeteltérésed alkalmával foglalkozz csak az adott problémával, ne hánytorgasd fel a múltat.

14. Ne tartsd magadban a tudásod; ez egyik út a halhatatlansághoz.

15. Légy gyengéd a Földhöz.

16. Évente egyszer menj olyan helyre, ahol még nem voltál.

17. Emlékezz, hogy az a legjobb kapcsolat, melyben egymás iránti szeretetetek meghaladja egymással szembeni érdekeiteket.

18. Mérlegeld a sikeredet annak a fényében, hogy mit kellett feladnod azért, hogy elérd.

19. Vakmerő önfeláldozással kezeld a szerelmet és a főzést.

Olvasd tovább

A nővér azt hiszi, nem látja a család, de a szemfüles anyuka kiszúrja, mit tesz a kislányával

A kis Szofit súlyos légzési nehézségei miatt allergiatesztre küldték, de annyira súlyosbodott az állapota, hogy megállt a légzése. A gyors és szakszerű beavatkozásnak köszönhető, hogy egyáltalán életben maradt.

Kiderült viszont, hogy daganatos betegségben szenved a csöppség! Hónapokig küzdött a kórházban, és egy nővér szinte mindvégig mellette volt.

Az anyuka számos képet osztott meg a lánya harcáról, amelyek közül a legnépszerűbb, amelyre több tízetren reagáltak, egy a lelkiismeretes nővérről készült kép, és azok a megható sorok, amiket az anyuka a képhez írt, hálája jeléül:

„Látlak téged. Naphosszat gubbasztok a fotelben, és figyellek. Úgy teszel, mintha jelentéktelen lennél, hogy se a kislányomnak, se nekem ne tűnjön fel a jelenléted. Látom, hogy összerezzensz, ha a kislányom észrevesz téged, és sírva fakad. Mindent megteszel, hogy ne fájjon neki, hogy vidámabb legyen. Látom, amikor habozol, ha meg kell szúrnod őt. Sokkal többször mondod, hogy ‘sajnálom’, mint bárki más.

Látom azokat azokat az emléktárgyakat, amelyekről olyan gyerekek jutnak eszedbe, akikkel törődtél. Látom, aminta átkarolod a síró anyákat, akik rossz hírt kaptak. Ahogy az öledben tartod a gyereket, még ha adminisztrálnod kell is…

A saját életed nem létezik tizenkét órára, és csak a beteg gyerekekkel törődsz. Bármi történjen, a szobákba mindig mosolyogva lépsz be. Még akkor is benézel a kislányomhoz, ha aznap nem ő hozzá vagy beosztva.

Látlak téged. Mind látunk. Nincs szó, ami képes lenne kifejezeni a hálánkat. Jézus küldötte vagy a számunka minden egyes nap. Ha Te nem lennél, a gyerekeink nem kapnának meg mindent.

Megmented a gyerekeinket, és ezért nem tudunk eléggé hálásak lenni Neked!”

Olvasd tovább

Tegnap délután egy idősebb hölgy próbált előttem bankkártyával fizetni a Tescoban! Ami ez után történt, attól még most is könnyezek, erre nincsenek szavak

Még most a szívem szakad meg, ha eszembe jut a hölgy könnyes szeme a tegnapi incidens miatt…Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne osszam ezt meg veletek, mert ismét azonosulnom kellett azzal a helyzettel, ami a mai Magyarországon van. Szégyen és gyalázat!

Szokásos délutáni bevásárlásomra mentem a ceglédi Tescoba, amikor is a kasszánál egy idősebb hölgy próbált a bankkártyájával fizetni. Előtte egy doboz tej, fél kg szeletelt kenyér és 2 db Balaton szelet volt. Azonban a kártyáját folyamatosan elutasította a terminál, mivel nem volt rajta fedezet.

Végül a hölgy nem tudta kifizetni a körülbelül 1000 Ft értékű számlát, ezért távozott. (Látnotok kellett volna azt a szégyenteljes arckifejezést…azt hittem ott helyben megszakad a szívem.)

Mondtam a pénztáros hölgynek, hogy számolja hozzám ezt a pér dolgot és gyorsan a hölgy után rohantam a kis csomaggal és mondtam neki, hogy ” Elnézést, nem szeretném megsérteni, de nagyon boldoggá tenne, ha elfogadná!”

Először nem akarta, de megnyugtattam, hogy bárki kerülhet átmeneti anyagi zavarba, nincs ebben semmi szégyellni való. Tudom milyen rossz érzés azt mondani egy gyermeknek hogy nincs. Végül kedvesen megköszönte és azt mondta – Ez lesz a gyerekeknek a vacsora!

Azt is elárulta, hogy két munkahelye is van, de még így is nagyon nehezen jön ki a hónap végén, mert egyedül neveli két gyermekét! A decemberi fizetése csak 10-e körül érkezik, addig még ki kell húzni a valahogy, Láttam rajta, hogy egy csupaszív, dolgos, jóhiszemű emberről van szó…de nagyon úgy érzem, hogy pont ezért átverés áldozata lett…

Olvasd tovább

Ma a villamoson nem adták át a helyet ennek az idős néninek, ekkor jött egy kopasz roma srác és ezt tette

A mai napon utaztam a 4-6 villamoson, amikor az alábbi kép tárult a szemem elé. Egy görnyedt, idős valószínűleg beteg néni áll, és kapaszkodik ahogy tud a kapaszkodóban, míg a fiatalok ülnek telefonoznak, és eszük ágában sincs felállni, hogy átadják a helyüket az idős megfáradt néninek. Ahogy morfondíroztam, hogy vajon hogy kéne odalépnem és elküldenem őket, eléjük állt egy jó nagydarab kopasz roma srác, aki kivette a sapkás srác fülhallgatóját, és ezt mondta:

"Figyelj ide öcsém, te milyen férfinek tartod magad, ha elnézed, hogy egy nagymama kórú asszony áll, miközbe te melengeted a valagadata? Nem szégyelled magad? - majd oda fordult a lányhoz, és neki is beszólt.Te meg Nő létedre ennyi empátia nem szorult beléd, hogy az idős néninek átadd a helyed? Mennyire szánalmasok vagytok! Na húzzatok innen mindketten, had üljön le a mama! "

Mindketten felálltak, leültette a nagymamát, aki sírva köszönte meg neki.

Olvasd tovább

Kikelt magából egy balatoni büfés és a következőket mondta: ”Jó, hogy nem ingyen adjuk az ételeket! A magyarok is gond nélkül ki tudják fizetni az itteni árakat! Akinek pedig megterhelő, az inkább…”

Mostanság több cikk is megjelent a Balaton környékén uralkodó és a szezonra várható árakról! Az emberek felháborítónak tartják az közel 1500 Ft-os lángos árakat a többiről nem is beszélve. Egy balatoni büfés megelégelte ezeket a zúgolódó hangokat és a következőket nyilatkozta:

”Nem is értem az embereket. Mégis mennyiért kellene áruljuk az ételeinket?! Jó, hogy nem ingyen adjuk azt! Úgy csinálnak az emberek, mintha nem lenne pénzük és olyan megterhelő lenne a számukra kifizetni ezt az összeget. Pedig igenis van pénzük a magyaroknak. A járvány előtt jól éltek, jó fizetésekért dolgoztak. Sokan félre is tudtak tenni. Véleményem szerint most ezek az emberek nyaralnak a Balaton környékén.

Akinek pedig annyira megterheli a pénztárcáját, az inkább maradjon otthon és állítson fel az udvarán egy medencét, de ne azokat a vállalkozókat szidja, akik próbálnak megélni, embereket foglalkoztatni és még mellette a családját is eltartani!”

Olvasd tovább

Szerdán Siófokon jártunk, de ezt a kis "ebédet" megemlegetjük még sokáig

Azt hiszem nekünk magyaroknak már a Balaton is megfizethetetlen.Limonádé 1250ft !!600 Ft fél liter víz!!! És még azt sulykolják, hogy a Balatonra menjünk nyaralni! Gyalázat!

Mi lesz még itt? Majd a külföldiek nyaralnak a mi Balatonunkon, mert mi, az ország lakói nem tudjuk megfizetni? 

Olvasd tovább

Sírva számolgatta a pénzét a Tesco étteremben ez az idős bácsi. Aztán odalépett hozzá egy roma férfi, és ezt művelte vele

Ma olyan dolgoknak voltam szemtanúja, amit ha valaki más mesél, talán el sem hiszek.. Egy idős bácsi számolgatta a pénzét a tescó étteremben, és potyogtak a könnyei. Nem lehetett elég pénz nála, és biztosan éhes volt. Nem volt hangos, csak törölgette a szemeit. A zsebkendő még az asztalon volt, amikor egy munkásruhában lévő roma fiatalember odalépett az úrhoz, és azt mondta neki:

"Bátyám, éhes-e?

Mert, ha elfogadja, én szívesen meghívom egy menüre az étteremben.. " 

A bácsika szinte el sem hitte, amit hall, még jobban elkezdett könnyezni, megölelte a fiatal srácot, és elmentek az étteremig, és egy főzelék menüt evett, 2 fasírttal.  

Le a kalappal, és minden tiszeteletem a srácé, aki az előítéletesek ellenére is jó ember maradt, dolgos fiatal férfi, és tiszteli az időseket!

Olvasd tovább

Ma egy megtört sírdogáló bácsiba botlottam a buszon! Megkérdeztem mi a baj, de a válasza egy életre szóló lecke volt a számomra, pedig csak ezt a 2 mondatot mondta:

Ma hazafele utaztam, amikor egy megtört, sírdogáló bácsi ült mellém a buszon. Megkérdeztem tőle, hogy mi a baj – Válasza egy életre szóló lecke volt, pedig csak Ez a 2 mondat volt…

Ma is hazafelé buszoztam, mint minden nap, de ez az út igazán különleges véget ért. Történt ugyanis, hogy egy bácsika szállt fel az egyik megállónál. Ideges volt és zavart, sok táskával a kezében. Leült hozzám. Majd kivett az egyik szatyrából egy darabokban lévő mobilt. Elnézést kért tőlem hogy szétpakolt. Remegett a keze ahogy próbálta összerakni és elkezdtek potyogni a könnyei. Megkérdeztem segíthetek-e neki és elvettem tőle. Egy régi telefonja volt. Összeraktam de már nem lehetett bekapcsolni.

Mikor ezt megmondtam neki még jobban sírt. Megkérdeztem mi a baj? Elmondta, hogy a lányát lenne muszáj felhívnia ,mert a feleségét műtötték és tudnia kell hogy van. Megkérdeztem tudja-e fejből a számot? Erre előhúzott egy gyűrött papírkát. Tárcsáztam a telefonomról és odaadtam neki. Meglepve nézett rám, hogy tényleg megengedem és tényleg felhívhatja? Sikerült beszélnie vele, de miután zokogni kezdett tudtam hogy baj van. Visszaadta a telefont. A felesége belehalt a műtétbe. Azt mondta nekem: Ne tessék veszekedni, csak szeretni! Én veszekedtem és már nem szerethetek! Képtelen voltam megszólalni. Nagy igazság amit mondott, mert sosem tudhatjuk, hogy mikor elköszönünk reggel munkába menet vagy bármikor, nem biztos, hogy lesz még alkalmunk kimondani ezt a szót.

Olvasd tovább

Egy nő minden apróját ennek a koldusnak adta. Hazaérve jött rá, hogy másnak is nyoma veszett a pénztárcájából

Sarah minden nap elment egy hajléktalan mellett, míg egy alkalommal úgy döntött, hogy ad neki egy kis aprót. A nagylelkű hölgy a pénztárcájának az aprót tartalmazó zsebét teljes egészében a férfi (Billy) markába öntötte.

Azonban amikor hazaért, rájött hogy óriási hibát követett el: az aprópénz között ott volt az eljegyzési gyémántgyűrűje is… Lóhalálában futott vissza, hogy megtalálja a hajléktalan férfit, azonban ő már nem volt ott…

Közben elvitte felbecsültetni a gyűrűt, és az ékszerész elmondta, hogy az 4000 $- t ér, ami nagyjából 1,2 millió Ft- nak felel meg. Ha eladja gyűrűt, az árából új életet kezdhet, és többet nem kell az utcán laknia. Óriási volt a kísértés!

Eközben a nő újra megjelent ott, ahol a hajléktalan férfit rendszeresen látni szokta, és csodák-csodájára most már ott találta őt. Mikor Billy meglátta Saraht, széles mozdulattal odanyújtotta neki a gyűrűt, és elmondta, hogy tiszta szívből teljes boldogságot kíván nekik!

Sarah szinte elsírta magát: annyira hálás volt ennek az embernek, hogy bár igen nehéz helyzetben van, a becsület és az emberi tartás fontosabb volt a számára, és visszaadta neki az értékes gyűrűt.

Ezután a nő közétette a történetet az interneten, és gyűjtést rendezett a hajléktalan férfi javára. Ettől a férfi élete teljesen megváltozott: igen jelentős összeget, 200 000 $-t gyűjtöttek össze a számára, amelyből aztán igazán új életet kezdhet

Ráadásul a rokonai azt hitték, hogy már régen meghalt. Most pedig nagy örömmel látták, hogy életben van: így újra egymásra találhattak!

Ez a csodálatos történet megmutatja, hogy a legnehezebb körülmények között is megéri EMBERNEK maradni!

Olvasd tovább

Úton voltam, anyukámhoz szerettem volna eljutni Békéscsabára, aki egész nap sütött-főzött, mert évek óta nem láttuk egymást.. De ekkor hirtelen jött egy kamionos, aki..

Egy héttel ezelőtt szerda… A második szülinapom.. Úton voltam, mert anyukámhoz szerettem volna eljutni Békéscsabára, aki egész nap sütött-főzött, mert hosszú évek után először tudtunk volna több napot együtt tölteni és hivatalos ügyeket intéztünk volna ebben a pár napban, hogy a lakáshiteleim kamatai ne szökjenek az egekbe.

Élveztem, hogy kora délután indulhattam, nem voltam időhöz kötve és a kedvenc, biztonságos autónkkal utazhattam. Imádtam azt az autót, hosszabb utakra csak vele voltam hajlandó elindulni. Nyomatékos volt, soha nem volt semmi baja, kevés kilométeres, hangtalanul ment a legszarabb utakon is a nagy kerekeivel, amikért szintén odáig voltam. Igen, gyermekkoromban sem babáim voltak, hanem inkább matchboxaim Ati még le is szervizelte az indulás előtti nap, felkerültek rá a téli papucsok és tökéletes műszaki állapotban volt. Nagyon szerettem.

A munkaeszközöm is volt, vele jártam az országot, hogy tarthassam a kapcsolatot a csapatommal.Ez a dátum örökké beégett a tudatomba, mivel a fizika törvényeit tekintve ma nem lehetnék itt és nem írhatnám le Nektek ezeket a sorokat. Nagyon hálás, amiért élhetek. Szolnokra érve a Szent István hídon előttem elég messzire lassított, majd megállt a kamion, utólag kiderült, hogy szemből előzött valaki ès ezért állt meg, ezt nagyon időben észleltem és biztonságosan sikerült megállnom lassan mögötte. A megállás pillanatában még nem jött mögöttem senki, viszont ha meg kell állni egy híd közepén, akkor az ember csak belenéz a visszapillantó tükörbe, hogy a mögötte haladó is biztonságosan meg tud-e állni a féklámpa ellenére. Na itt már 1 másodperc alatt történt minden. De az egész 2-3 másodperc volt. Nem volt fékcsikorgás, semmi. Úgy jött belém a figyelmetlen kamionos, hogy inkább becsuktam a szemem és ráhajoltam a kormányra, mert eljutott a tudatomig, hogy számomra ennyi volt az élet. Ezt nem lehet túlélni. Az utolsó pár évem a legnagyobb boldogságban és szabadsággal telt, amiről mindenki álmodik, és elfogadtam hogy ha ennyi volt az életem, akkor már ezért érdemes volt élni.Az autóban éppen annyi hely maradt, amennyi én voltam, teljesen beszorulva a roncsba, odapréselt a műszerfalra. Az autónak egyetlen épp eleme nem maradt, teljes egészében az életét adta értem. Mai napig néha úgy kelek fel, hogy nem tudom eldönteni, hogy élek e. Nagyon furcsa érzés. Persze mindig tudatosul bennem, hogy élek. Ebben a posztban a felelősségvállalásra szeretném felhívni a figyelmeteket. Jön az év vége.

Megértem, hogy mindenki feszült és szeretne már lazítani, pihenni, kivenni az éves szabadságát, elfelejteni azt a sok szart, ami körülöttünk zajlik a világban. Én is mindennél jobban vágyom a karácsonyi illatokra, a több napos pizsamában sorozatnézésre, a bejgli evésre, kandallózásra, mindenre. Bár az egész évem így telik, Ati nagyon szereti képzelhetitek, de a karácsony az karácsony Sose növök fel, mindig is gyermeki lelkesedéssel várom a szülinapom és a karácsonyt is. Viszont ha nem lassítotok le, nem lesztek figyelmesebbek és felelősségtudatosabbak, nem helyezitek az életeteket egy nyugodtabb mederbe, akkor az élet ilyen helyzeteket szülhet. A kamionos, aki fékezés nélkül belémjött és majdnem megölt, a mai napig nem jelentkezett nálam, a helyszínen ott volt, de nem jött oda hozzám. Igazából nem értem… Elfogadom, de nem értem. Sokáig azt sem tudtam kicsoda, írnom kellett kérelmet a rendőrségnek, hogy megkaphassam az adatait a biztosítási káresemény megkezdéséhez. Az én lelkem biztos nem nyugodott volna meg addig, amíg nem tudom, hogy az a szerencsétlen (szerencsés) másik védtelen vétlen ember, aki elszenvedte, hogy egy kamion 38 tonnás össztömeggel fékezés nélkül beléhajt, él és jól van e. De sokan vagyunk sokfélék és tényleg hálás vagyok az őrangyalomnak és a tökéletes kisautónknak, hogy a következő hónapokat nem lélegeztetőgépen vagy a föld alatt töltöm és még sok mindent megélhetek.

Kérlek nagyon vigyázzatok magatokra és egymásra! Az élet egy akkora hatalmas ajándék, amit a baleset nélkül is megértettem már régen, pont ezért segítek nap, mint nap embereknek, hogy egy boldogabb és szabadabb életet élhessenek Érzem, hogy azért maradtam, mert a szívem és lelkem szerint élek szabadon és még nagyon sok embernek fogok még segíteni. Ez a küldetéstudat mindennél erősebb bennem.

Nagyon szeretlek Titeket! Ha tudok segíteni, keressetek, itt vagyok Köszönöm azt a sok száz üzenetet, amit a baleset óta kaptam! Hálás vagyok értetek!

Olvasd tovább

Az édesanya dühében levelet ír tiszteletlen és kezelhetetlen tini fiának, online mindenki őt ünnepli

“Már elég nagy vagyok ahhoz, hogy saját magam döntsek.” vagy “Már saját pénzem van.” Ez az a két kifejezés, amit a legtöbbször hallanak a szülők tini gyerekük szájából.

Egyszer az egyik édesanyának elege lett fia beképzelt viselkedéséből és úgy döntött, megleckézteti őt.

A 13 éves Áronnak volt egy Youtube csatornája és 2015-ben ez elkezdett pénzt hozni a konyhára. De a siker a fejébe szállt a fiúnak.

A gyerekét egyedül nevelő anyuka szerint fia nem foglalkozott az iskolai dolgaival, merész volt, úgy csinált, mint akinek semmi vesztenivalója sincs. Meg volt győződve arról, hogy meg tud élni a Youtube csatornával keresett pénzből.

Az édesanyának egy napon elfogyott a türelme és írt egy levelet a fiának, hogy szálljon le a földre.

Ezzel a levéllel azt akarta neki megtanítani, milyen értékes az, hogy szülei házában lakhat, ez a levél véletlenül felkerült a Facebook-ra és ezrek olvashatták.

KEDVES ÁRON!

MIVEL ÚGY TŰNIK ELFELEJTETTED, HOGY CSAK 13 ÉVES VAGY, ÉN PEDIG AZ ANYÁD VAGYOK ÉS NEM AKAROD, HOGY ELLENŐRIZZELEK – ÚGY GONDOLOM KELLENE TANULNOD VALAMIT AZ ÖNÁLLÓSÁGGAL KAPCSOLATBAN.

MOST, HOGY AZ ARCOMBA VÁGOD, HOGY MÁR SAJÁT FIZETÉSED VAN, NYUGODTAN KIFIZETHETED AZOKAT A DOLGOKAT, AMIT EDDIG ÉN ÁLLTAM. TEHÁT, HA SZERETNÉL SZÁMÍTÓGÉPET ÉS LÁMPÁT HASZNÁLNI, VAGY INTERNET HOZZÁFÉRÉS KELL, AKKOR EZT NEKED KELL KIFIZETNED.

LAKÁSBÉRLÉS:  50000 FT

VILLANYÁRAM: 8000 FT

INTERNET: 7000 FT

ENNIVALÓ: 20000 FT

KÉRLEK, VIDD KI A SZEMETET MINDEN HÉTEN HÉTFŐN, SZERDÁN ÉS PÉNTEKEN, ÉS EZEKEN A NAPOKON PORSZÍVÓZZ IS KI. MINDEN HÉTEN KI KELL TAKARÍTANOD A FÜRDŐSZOBÁDAT, FŐZNÖD KELL MAGADRA ÉS PAKOLJ EL MAGAD UTÁN. HA EZT NEKEM KELL MEGCSINÁLNI, FELSZÁMOLOK NEKED NAPONTA 5000 FT TAKARÍTÁSI KÖLTSÉGET.

HA ÚGY GONDOLOD, INKÁBB MEGINT A GYEREKEM LESZEL ÉS NEM A LAKÓTÁRSAM, AKKOR MEGBESZÉLHETJÜK A FELTÉTELEKET.

SZERETETTEL,

ANYA

Olvasd tovább

A szívinfarktus rejtett tünetei, amelyek általában figyelmen kívül hagynak: fájdalom a karban, gyomorégés, izzadás

A szív-és érrendszeri betegségek vezető haláloknak számítanak hazánkban és a leggyakoribb krónikus betegségek között is első helyet foglalnak el. 

Az szívinfarktus régebben gyakrabban végződött halállal, mint napjainkban, viszont még mindig kiemelkedő jelentőségű, hogy a tüneteket időben észrevéve megtegyük a kellő intézkedéseket annak érdekében, hogy megelőzhessük az érintett szívizom rész teljes elhalását és ezzel együtt a további szívműködési zavarokat.

Lássuk, hogy mely tünetek utalhatnak a szívinfarktus bekövetkeztére.

Gyomorfájdalom, gyomorégés, emésztési zavar és hányinger

Sokan tapasztalják ezt a tünetet és elmondható, hogy a nők hajlamosabbak rá, mint a férfiak.

Szédülés és légzési nehézség

A légzési problémákat gyakran kötik össze a légzőrendszer nem megfelelő működésével, ám nem mindig erről van szó. A szívinfarktus jele is lehet a szédülés nehézlégzéssel együtt.

Emelkedett pulzusszám

Ha a szívverés rendszertelen és gyors, akkor azonnal orvoshoz kell fordulni. Ha az emelkedett pulzusszám szédüléssel és gyengeséggel is jár, nem szabad gondolkozni, mert szívroham tünete is lehet.

Szorongás és izzadás

Ha a környezeti feltételektől függetlenül kifejezetten meleged van, izzadsz és nyugtalannak érzed magad, akkor nem szabad félvállról venni a problémát.

Izzadás és fáradékonyság

Szokatlanul meleged van, izzadsz és úgy érzed, hogy teljesen kimerültél. Ez egy szívinfarktus megnyilvánulása is lehet. Jobb félni és azonnal orvoshoz menni, mint megijedni.

Fájdalom a karokban

Egy klasszikus tünet, amelyet mindenki ismer. Mellkasból kiinduló fájdalom, mely a bal karba sugárzik. Ám az sem kivétel, ha ugyanezt a jobb karban érzed, hiszen szívinfarktus során az is előfordulhat zsibbadás és bénultság kíséretében.

Mellkasi fájdalom

Amikor a szív ereiben elzáródás alakul ki, akkor az kifejezetten erős fájdalmat indukál a mellkasban, ami a lapockák közé is kisugározhat. Gyakorlatilag az egész mellkasi régióban érezhető egy szorító érzés. Ha az érzés nem múlik el pár percen belül, akkor szívinfarktus gyanújára adhat okot.

Olvasd tovább

Amikor először tartottam a kezemben a második babámat, megtudtam, hogy a nagyobbik fiam egy órával korábban meghalt, mert én nem szerettem őt

Az első anyasági élményem nem volt inspiráló. Tizenhat éves voltam, amikor teherbe estem, és megszültem Dánielt. Azt mondani, hogy nem álltam készen arra, hogy anya legyek, enyhe kifejezés lenne. Még arra sem álltam készen, hogy nő legyek.

Csak kérem, ne beszéljen nekem fogamzásgátlásról és felelősségről. Nem akartam Daniel anyja lenni, nem akartam semmit. Gyűlöltem őt, és még jobban gyűlöltem a bennem növekvő babát.

Anyám nem hitt nekem, miután felfedtem neki a titkot. Őszintén? Nem akart hinni nekem. Daniel apja a család barátja volt, egy mosolygós férfi, aki mindig ott volt, hogy kimentse apát a bajból.

Nem, anyám addig nem akart hinni nekem, amíg el nem vitt orvoshoz, és ő maga nem győződött meg róla, hogy Daniel úgy növekszik bennem, mint egy daganat – egy parazita, amely a fájdalmamból táplálkozik.

Természetesen megszültem a gyereket. Más lehetőség nem is merült fel. Egy vasárnapi ebédnél anyám bejelentette, hogy terhes vagyok, mire a család megbízható barátja elsápadt, mint a falevél, és összetörte a poharat, amit a kezében tartott.

Ő hitt nekem, és tudom, hogy apám tudta nélkül beszélt vele, mert volt elég pénz a kismamaruhámra és az orvoslátogatásokra.

Onnantól kezdve még arra is volt elég pénz, hogy felfogadjunk egy korrepetítort, aki házhoz jön, hogy lépést tudjak tartani az iskolával anélkül, hogy ténylegesen odamennék. Ó igen, ő hitt nekem.

Amikor Daniel megszületett, nem voltam hajlandó szoptatni, még csak hozzá sem nyúltam. Mondtam anyámnak, hogy le akarok mondani róla, de ő azt mondta, hogy ő a mi vérünk. Nem adhatod oda a családodat.

Mivel nem tudott kényszeríteni, végül ő maga gondoskodott róla. A kiságya anyámék szobájába került, és én ritkán láttam Dánielt. Amikor mégis, észrevettem, hogy ahogy öregedett, egyre jobban hasonlít az apjára.

Nem voltam hajlandó hagyni, hogy az anyaság összekuszálja az életemet. Az iskola utolsó évében beültem az órákra, és ragyogó jegyeim voltak. A szalagavatóra Ryannel mentem, egy nagyon menő sráccal, és egy csinos rózsaszín ruhát vettem fel.

Abban a pillanatban, ahogy kiléptem a szüleim ajtaján, Daniel már nem volt ott.

De ő imádott engem. Folyton engem figyelt, rángatta a ruhámat, hogy felhívja magára a figyelmet, nagy, nedves, barna szemekkel bámult rám. Undorodtam tőle.

Azt mondtam a szüleimnek, hogy jelentkeztem az egyetemre, és végigdolgozom magam, de anyám azt mondta, nincs rá szükség. A tanulmányaimat ki fogják fizetni.

Rájöttem, hogy anyám Daniel apjával fizetteti meg Daniel szükségleteinél többet. Nekem ez megfelelt. Tartozott nekem mindennel, amit ellopott tőlem: a bizalmammal, a gyerekkorommal, az álmaimmal.

Egyetemre jártam, és imádtam. Kitűnően teljesítettem, és huszonhárom évesen diplomáztam. Egy évvel később letettem az ügyvédi vizsgát, és felvettek egy top céghez.

A következő öt évben csak karácsonyra és hálaadásra jöttem haza, ha egyáltalán otthonnak nevezhettem a szüleim házát. A látogatások rémálomszerűek voltak, Daniel állandóan belém kapaszkodott, és követelte a figyelmemet.

Aztán találkoztam Jake-kel. Jake egy ügyfél volt, egy általa alapított szoftvercég vezetője. Segítettem neki egy fúzióban, és végül mi magunk is fúzióra léptünk. Arubán mentem hozzá Jake-hez.

Egy kis, meghitt esküvő volt, amelyre a szüleimet és a fiamat nem hívták meg. Elvittem Jake-et, hogy találkozzon velük és Daniellel. Nem különösebben élveztem a látogatást, de meglepetésemre Jake és Daniel jól kijöttek egymással.

„Összeköltözhetne velünk Daniel” – javasolta Jake. „Ő egy nagyszerű gyerek.”

Nemet mondtam, olyan szűkszavúan és nyomatékosan, hogy Jake soha többé nem említette ezt. Mindenesetre Jake-et hamarosan túlságosan lekötötte a terhességem. Igen, ismét terhes voltam, és ezúttal nagyon boldog voltam.

A sors iróniája, hogy a terhesség Daniellel tökéletesen sikerült, de a második terhességemet magas kockázatúnak minősítették. A szülésig teljes ágynyugalmat írtak elő, ami egy rémálom volt számomra.

Anyám minden nap felhívott, és ragaszkodott hozzá, hogy Dániellel együtt zoomoljak. Őszintén, mit kellett volna mondanom a gyereknek? Ez volt az anyám. Őszintén hitte, hogy a szeretet mindent gyógyít, de persze nem.

Egy délután különösen fáradtnak és aggódónak tűnt, amikor felhívott. „Carol – mondta -, kérlek, hadd vigyem el hozzád Dánielt”.

„Ágynyugalomban vagyok, anya” – tiltakoztam.

„Nem fogunk kifárasztani…” – mondta könyörögve. „Kérlek.”

„Nem akarom látni őt, anya! Nem tudod ezt a fejedbe verni?” – kiáltottam. „Nem tudok izgulni!”

„Kérlek, Carol!” – mondta halkan. „Nem tudsz egy kis szeretetet találni a szívedben Daniel iránt? Szüksége van rád.”

„NEM!” – mondtam dühösen. „Hát nem érted? Soha nem akartam őt! Gyerek voltam, anya, gyerek voltam!”

Anyám nagyon szomorúnak tűnt. „Ez Dánielre is vonatkozik” – mondta gyengéden.

E beszélgetés után ritkábban hívott, és amikor hívtam, zavartnak tűnt. Két hónappal később megindult a szülés. Az orvosok azonnal a császármetszés mellett döntöttek.

Ahogy a karjaimba tették a gyönyörű kislányomat, azt hittem, a szívem majd szétrobban a szeretettől. Jake könnyes szemmel állt mellettem, és vigyorgott, mint egy idióta.

„Olyan gyönyörű, Carol!” – ismételgette. „Szeretlek! Szeretlek!”

Azonnal felhívtam anyámat. „Anya!” – jajveszékeltem. „Van egy új unokád”. Felemeltem a telefont, hogy láthassa a babát, akit bölcsőztem, de anyám nem mosolygott.

„Anya?” – kérdeztem. „Minden rendben van? Apu jól van? Hol vagy?”

Anyám az ajkába harapott, és megrázta a fejét, majd könnyek kezdtek lefolyni az arcán. „A kórházban vagyok, Carol” – mondta halkan. „Daniel egy órája meghalt.”

„Daniel?” – kérdeztem kábultan. „Milyen Daniel?”

„Meghalt, Carol” – mondta anyám. „Emlékszel a fejfájására? Az orvosok daganatot diagnosztizáltak. Nem tehettek mást, mint hogy kényelembe helyezték, hogy az utolsó napjai a lehető legboldogabbak legyenek.”

„Miért nem mondtad el nekem?” – kérdeztem.

„Nagy kockázatú terhesség volt, nem akartalak felzaklatni, Carol” – mondta anyám, majd keserűen hozzátette: „Számított volna valamit?”.

„Nem” – suttogtam. „Nem hiszem.”

Letettem a telefont, és lenéztem a kislányomra. A mellkasomban fájdalomcsomó terült szét, elvette a lélegzetemet.

„Daniel – mondtam Jake-nek -, Daniel meghalt, meghalt, Jake. Meghalt.”

Jake átkarolt, és úgy ölelt és dúdolt hozzám, mintha egy sértett gyerek lennék, és rájöttem, hogy zokogok. „Meghalt, meghalt” – sírtam.

Eszembe jutott Daniel, amikor olyan szeretettel nézett rám, vagy virágcsokrot szedett nekem. Mutogatta a jegyeit, kétségbeesetten vágyott a szeretetemre és a jóváhagyásomra.

Cserbenhagytam őt, cserbenhagytam a kisfiamat. Azzal vádoltam, hogy az apja fia, elfelejtve, hogy ő az én fiam is, az én kisbabám. Lenéztem a karjaimban lévő kisbabára. „Volt egy nagy testvéred” – suttogtam. „És csodálatos volt.”

Elhatároztam, hogy a kislányomat szeretni fogják a szülei. Olyan anya leszek, amilyenre Danielnek szüksége van, és amilyet megérdemel. Itt volt az ideje, hogy félretegyem a keserűséget és a haragot. Itt volt az ideje, hogy szeressek.

Jake-kel elmentünk Daniel temetésére, és ahogy ott álltam a sírjánál, bocsánatot kértem tőle. Egy lágy szellő megérintette az arcomon lévő könnyeket, és a fájdalom eltűnt. A fiam szeretett engem, ő megbocsátott nekem, és én képes voltam megbocsátani magamnak.

Mit tanulhatunk ebből a történetből?

A gyerekek hibátlanok, és nem szabad megfizetniük szüleik tetteiért. Carolnak minden alkalommal, amikor Daniel apja jutott eszébe, és ez arra késztette, hogy elforduljon a fiától.

Ne rágódj a bánatodon. Forduljatok a szeretet és a megbocsátás felé. Carol éveket vesztegetett el keserűségében és haragjában, és elszalasztotta a lehetőséget, hogy szeresse a fiát.

Olvasd tovább

Ez a gyönyörű lány 5 éven át naponta csak egy szelet kenyeret evett. Félelmetes milyenné változott a kinézete

Sokan küszködünk megjelenésünkkel és súlyunkkal különböző okok miatt.

Még akkor is, ha bármilyen méretben szeretjük magunkat. Rengetegen küzdenek evészavarokkal nap mint nap szerte a világon.

Ez a nő most megosztotta a történetét, hogy segítsen másoknak, akik étkezési zavaron mennek keresztül.

Annie Windley az angliai Derbyshire-ből származik. Mindig is testképzavarral küzdött, aztán egyszer csak elhatározta magát és 5 éven át napi egyetlen szelet kenyeret volt hajlandó enni. Ennek meg is lett a következménye. A 21 éves lány 29 kg-ra fogyott. Az alacsony súlya számost egészségügyi szövődményt eredményezett.

Szerencsére még időben felismerte a problémát és szakorvosokhoz fordult.

Egyik közösségi média posztjában ezt mondta: „Arra az elragadó felismerésre jutottam, hogy a rehabilitáció egy lélegzetelállító folyamat, amelynek izgalmasnak, felejthetetlennek és csodálatosnak kell lennie. Hiszem, hogy az étvágytalanságom mindig is részem lesz, de megtanultam uralkodni rajta, és abbahagytam az étkezésre való gondolkozást.”

Most minden erejével arra koncentrál, hogy visszanyerje az egészségét.

Olvasd tovább

Nagyon igaz sorok! Ezért voltak a régi gyerekek sokkal egészségesebbek és nyugodtabbak, mint a mai gyerekek!

Nem lett senki allergiás,ha kiment a kertbe friss levegőt szívni… 

Egészségtelen volt a táplálkozás, mint pl: zsíros kenyér, disznósajt, cukros kenyér, mégis makk egészséges volt MINDENKI… 

A kakaóban nem volt A, B, C, D, E, vitamin, viszont, BEDEKÓ-nak hívták és boldog volt tőle MINDENKI!

"BIO” szörp helyett, "SZOBI” szörp volt a menő...

Energia ital helyett, pedig citromból készült limonádé dobott fel…

Volt olyan, aki ismert olyat, akinek volt videó lejátszója, vagy esetleg spektruma…

Nem volt VALÓSÁG show, viszont barátok voltak, akikkel találkoztunk élőben és személyesen…

Suliba csak úgy egyszerűen elmentünk, nem vitt senki...

Nem volt 20 ponton záródó biztonsági zárás acélajtó…

Mozogtunk, játszottunk, ÉLTÜNK! Nem féltettek túl minket, sokat voltunk a szabad levegőn.

A mai gyerekek sajnos leginkább az okos kütyük előtt ülnek, nincsenek igaz barátaik, az online térben maradnak, gyors ételeken élnek és sehol sem tudják igazán levezetni a feszültséget, ami felgyülemlik bennük.

Túlterheltek az iskolában, a családoknak alig van idejük egymásra...

Napestig sorolhatnánk, volt egy világ, ami jó volt és tudjuk, nem fog vissza térni, mégis nagyon hiányzik.

Olvasd tovább

Kemény munka, dolgos élet és mégis tiszta és önzetlen szeretet. Ilyenek voltak a régi öregeink, ilyenek voltak nagyanyáink, dédanyáink. Nem álltak meg csak kora este feküdtek le pihenni, azt hittük fáradhatatlanok, azt hittük örökké élnek majd

Kemény munka, dolgos élet és mégis tiszta és önzetlen szeretet. Ilyenek voltak a régi öregeink, ilyenek voltak nagyanyáink, dédanyáink. Nem álltak meg csak kora este feküdtek le pihenni, azt hittük fáradhatatlanok, azt hittük örökké élnek majd. Szenet hordtak, hatalmas földeket műveltek, vizet hordtak a kútról, még a wc sem volt éppen komfortos hisz pottyantós volt a ház végében.

De ők nem panaszkodtak, csak dolgoztak és dolgoztak érted, értem, értünk, akik most itt vagyunk és azért lehetünk itt, mert ők erőn felül is munkálkodtak. Valami földöntúli béke és mosoly volt az arcukon, mert ők tudták, hogy az életet átvinni, áthordozni csak jókedvűen lehet:

Garai Gábor: Jókedvet adj

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!

A többivel megbirkózom magam.

Akkor a többi nem is érdekel,

szerencse, balsors, kudarc vagy siker.

Hadd mosolyogjak gondon és bajon,

nem kell más, csak ez az egy oltalom,

még magányom kiváltsága se kell,

sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,

ha jókedvemből, önként tehetem;

s fölszabadít újra a fegyelem,

ha értelmét tudom és vállalom,

s nem páncélzat, de szárny a vállamon.

S hogy a holnap se legyen csupa gond,

de kezdődő és folytatódó bolond

kaland, mi egyszer véget ér ugyan –

ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

Olvasd tovább